Megsérülsz, de nem is tudsz róla…

Először akkor találkoztam a hallásvesztés problémájával, mikor egy technikusi képzéshez szükséges audiovizsgálat eredményét kézhez kaptam. “Maga mit csinál a fülével? Ilyen fiatalon, ilyen értékek? Tisztában van vele, hogy ez csak romlani fog?” – záporoztak a kérdések a szigorú tekintetű doktornőktől és asszisztensektől.

Persze hebegtem-habogtam és töredelmesen bevallottam, hogy koncert első sor bal oldal, hangos mp3… – ja igen, és motorozom! Ez bizony kezdődő zajártalom, négyezer hertznél már egy határozott csipke látható. Egy nagyobb kártyavár dőlt össze bennem, hiszen mindvégig azt hittem, az én fülem úgyis mindent kibír.

Mi az, hogy audiogram?
Az audiogramos vizsgálat során különböző frekvenciákon mérik azt a hangnyomás szintet, ami ahhoz kell, hogy meghalljuk az adott hangot. Egy süketszobában ülve, egy speciális fejhallgatón keresztül az ablak túloldaláról vezérelve adják be a szinusz-jelet fokozatosan emelve az intenzitást, míg nem jelezzük határozott kézmozdulattal, hogy vettük a sípolást. Így alakul ki a diagram.

A fül-orr-gégészetet elhagyva, tudtam, hogy a hozzáértő orvosok elültették a bogarat a fülemben (szó szerint), így megoldás után kezdtem kutatni. Kis keresgélés után rátaláltam az olcsó, eldobható, egészségügyi és ipari kiegészítőkre, valamint egy kimondottan a motorosok részére készült füldugóra, mely a hirdetés szerint a kétkerekűn jelentkező, hosszan tartó és nagy nyomású szélzajt hivatott megszűrni úgy, hogy közben a motor és a forgalom hangját a megfelelő mértékben átengedi. Persze az sem hátrány, ha eközben utasunk vagy csapattársunk beszédét is megértjük. Ez már túl szépen hangzik, mint minden reklámszöveg ugye, ezért utánajártunk, hogy az Alpine MotoSafe füldugó vajon tényleg teljesíti-e a fentieket…

Kutya különvélemény:

Most először használtam motorozáshoz füldugót, pedig a gondolat már régóta érlelődött bennem, ugyanis a hatodik évébe lépett X-Lite bukóm már nem áll a helyzet magaslatán, ami a zajcsillapítást illeti. A Motosafe szett kicsomagolása után először a zöld színű, “medium” szűrővel próbáltam ki a városi és az országúti motorozást. Már kis tempónál is feltűnt, hogy nyitott plexivel sem zavaró a szélzaj, lakott területen csak a bogarak jelenléte miatt kellett lezárnom a a sisakot. Országúton már beszűrődtek a turbulencia miatt keletkezett hangok, de mindvégig olyan szinten maradtak, ami hosszú távon sem zavaró. Másfélszeres sebességgel, autópályán sem növekedett számottevően a szélzaj, vagyis a gyengébb, zöld jelzésű szűrő is tökéletesen ellátta a feladatát, miközben a külvilágból érkező figyelmeztető hangok (duda, sziréna, fékcsikorgás, stb.) jól hallhatóak maradtak.

A 4-2 nyitott rendszerrel a sornégyes gép mélyen dörmögött alapjáraton, és vadul üvöltött, ahogy az ötszámjegyű fordulatokba hajszoltam a csupasz Kawasakit. Mindebből csak annyit hallottam, hogy gázadásra csodás áriába kezdtek a pillekönnyű végdobok, semmilyen bántó, vagy fémes hang nem szűrődött be, és fülcsengés nem jelentkezett a hajsza után.

Megszületett az eredmény: nyitott dobhoz az erősebb, sárga színű, gyári kipufogókhoz és a hosszú, egész napos túrákhoz a zöld szűrőbetét lesz a tökéletes megoldás. Figyelmes részlet, hogy mindkettő használata mellett tudtam párbeszédet folytatni a mögöttem ülővel, és a cserék alkalmával nem kellett a szűrők elcsomagolásával sem vesződnöm – a zsebemben pihenő cipzáros tokba, (mely alapáron jár a a készlethez) egy mozdulattal elrejthetőek a füldugók és a tartalék betétek is.

A hamis biztonságérzet

A füldugóteszt eddigi része még a termék bevezetésekor, éppen öt éve született. Azóta csaknem ötvenezer kilométert gyűjtöttem a motorba, és legalább a feleennyit a MotoSafe-be, s bevallom, csak a hosszabb utakon használtam a füldugót, és hosszabb út alatt most nem egy-kétszáz kilométert értek. Tudniillik az akkori, zajos fejvédőmet is lecseréltem a zárt sportsisakok egyik legkönnyebb és leghalkabb példányára (Schuberth SR1), melyben tényleg alig hallatszik a szélzaj, valóban olyan, mintha egy száguldó csendszobában ülne az ember.

A hosszú túrákon továbbra is jó szolgálatot tett a motoroskabát zsebében pihenő füldugó, de a rövid, egynapos kirándulásokon nem használtam, mondván: úgysem kapkodunk, nincs nagy tempó és nem is megyünk messzire, ráadásul a penge sisak kiválóan védi a hallásom.

Hát persze! – vágta rá nevetve motoroskollégánk, aki zenészként igencsak jártas halláskárosodás témában. Gyorsan hozzátette, hogy a laborteszteken valóban 80-85 dB-t teljesítenek a prémiumfejvédők, de ezt steril körülmények között, százas tempónál mérik. Ha valaki 120-szal megy és mondjuk van egy 10-20 km/órás szembe szél, ráadásul a gép idomai némi légörvényt keltenek, máris elérkezünk a 90-95 dB-es határhoz. Hogy könnyen összehasonlíthasd: egy haladó kamion üzemi zaja egy méterről (!) az pont 90 dB, vagyis egész napon át úgy terheled a dobhártyád, mintha kamionok százai suhannának el melletted folyamatosan…

Hasznos blokk: a kétkerekűeknek készített táblázatból Te is megtudhatod, hogy 100 és 160 km/h között mikor milyen mértékű zajterhelés ér motorozás közben.

Nincs mit tenni, igenis vissza kell szokni a füldugó aktív használatára rövidtávon is, ami azért problémás, mert a tavalyi Dolomitok-túrán sikerült elhagynom a szettet. Sebaj, most újra rendelek egyet, ötévente pár ezer forint tényleg kibírható – több is veszett Mohácsnál. Arról nem beszélve, hogy a magára valamit is adó motoros öt-tízévente beújít egy-egy ruhát és sisakot, ezek mellett tényleg eltörpül a füldugó ára. Védjük hát a hallásunkat, hogy hatvanévesen – az akkor már lenézett négyütemű motorral – ne kelljen visszakérdezni a kúton: mennyit mondott kedveském, mennyibe kerül a spéci versenybenzin literje?

A tesztben szereplő terméket a MotoSafe hazai forgalmazója, a Füldugó.hu biztosította. Köszönjük!