Szükségem volt egy közlekedési megoldásra, ami a következőket tudja: egy személynek megfelelő, napi 65-70 kilométeres hatótávot bír, nem teszi tönkre a budapesti úthálózat – vagy inkább annak hiánya –, némi élvezetet is nyújt, és parkolás után visszafordul az ember, hogy még egyszer megcsodálja. Van ilyen motor? Én megtaláltam… Az egyik Yamaha XSR125-ben.
Ez a hatótáv pont az, ami az elérhető árú elektromos rollerek és motorok számára többnyire a működési határvonalat jelenti. Autóval a város borzalmas a legtöbb esetben, különösen csúcsidőben. A meglévő két GS-t nem szeretném tönkretenni a városi ingázással, így hamar körvonalazódott, hogy szükségem van egy kisköbcentis motorra. A járműválasztás „ceremóniáját” kifejezetten élvezem – rengeteg szempontot kell mérlegelni az ember mindennapjaiból, ha igazán jól szeretne dönteni. Néha arra jutok, hogy egyszerűbb változtatni az élet egy részén, mint új járművet szerezni – de most nem ez az eset.
A legjobb 125-ös motor?
Bár mindig is szerettem volna egy Honda Zoomert, már nem gyártják, és sajnos erre a feladatra az 50 köbcenti túl gyenge válasz lenne. Ugyanakkor a rendszám, műszaki vizsga és egyéb nyűgök hiánya azért a mopedeket is felvillantotta fejemben egy pillanatra.
A 125 köbcentis kategória viszont már sok lehetőséget kínál, és fantasztikus gépeket találni benne. A legkisebb erőforrással például az Italjet Dragster az ipari formatervezés egyik csodája, egyben műszaki kuriózum – mindig is tetszett. Ugyanakkor a 12-13 colos kerekek városi terepen egyre inkább alulmaradnak. Fájó szívvel, de a Honda Monkey is emiatt esett ki a rostán, pedig komolyan számoltam vele.
A belépőkategóriában rendkívül igényes, szép motorokat találni, mint a Yamaha MT-125, KTM 125 Duke, Aprilia RS125, Suzuki GSX-R125, Honda CB125R vagy a Yamaha XSR125. Ezek a modellek megjelenésükben és színvilágukban is rendkívül fiatalosak – egy ponton túl viszont az ember rájön, hogy ezekhez a motorokhoz már egy kicsit öreg –, bármennyire is tetszenek, egyszerűen nem az ő világa.
Az utóbbi két motor – a Honda CB125R Neo Sports Café és a Yamaha XSR125 – viszont kifejezetten ízléses, modern újraértelmezései a hatvanas–hetvenes évek klasszikus motorjainak. Árban is közel vannak egymáshoz, így sikerült leszűkíteni a választékot.
A két motor műszaki paraméterei szinte teljesen megegyeznek: azonos súly, teljesítmény, ülésmagasság, LED-világítás, LCD-kijelzős műszeregység. A Yamaha tankja egy literrel nagyobb, ami körülbelül 70 km-rel nagyobb hatótávot jelent. A motorvezérlés terén azonban jelentős különbség van: a Yamaha már a 2019-ben bemutatott Variable Valve Actuation (VVA) szelepvezérléssel érkezik. Működését a gyár az alábbi videóban mutatja be:
Ennek köszönhetően az XSR alacsony fordulaton takarékosabb, magasabb fordulaton pedig egyenletesebb teljesítményt nyújt, és élénkebb a gázreakciója. Ezzel a tudással felvértezve következhetett a választás legélvezetesebb része: a szín és dizájn kiválasztása. Itt már előtört belőlem a hedonista.
Yamaha XSR 125-öt, de melyiket?
Az XSR három színváltozatban elérhető, plusz egy speciális, „Heritage” verzióban, amelyet „Legacy”-nak hívnak. Bár jelentős árkülönbség van közöttük, a fűzöttküllős kerekek és a különleges fényezés olyan karaktert adnak a motornak, hogy nehéz levenni róla a szemünket.
A motort tavaly rendeltem meg, akkor még „Historic Black” színben készült, de a 2025-ös modellévtől már „Legendary Silver” verzióban is elérhető, amely az 1981-es XT400 színkombinációját idézi. Meglepő módon Japánban ez a típus nem kapható.
A saját motorom nemrég érkezett meg a kereskedésbe, egyenesen a gyárból, és már rá is került a rendszám. Hamarosan élőben is megtapasztalhatom, mennyit tesz hozzá a hétköznapokhoz egy ilyen klasszikus motor – ígérem, arról is beszámolok.