Környezet. Tudatos?

Környezet. Tudatos?

- Kategória: Kiemelt cikk, Vélemény
41

…és az új autómnak csak xxx gramm a károsanyag kibocsájtása. Igen, a gyári értéken megadott fogyasztásnál, amit a jármű, a vákuum-csomagolt tesztlaboron kívül, soha többé nem fog produkálni. Arról nem beszélve, hogy egy új autó előállítása, és eljuttatása a vevőhöz vagy tízezer kilométernyi autózással egyenértékű, vagyis új, modern négykerekűt venni igazi merénylet a környezet ellen. Van megoldás, ha tudatosan akarunk közlekedni – persze mint minden törekvésnek, ennek is vannak kompromisszumai.

Először is, fajlagosan – mint közlekedő ember – mivel terhelem a közvetlen, és közvetett környezetemet? Ülök az autómban, általában egyedül. Jó esetben ketten, de a statisztika nem ezt mutatja. Városban elpöfékelem – klímával – azt a tíz liter benzint száz kilométerenként. Átlagosan fél évente olajat cseréltetek, kétévente a fékfolyadékot és a hűtőfolyadékokat is eltávolíttatom az autóból – tételezzünk fel, hogy ezeket “szakszerűen” újrahasznosítják…

Járjunk el bármennyire körültekintően, az abszurd gondolat akkor sem változik: a cél, az hogy a  magam nyolcvan (százhúsz) kilóját mozgassam, és ehhez igénybe veszek vagy másfél tonnnyi csomagolóanyagot – pénzbehajtók, műutakon kívül gyakran közlekedők és ötven feletti impotensek esetében két tonnányit is, akár.

Van egy elméletem, amivel sokat tehetnénk, egy öreg járművel közlekedve is – de ez csak egy ötlet.

Félek, mielőtt kifejteném, máris jönnének a “modern-zöldek”, katalizátorokkal, start-stop rendszerekkel, és porba zúznák az elméletemet. Igen, de csak elméletben. Mindenki tudja, hogy a láthatatlan szennyeződés sokszor veszélyesebb, mint egy öreg autó vastagon kormoló kipufogója – hiszen az ember saját védekező rendszere is képes “szűrni”, persze  csak azt, ami olyan szemcseméretű, hogy egyáltalán alkalmas rá… nem lepődnék meg, ha évek-évtizedek múlva (amikor már kevésbé érdekeltek a gyárak a drága, és drágán fenntartható szűrőrendszerek agyonreklámozásában) kiderítené egy angol tudóscsoport 🙂 hogy valójában egy jól beállított karburátoros jármű, hét-nyolc liter fogyasztás mellett, lényegesen kevésbé terheli a környezetét, mint az ultramodern, de a kényelmi extrák  miatt tizenlitert fogyasztó “újkori” csoda. A hibrid járművekről nem is beszélve, ahol az akkumulátorok előállítása, és megtöltése (igen, az áramfogyasztás is egyfajta szennyezés) igazi öko-katasztrófa, de attól még adókedvezmény jár rá – még ha olyan kamu megoldásokról is van szó, mint a két tonnás Mercedes 15KW-os (!) elektromotorja. (15KW = 20,4 LE… muhaha)

A képen egy környezetbarát autót rejtettünk el...

Jöjjenek hát a számok! A százhatvan kilométerre lévő városba – ha autóval utazunk – két órát vesz igénybe az út, nagyjából 12 liter üzemagyagot égetünk el. A statisztikai “egyedül az autóban” fikció életre kel: ilyen esetben ez egy ember mozgatására elég.

Motorral – ugyanolyan utazósebesség mellett – az út közel fél órával rövidül, és a fogyasztás is nyolc literre csökken. Amennyiben két személlyel utazunk, akkor egészen elképesztő, száz kilométerenként alig három liter üzemanyag elégetésével száguldhatunk fejenként, mindezt olyan dinamizmus mellett, melyről egy autóban csak álmodhatunk.

A két kerék további előnye, hogy egy azonos életkorú és kvalitású motorkerékpár, alig felébe kerül, egy hasonló adottságú autóhoz képest – a kétkerekű egyszerűbb előállítása révén hivatkozhatnánk környezettudatosságra is, de nem: egyszerűen olcsóbb a motorozás, minden szempontból.

Non plus ultra: Orange County Chopper, elektromos hajtással

Mégis, az utak tele autókkal, és ami a legszörnyűbb: az amúgy is zsúfolt városokban is az autók száma növekszik, pedig a motor minden szempontból egyszerűbb választás, városon belüli és elővárosi ingázásra. Ingyenesen parkolhatunk, hiszen a járda felét szabadon hagyva, a tiltó tábla ellenére is leparkolhatjuk motorunkat a gyalogosok részére fenntartott “sávban”, arról nem beszélve, hogy mennyi időt megspórolunk ezzel.

A robogók lassan a törpeautók csomagtartóméretével vetekedő rekeszekkel operálnak, fűthető-hűthető ruhákkal állnak elő a gyártók, a motorozás “trendi” mivoltáról nem is beszélve. De hiába az előnyök, ha állami szinten tesznek kötőféket, a motorok terjedését szolgáló kezdeményezésekre.

A regisztrációs adó, melyet néhány éve már motorokra is kivetnek, a gyakori rendőri ellenőrzések és az igazán modern motorokat sújtó teljesítmény- ill. luxusadók mind azt a célt szolgálják, hogy már ötlet szinten is elvesse a hétköznapi ember, hogy motorra üljön, hátrahagyva jól megszokott négykerekűjét.

Ha ezeket az akadályokat mégis leküzdi, rögtön ott a következő “kedvcsináló”: vizsgázz le, hiszen a hetvennel guruló négyütemű robogó, az már maga az életveszély, a hatvanas tempóra képes kétütemű, ötvenes társával szemben… előbbire százezres tétel levizsgázni, utóbbi szabadon használható a tíz/húsz évvel ezelőtt megszerzett  B kategóriás jogosítvánnyal.

Megérkeztünk, a motorozás mint olyan, csak bajjal jár. És a legnagyobb hibáról, az emberi tényezőről még nem is beszéltünk: ugyanis a fő probléma a fejekben van.

Amíg a meghirdetett szavazáson (“Lehessen -e 125-ös motort vezetni autó jogosítvánnyal?”) több mint háromezer (!) voksot kap a “Ne, így is elég baj van velük!” és az “Elegem van az összes kétkerekűből!” elnevezésű válasz, addig konkrétan életveszély az utcán motorozni.

Nem vesznek észre, ha igen akkor semmibe vesznek, vagy ami még rosszabb: szándékosan megpróbálnak leszorítani, veszélyeztetni.

Újra felteszem a kérdést: érdemes átülni motorra, bármilyen szempontból is?

Nem. Itthon biztosan nem.