Lenyomtuk egy átlagos motoros egy szezonban megtett távját, és igyekeztünk mindenféle helyzetben próbára tenni a gumikat. Kanyarogtunk az alig 3-4 fokos Tátrában, izzadtunk az olasz autópályák 60 fokos aszfaltján és még egy kicsit pályáztunk is. Íme, itt az eredmény.
Bár voltak kiemelkedően magas és alacsony számok is, korábbi felmérésünkből mégiscsak az derült ki, hogy a magyar motorosok átlagosan 5-6000 kilométert tesznek meg egy-egy idényben. Bár a Michelin többkomponensű gumijai kicsit későn, jóval a szezonkezdet után érkeztek hozzánk, így is könnyedén elértük a kitűzött célt, vagyis, hogy az egy évi átlagnak megfelelő távon derítsük ki: miként viselkednek azonos körülmények között a sport- és túraabroncsok?
Meglepő eredmények
A gyártó közleményében hangsúlyozta, hogy a Pilot Power 3 tulajdonképpen nem a pályanapok ördögeinek készült, ezt inkább azoknak szánják, akik a teljes táv ötödét (azaz évi 1000-1500 kilométert) mennek pályán és a többit országúton. Jobban belegondolva azért ez nem is olyan kevés, hiszen Kakucson vagy ezer kört, míg az Euroringen is legalább 4-500-at kell lenyomni, hogy ezt elérjük, ami azért komoly táv. Így aztán sokan meg is lepődtek, mikor arról meséltünk nekik, hogy az igencsak sportos Pilot Power 3-at az ultratartós Pilot Road 4-hez hasonlítjuk, hiszen – elviekben – egyértelmű a meccs. Az első jobban kopik és jobban is tapad. Nos, az eredményeket látva érdemes volt belevágnunk, mert ezek a sommás ítéletek egy csapásra megbuktak a gyakorlatban…
Összesen 5150 kilométert tettünk meg a Hoffmann Gumiszerviz előtti nullázás óta, s bátran állíthatom, hogy volt értelme belevágni a hosszú távú próbába. Talán emlékeztek rá, akkor, június végén 5,4, illetve 6,4 millimétert mutatott a tolómérő a hátsó gumikon – értelemszerűen a nagyjából 15 százalékkal (!) könnyebb Pilot Poweré a kisebb mintázat.
Ez jelenleg is így van, ugyanis 5150 kilométer után a Pilot Power 3 legmélyebb réseiben is 3,58 mm-t olvashatunk le a tolómérőről, míg a Pilot Road 4 még combos 4,2-vel tartja magát. Az alaptézis tehát nem dőlt meg, több kilométert lehet megtenni a Roaddal, maga a kopás viszont annál tanulságosabb meglepetéseket hozott.
Változatos körülmények
Idén szerencsére sikerült szinte teljesen mellőzni az autópályákat, csak akkor hajtottunk fel, ha tényleg sürgős dolgunk akadt. Ez egyértelműen a Pilot Powernek előny, hiszen a Road 4 ultrakemény, középső rétegét éppen erre találták ki, hogy ellenálljon a kihívásnak, és több ezer kilométer tökegyenes hajsza után se jelentkezzen rajta ún. autópályaél. Ugyanakkor a Ledro-tó körüli szerpentinek inkább hasonlítottak egy kisebb versenypályára, mintsem országútra, néha hosszú időn keresztül csak első és második fokozatban gyorsítgattunk ki a szűk visszafordítókból, vagyis megint csak olyan körülmények között motoroztunk, ahol a Power 3 élvezett előnyt.
Ennek köszönhető, hogy bár most is nagyobb a Pilot Road 4 barázdája, összességében mégis az kopott többet: 2,2 millit veszített eredeti értékeiből, míg a Pilot Power 3 csak 1,8-1,9-et. Nyilván, ha valaki nem tréleren viszi a motorjait az ezer kilométerél távolabbi célpontokhoz, annak csak a túragumi jelent megoldást, ám ilyen helyzetben, amikor az összkilométernek csupán 5-10 százalékát teszi autópálya, már fordul a kocka.
