Tudatosan a motoron – IV. rész – Vészfékezés és kikerülés

Tudatosan a motoron – IV. rész – Vészfékezés és kikerülés

- Kategória: Kiemelt cikk
1

Az előző részekre építve most összefésüljük a második és harmadik lecke anyagát, hogy megtanuljuk az egyik leghasznosabb vezetéstechnikai fogást, amivel elkerülhetőek az úgynevezett „eléfordulásos” balesetek.

Az autós-motoros ütközések döntő többsége abból fakad, hogy az elsőbbségi, előzési vagy kanyarodási szabályokat megsértő sofőr keresztezi a motoros útját. Sajnos a motorosok gyakorlatilag semmilyen vezetéstechnikai oktatást nem kapnak jogsiszerzéskor, ezért egy ilyen helyzetben, amikor féktávolságon belül bukkan fel az autó, legtöbbször görcsösen markolják a fékkart, és az akadályt bámulva nekivezetik a gépet a kocsinak.

Több ezer éves ösztönt kell legyőznöd, hogy ne kerülj bajba, ezért sok-sok gyakorlásra lesz szükséged, hogy vészhelyzetben is tudatosan cselekedj

Ez abból fakad, hogy a bennünk élő ősi reflex, a „vadászösztön” miatt mindig a veszélyforrásra összpontosít az ember, ám egy ilyen helyzetben ez többet árt, mint használ.

Vészfékezés és kikerülés – küzdj az ösztönök ellen!

Most lesz igazán hasznos, ha lelkiismeretesen gyakoroltad a második és harmadik rész fogásait, ugyanis az ott tanultakra is szükséged lesz a vészfékezés és kikerülés tökéletes végrehajtásához. Először is kénytelen leszel valóban 100%-osan kihasználnod a a motor fékteljesítményét, hogy a lehető legnagyobb lassulást érd el – ha lemaradtál az előző részekről, itt pótolhatod, hogy miről is van szó.

fekbetetcsere
Továbbra is igaz, hogy a hátsó féked erősebb, mint a motorod, vagyis teljesen felesleges visszakapcsolgatni vészfékezés közben. Csak a fékpedált taposva is simán megcsúszik a kerék, vagyis váltogatás helyett inkább a hatékony fékezésre és a kikerülés előkészítésére összpontosíts!

Ez azonban csak a kezdet, ugyanis a féktávolságon belül felbukkanó akadály – miként a neve is mutatja – kizárja, hogy megállj előtte. Ekkor csak annyit tehetsz, hogy intenzív fékezéssel csökkented a sebességet, és már lassítás közben tudatosan keresed a menekülőutat. Sajnos csak tizedmásodperceid lesznek a manőverre, ezért egyszerűen muszáj elfelejtened a „Rossi-stílust”, elvégre most nincs idő a súlypontáthelyezésre és a klasszikus, ívbelső felé lelógva kanyarodásra.

Kidöntés, ellenkormányozás vagy rendőrstílus? Mindegy hogy hívod, csak csináld!

Keress egy viszonylag nagy, forgalommentes placcot, és próbáld ki: válts irányt a szokott módon, a motorral együtt dőlve, saját súlyoddal is segítve az irányváltást! Most ugyanolyan sebességgel – lehetőleg városi tempóval, 50-70 km/órával – próbáld meg, de úgy, hogy csak ellenkormányozással téríted ki a gépet. Mi is az ellenkormányozás? keretes írásunkban elolvashatod – és láthatod – a lényeget:

Gyakran túlmisztifikálják, pedig az ellenkormányozás nem ördöngösség. Ugyanaz a fizikája, mintha például egy rollerrel gurulnál, és valaki jobbról „kiütné” az első kereket.

Ellenkormányozás a gyakorlatban

Meglepetésre ilyenkor nem balra indul el a roller – hiába mutat arra az erő vektora -, ugyanis a jobbról érkező ütés hatására kibillen az járgány az egyensúlyából, és jobbra fordul. Egyébként ugyanez a helyzet, ha harántterpeszben állsz, és valaki megpróbál elgáncsolni – szóval motor nélkül is kipróbálhatod, működik-e.

Motoron ehhez elég csak előretolni – pár millimétert – azt a kormányvéget, amerre menni akarsz. Ha jobbra szeretnél kitérni, akkor a jobbos markolatot told el és vice versa. A neve egyébként azért ellenkormányozás, mert magát a kereket a haladási iránnyal ellentétesen fordítod el.

Körmönfont elméletek helyett csak egyet jegyezz meg: azt a kormányvéget told el, amerre kerülni akarsz! Csupán ennyiből áll az ellenkormányozás

Eddig tehát megvagyunk az első két lépéssel: lelassítottunk, amennyire csak lehet, és ellenkormányozással megkezdtük a kikerülést. Most jut szerephez a szlalomozás és nyolcasozás közben tanult tudatos fókuszpontválasztás, ráadásul rögtön duplán. Ugyanis akkor lesz sikeres a manőver, ha az eléd fordult kocsi helyett a menekülőútra összpontosítasz, hiszen így „akaratlanul” is odavezeted a motort. Ez azonban csak az utolsó előtti lépés, mert akár jobbra, akár balra kerülöd, elhagyod a saját sávod.

Az ősember jól megtanulta: ha jobbról támad a vad, akkor balra menekül. Sajnos ez a berögzült reflex csak árt nekünk, ugyanis a jobbról kihajtó kocsi nem rád vadászik, hanem egyszerűen balra halad, vagyis, ha balra kerülöd ki, akkor jó eséllyel nekicsapódsz. Nincs mese, a másodperc törtrésze alatt azt is mérlegelned kell, hogy egyszerűbb-e mögötte elsuhanni, és így kivédeni a karambolt

Vagyis a három alapvető mozdulat (1. Vészfékezés, 2. Ellenkormányozás, 3. Menekülőút keresése és kikerülés) után újra fókuszpontot kell váltanod, és visszatérned a sávodba. Lám, mintha csak a második és harmadik rész mozdulatai „elevenednének meg”, hiszen pont úgy kell irányt váltanod és fókuszpontot keresned, mint szlalomozás közben. Ha megvan az elmélet, akkor nincs más hátra: keress egy üres parkolót vagy forgalommentes utat, és jöhet a gyakorlás, szépen sorban a fent felsorolt négy lépéssel. Jó motorozást és jó tanulást kívánunk mindenkinek!

A vezetéstechnikai sorozat eddig megjelent részei:

4sr HUngary