Tavaly ősszel megváltam sokat szolgált gyöngyház-fehér Kawasaki ZZR-emtől, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megtudjam, milyen egy korszerű erőgépet birtokolni és hajtani. Ekkor még javában kavarogtak az elképzelések bennem, míg végül megvilágosodtam: naked-et akarok!
A Kawasaki kisebbik Zéje mellett esélyesként tartottam számon az ezres Suzuki SV-t, mert hát egy dögös V2 mellett szó nelkül elsétálni nem lehet. Elérkezett a gépvadászat napja. Sajnos a duplavé nem volt próbaképes állapotban, de mint utólag kiderült, nem is volt ez nagy baj. Rögtön mentünk a második jelöltért, ami igazából a – hirdetés alapján – nem tartozott a nagy esélyeseim közé.
Sokszor van úgy, hogy az ember nem azt kapja élőben, mint amit a képen lát – mint amikor Michael Dougles kézhez kapja a plakáton díszelgő sajtburger tömörített változatát, és géppisztollyal nyomatékosítja fogyasztói álláspontját. Az én esetemben szerencsére mindez fordítva történt. Szerelő cimborámmal szimultán kapartuk fel állunkat a földről, mikor megláttuk a napfényben tetszelgő ezüst Z750-t – felváltva villogott homlokunkon az “Ez ilyen jól néz ki élőben?” neon reklámfelirat.
A külső természetesen, erősen szubjektív: a morcos transformers fej, a Z-re formázott kormánystucni és féklámpa, a zömök, homok-arany betétekkel cizellált blokk és a karcsú far nekem mind bejövős. Az első örömön túllépve alaposan átvizsgáltuk a masinát, meghallgattuk a történetét, és “ami jó az jó” alapon, egyszerűen nem mentünk tovább.
A papírozást követően magázódva kezdtem el barátkozni a gépezettel – éreztem, nem egy kisebbfajta tanya szerény ménesét ostorozom már, hanem a lótolvajlásra szakosodott MacLaury klán két havi zsákmányát.
Kawasaki Z 750 (2004-) – a technika:
| Teleszkópolaj villaszáranként: | SAE 10W/20 385 CCM |
| Motorolaj, szűrő nélkül…: | 3,1 L. SAE 10W/40 |
| …és szűrővel: | 3,3 LITER |
| Fékfolyadék: | DOT 4 |
| Üzemanyagtank mérete: | 18,0 LITER |
| Hűtőfolyadék: | 2,9 LITER |
| Hengerűrtartalom: | 748 ccm |
| Hengerek száma: | 4 |
| LE/KW: | 110/81 |
| Szelephézag, szívó: | 0,15-0,24 MM (hidegen) |
| Szelephézag, kipufogó: | 0,22-0,31 MM (hidegen) |
| Alapjárat: | 1100 +- 50 U/MIN |
| Tápellátás: | Befecskendező |
| Guminyomás (elöl): | 2,5 BAR |
| Guminyomás (hátul) | 2,9 BAR |
| Gyújtógyertya: | NGK CR9EK x 4 db |
.
Már az indulást követően felfedeztem, hogy egyáltalán nincs lyuk az alsó tartományban, alapjáratról szépen, egyenletesen tol a gépezet. A típusra jellemzően hat- és nyolcezres fordulat között némi rezonancia jelentkezik, ami a lábtartón és a kormányon át a gép egészén érezni lehet. Kis idő elteltével a Zé sajátjának éreztem ezt a devianciát. Később rá is jöttem, hogy ez egy hasznos funkció, amely azt jelzi, hogy ezt a fordulatot közvetlenül jön a pokol – és ez ki is tart 11 ezerig.
Amellett, hogy a motor teljesen egyben van és gyári állapotában remekül motorozható, szépszerével akadnak fejleszthető elemek. Nekem hosszútávon a sportos ülés keménynek bizonyult, szélvédelem hiányában a száznyolcvanas tempó már erősen kapaszkodós. Ami a futóművet illeti, az első teleszkóp állítása után egy elég sportos felfüggesztést kapunk utcára. A tükrökkel muszáj kezdeni valamit, mert sajnos a gyári konzollal csak könyökvizsgálónak alkalmasak – egy pár ezer forintos adapterrel azonban kellőképp ki lehet tolni a látómezőt két oldalra. Mehetnek fel a bukásvédelem elemei, az alsó ekeidom, a magasabb plexi, stb. A fejlesztési listám már most hosszabb mint amit a télapónak szoktam írni.
Ja, és a válasz: naná, hogy maradhat!