Bár egyes sisakok jobban a szívünkhöz nőhetnek, ne feledjük: ez csak egy tárgy. Mégpedig olyan tárgy, amit rendszeres időközönként és minden baleset után muszáj lecserélni..
Ráadásul esés után akkor is újat kell keresnünk helyette, ha nincs túl sok nyoma a becsapódásnak, hiszen attól még sérülhetett a fejvédő belső, ütéselnyelő rétege.
Azt mondják a szakértők, hogy gondoljunk úgy fejfedőnkre, mint egy tojáshéjra. Mindkettő azonos feladatot lát el: védi azt, amit benne találunk. Miként egy tojás, úgy a bukó sem képes bizonyos idő elteltével ugyanazt a védelmet garantálni, mivel anyagszerkezete elöregedik, ezáltal gyengül. Az egyes alapanyagok különböző mértékben károsodnak az UV-sugárzástól és a hőterheléstől, de általánosságban elmondhatjuk, hogy ötévenként érdemes lecserélni régi szkafanderünk.
Hasonló folyamat zajlik le akkor is, ha esünk benne, ugyanis – maradva a konyhai hasonlatnál – ha egy tojást odakoccantunk az asztalhoz, nem folyik ki a fehérje, viszont többé már nem képes ugyanolyan szinten védeni az értékes nedűt.
Lehetséges, nem fedezünk fel sisakunkon szemmel látható felületi deformációt egy balesetet követően, de ez közel sem jelenti azt, hogy nem sérült az anyagszerkezete.
Miért kell ötévente bukósisakot cserélni?
Ha már több éve használjuk a fejvédőt, nem vesztünk vele semmit, amennyiben lecsekkoljuk a koponya tetejét körülfogó részt, illetve az arcot védő párnázat minőségét. Előfordulhat, hogy a habot másnak, esetlegesen kényelmetlenebbnek érezzük, mint amit megszoktunk, ez pedig már az anyag elöregedését mutatja.
Miként a párnázás, úgy a belső ütéselnyelő EPS-hab – magyarosan: hungarocell – állapota felett sem szabad elmennünk. A bukó alapkonstrukciója tehát egyszerű hungarocellből készült, ez az anyag pedig idővel lebomlik. Ha körbetapogatjuk a sisakot és olyan részeket veszünk észre, amik szemcsés hatást keltenek, akkor már gondolkodhatunk egy új kobakvédő beszerzésén. Az említett habszivacsos részek hosszas idő elteltével folyadékszerűvé válnak, amik nélkülöznek bármiféle védelmet.
Összességében tehát a bukósisak nem egy olyan felszerelés, amire azt mondhatjuk, ráér még venni egy újat, jó ez még, főleg esést követően. Ügyelnünk kell arra, hogyha motorra ülünk, legalább a fejünket védjük megfelelően. Itt közel sem arra az – egyébként meglehetősen nagyképű és – „okos” közhelyre gondolok, miszerint
mindenki annyiért vesz bukót, amennyit a feje ér.
Lehet nekünk egy csúcskategóriás, tízéves sisakunk is, elég valószínű, hogy közel sem fog annyit védeni, mint egy mai alsó-középkategóriás fejfedő.