Pályanap és interjú: miben hibáznak a kezdő pályamotorosok?

Pályanap és interjú: miben hibáznak a kezdő pályamotorosok?

              - Címkék |Kiemelt cikk

Munka után vágtam neki a négyórás útnak, hogy részt vegyek a Németh András által szervezett Főnix pályanapon a Pannonia-Ringen, s ha már ott jártam, alaposan kifaggattam őt a pályáról, a kezdő motorosokról és arról, hogy miként érdemes belevágni a pályamotorozásba.

Csongrádról indultam útnak a forró nyári napon, de pakolás közben még egy online munkahelyi megbeszélést is le kellett bonyolítanom, így mire végre becsuktam a kaput magam mögött és elindultam, már úgy éreztem, egy kisebb maratont teljesítettem. Persze minden fáradtságot megért, hiszen a cél a PannoniaRing volt, ahol a kétnapos, Németh András által szervezett Phoenix-pályanap várt rám. Csütörtökön este érkeztem meg, amikor épp Andrásék képzése zajlott. Az oktatás jó hangulatban telt, a résztvevők lelkesedése és a közösségi szellem azonnal magával ragadott. Bár csak kívülről figyeltem az eseményeket, már ekkor éreztem, hogy valószínűleg nagyszerű hétvége elé nézek.

Az ismerősökre várva elhelyezkedtem a boxunkban, amelyet az XLR8 csapattal közösen béreltünk. Miután becuccoltuk a gépeinket és a felszereléseket, készen álltunk a következő két nap izgalmaira

Az XLR8 racing csapat nemcsak a motorozásban jártas, hanem minden Németh András által szervezett pályanapon gondoskodik a gumik felszereléséről is. Felár ellenében még a kerekek cseréjét is elvégzik, így teljes mértékben rábízhattam a gépemet a szakértő kezekre. A program péntek reggel kezdődött, ahol minden résztvevőnek kötelező volt a gépátvétel, mielőtt a transzpondert megkaphatta volna. A regisztráció során a résztvevőket négy különböző csoportra osztották a köridejük alapján.

Rendszámos csupaszmotorokkal is részt vehetnek a Phoenix-napokon, amely – a pilóták fejlődését látva – remek gyakorlási lehetőség mindenki számára

Habár legutóbb sikerült megfutnom a B-csoporthoz szükséges 2:15-ös időt, most a C-csoportban indultam, mert nem bíztam eléggé a gyorsaságomban. Ez utólag nem bizonyult a legjobb döntésemnek, ugyanis a kanyarokban sokszor utolértem lassabb motorosokat, akik közül többen is bivalyerős ezresekkel mentek, így az egyenesekben rendszerint elhúztak, s kellett egy kis idő, mire átküzdöttem magam rajtuk.

Családoknak is remek program nézni és hallgatni a száguldó motorokat, ráadásul még a belépőért sem kell fizetni!

Mindkét nap remek hangulatban telt, ráadásul András a hangosbemondón keresztül folyamatosan ellátott minket hasznos információkkal. Elmagyarázta, miként vigyázzunk egymásra, milyen szabályokat tartsunk be a boxutcákban és hogyan értelmezzük a jelzéseket, valamint mit tegyünk a különböző zászlókat megpillantva. András elmondása alapján már 2000-ben, mindössze 17 évesen kezdett pályanapokat szervezni. Fiatalon felismerte, a gyors motorosok számára a zártpályás motorozás sokkal nagyobb biztonságot nyújt, mint a közúti száguldozás, így kezdetben esti pályalehetőségeket kínált az utcai motorosok számára. Az évek során az ilyen rendezvények népszerűsége folyamatosan nőtt, és egyre többen fedezték fel ezt a biztonságos és izgalmas lehetőséget, így egyre több alkalmat kezdett szervezni.

Arról is megkérdeztem, mit gondol a kezdők leggyakoribb hibáinak.

– Szerintem manapság sok kezdő túl gyorsan vált erősebb gépre anélkül, hogy megfelelően elsajátítaná a motorkezelés alapjait. Szintén visszatérő hiba, hogy a vezető és/vagy a gépe felkészületlenül érkezik a képzésre – előbbi a szabályokkal, alapvető jelzésekkel nincs tisztában, míg a gépeken a karbantartás hiánya okozhat problémát

– emelte ki András. Hozzátette, úgy látja, a zártpályás csapatás nagyobb tempót igényel, ennek dacára sokkal biztonságosabb, mint a közúti száguldozás, ezért egyre több kezdő motoros választja a versenypályákat és a népszerű oktatási lehetőségeket az utcai csapatás helyett.

A hétvége során feltűnt Évi, aki Ninja 300-zal rendkívül ügyesen rótta a köröket az alapvetően nagyobb gépekre tervezett pályán

Vacsora után elkezdődött az esti bandázás a boxutcában, ahol előkerült egy-két üveg házi pálinka is. Csupán egy gyűszűnyi kis kóstolót vállaltam be, hiszen másnap újra nyeregbe akartam pattanni, és nem akartam elpocsékolni a szombatot, ráadásul motoron ülve mi sem lehet fontosabb a 100%-os összpontosításnál. Viszont az ital mennyiségétől függetlenül az ilyen pillanatok és élmények igazán emlékezetessé tették a hétvégét. A szervezés és a lebonyolítás minden szempontból profi volt, ami András több mint két évtizedes tapasztalatának köszönhető. Korábban csak egyszer voltam Phoenix-pályanapon, de biztos vagyok benne, hogy nem utoljára jártam itt – ez a körültekintő, lelkiismeretes szervezés engem is meggyőzött.

Ha Te is kedvet kaptál ahhoz, hogy részt vegyél egy ilyen jóhangulatú eseményen, látogass el a PályaMotorozás.hu honlapra, ahol további információkat találsz az  elkövetkező pályanapokról és motoros oktatásokról.