Különvélemény: Kutya (Kawasaki ZZR1400 – Michelin Pilot Road 4)
Nagy várakozásokkal vágtunk a tesztbe, de ilyen meglepetésekre mi sem számítottunk. Tényleg rendhagyó, hogy – megfelelő körülmények között – a sportosabb abroncs néha szerényebb kopást mutatott, mint elvileg keményebb, tartósabb rokona. A motorokon érezhető különbség volt az eltérő tömegű és profilú gumik miatt, nem kérdés, hogy ha valaki messze elkerüli az autópályákat, ellenben sokat szerpentinezik és néha pályanapokra is jár, akkor a Pilot Power 3 az ő abroncsa. A Pilot Road 4 pedig hozta a kötelezőt – a brutális forgatónyomaték és teljesítmény ellenére is tartja magát. Más gumikat már le kell hajítani ötezer kilométer után, bezzeg ez úgy fest, mintha tényleg új lenne. Akinek a futásteljesítmény a legfőbb elvárása, biztosan nem csalódik benne.
Hideg, vizes úton nem akadt olyan vészhelyzet, ahol a gumik tapadása közötti kismértékű különbség valóban kijött volna, alapvetően igaz, hogy mindkettő alkalmas a változatos körülmények között is túrázni – olyan bizonytalanság még a 3-4 fokos tátrai hidegben sem fordult elő, ami miatt kizárhatnánk a körből a sportosabb abroncsot.
Mindenkinek a magáét
Ha nagy teljesítményű és viszonylag testes túrasportmotoron ülsz, nem engedheted meg azt a luxust, hogy ne többkomponensű abroncsot vegyél. A ZZR gyári gumija (Bridgestone BT014) az óvatos bejáratási időszakkal együtt is alig háromezer kilométert bírt, míg a most felkerült kerekek vígan túllendülnek a tízezres határon is. Aki ilyen kategóriájú motorra keres gumit, csak azon gondolkozzon el, vajon mennyi lesz az össztávból a nyílt napokon, az egyszerű szerpentineken és az oda vezető unalmas, egyenes országutakon és autópályákon és eltöltött rész. Ha az utóbbi legalább a negyven-ötven százalékát teszi ki a teljes futásnak, akkor nincs mese, vedd a legtartósabbat, amivel a következő szezon elején sem billeg majd a géped a kanyarban. Ha viszont egyértelmű túlsúlyba kerülnek a szerpentinek és a pályanapok, akkor nincs mitől félned, ma már a többkomponensű sportgumik is igazán univerzálisak – jól teljesítenek majd a mindennapokban és a stopper ellen is. Látva az értékeket és a kopásképet, gyorsan kiszámolható, hogy a Pilot Road 4 a jórészt túrázásra használt erőgépeken is legalább 11-12 ezer kilométert kibír (könnyű csuklójú pilótával és szerényebb méretű, illetve kipörgésgátlós motorral pedig ennek akár másfélszeresét is), miként a Pilot Power is csak a második szezon végén, valahol tízezer környékén jut el a KRESZ-ben előírt 1,6 millis határhoz.
Részünkről tovább koptatjuk őket, amíg csak lehet, bár őszintén megvallva a fejünkben már körvonalazódik egy még furcsább, ennél is szélsőségesebb párokat összehasonlító ötezer kilométeres menetpróba. Akárhogy is, azon leszünk, hogy az idei tesztet támogató R17.hu segítségével egy újabb egyedülálló próbán vessük össze a legjobbakat, még ha a tervekben szereplő páros két teljesen eltérő kategória etalonja is. Ígérem, ha felkerülnek, és elkezdődik az újabb hajsza, azt sem rejtjük véka alá…