Végre belecsaptunk a lecsóba – több mint ezer kilométert nyomtunk le olyan szerpentineken, ahol szinte egész nap csak az első két fokozatra volt szükség… Fogytak a kilométerek és a gumik a forró olasz aszfalton, ahol nem várt eredmények születtek.
Elérkezett az R17.hu webáruházzal közös tesztünk legizgalmasabb része, amikor is a Dolomitok déli és keleti vidékére látogattunk, hogy a kontinens legkacifántosabb útjain izzasszuk meg a Michelin kettősét. Elsőre alig akartunk hinni a világjáróktól kapott itinereknek: 188 kilométer, menetidő (pihenők nélkül): 6 óra. Ilyen és ehhez hasonló számok álltak az ígéretes térképek hátoldalán, mi pedig eltökéltük, ha törik, ha szakad, de faragunk ebből az időből. Nem létezik, hogy ne lehessen legalább egy 40 km/órás haladási átlagot elérni? Kedves Olvasók, előre lelövöm a poént: nem lehet…
Elképesztő utak, varázslatos környezet
Az egész napos kanyargás során akadt egy-két gyorsabb, de legfeljebb 90-100 között abszolválható ív, mégis a jellemzőbb inkább a szűk, néha csak egyesben teljesíthető visszafordíthatók tömege volt. Tengerszintről másztunk fel 2500 méter fölé, majd újra le, s még aznap megint 1700-ra, illetve vissza. Fent a csúcson gyakran csak húsz fok körül volt a hőmérséklet, míg a völgyekben 38 fokos levegő és vagy ötven fokos aszfalt izzasztotta az abroncsokat.
Az egész napos kanyargás közben egyre inkább jelentkezett a két abroncs kialakításából fakadó különbség. A Pilot Power 3 jelentősen, az Amazon webshop mérései szerint 15 százalékkal könnyebb, vagyis ennyivel csökken a rugózatlan tömeg és a kerekek pörgettyűs hatása is. Le sem tagadhatná Barbi ZZR-e, hogy ez a szett került rá – a szűk S-kanyarokban játszi könnyedséggel dobható át a 260 kilós bálna, míg a Pilot Road 4-gyel felszerelt ikertestvére egy kicsivel több erőt igényelt, hogy követni tudja. Valamit valamiért – a túraverzión gyárilag egy milliméterrel nagyobb a mintamélység, ami magától értetődően nagyobb súlyt is jelent.
Tapadás terén már kevésbé jelentős az eltérés, tulajdonképpen az országút kihívásaira mindkét abroncs megfelel – rendíthetetlenül tűrték a 154 Nm-es forgatónyomatékot, csupán az igazán elhagyott, kissé poros tájakon volt érezhető egy-egy megcsúszás, ami kizárólag a padkáról felvitt kosznak volt köszönhető. Tiszta aszfalton csak egyesben, teligázon gyorsítva jelentkezett néha egy kis bizonytalanság, de ez is inkább a mókafaktort növelte, olyen tévesztést, mely ijesztő lett volna, egyszer sem tapasztaltunk.
A puhább kevésbé kopik?
Összesen 30-40 órát töltöttünk nyeregben, így a teljes futásteljesítmény megközelítette a 2500 kilométert, vagyis elérkeztünk az ötezer kilométeresre tervezett teszt féltávjához. Ideje volt hát egy újabb mérésnek, hogy kiderüljön, a rengeteg kigyorsítás mennyit faragott a hajtott kerekek mintájából. Nos, meglepően jól bírták a gumik a forróságot és az állandó terhelésváltást, az eredeti mintázatból közel másfél-másfél millit veszítve jelenleg 4,15 (PP3), valamint 4, 88 (PR4) millimétert mutat a tolómérő. Feltűnő különbség, hogy a puhább keverékű Pilot Power 3, mely az itthon begyűjtött első ezer kilométeren jobban kopott, most, extrém körülmények között éppen hogy jobban bírta a strapát – az 1200 kilométer alatt csupán hét tizedmillimétert gyalult le a talján aszfalt, míg a Pilot Road 4 a Kakucs Ringet idéző környezetben 1,05 millimétert hagyott a bitumenen.
Fontos tanulság tehát, hogy aki jobbára itthon és a környékbeli laza szerpentineken használja a motorját, annak feltétlenül megéri a keményebb keverékre és a nagyobb mintázatra voksolnia, ugyanakkor a pályát gyakrabban látogató vagy éppen ilyen elképesztő hágókon motorozó társaknak igenis a puhább abroncs a jobb választás. Nem csak tapadás és kezelhetőség, hanem élettartam terén is profitálhat a többkomponensű Pilot Power 3 továbbfejlesztett kialakításából, vagyis ismét bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül a keményebb gumi, hanem az adott motorhoz passzoló keverék a hosszú élettartam és az élvezetes kanyarvadászat záloga.
A mintamélység versenyében érdekes fejlemény, hogy a kezdeti, kereken egy millis különbség olvadni látszik, a rendhagyó körülmények után jelenleg csak hét tizedmilliméter a differencia, így egyre kíváncsibban várjuk a folytatást, amikor is újra összecsapnak a Michelin nagyágyúi – hétköznapi és egyáltalán nem szokványos feltételek egyaránt várnak a tesztalanyokra…