Szürreális helyzet és párbeszéd: nem lehetsz bűntelen, ha motorral jöttél…
– Jöjjön gyorsan, nekitolattak a motorjának! – kiáltottak utánam a boltban, s valóban, egy fekete egyterű éppen a Kawa mellett állt, bal egyben a tanácstalan anyukával, aki tán nem is értette, mi volt az a koppanás.
Lélekszakadva rohanok ki, és örömmel nyugtázom, hogy nem lett nagy baj: a tolatóradar jelzésére fittyet hányó sofőr szerencsére csak alig-alig araszolt, az ütközés után nyomban a fékre lépett, s nem borította fel a gépet, csupán a kormányhoz ért hozzá.
– Csókolom, drága! Hogy sikerült nekimenni a motornak?
– Ez itt nem parkoló, tudja, nem parkoló! – próbált visszavágni egyből… – Az ott igen, az parkoló! – mutatja az üres helyet, ahonnan az imént oly’ ügyesen kitolatott.
– Értem. Tehát leszögezhetjük, hogy én hibáztam, amiért fél percre magára hagytam a motort a bolt előtt, ahol egyébként sem megállni, sem várakozni tilos tábla nincs kint?
– Bocsánat… – teszi hozzá, immáron sokkal halkabban.
Lám, nem lehetünk bűntelenek: ha beállsz a parkolóba, akkor bunkó vagy, mert elfoglalod egy autó helyét, ha pedig a bolt előtt teszed le a gépet, akkor útban vagy a kormányzsonglőröknek, akik tolatóradarral sem vesznek észre egy két méter hosszú, kétmázsás fémkupacot.
Csattanóként azért akadt kellemes meglepetés is: a boltba visszatérve elém lépett a feltűnően kedves eladóhölgy, s rögtön a kirakat elé mutatott:
Mi itt szeretjük a motorosokat, legközelebb álljon nyugodtan a járdára, senki nem szól majd érte…
Persze az a járda nincs másfél méter, így sem szabályosan sem illendően nem tudsz letenni oda egy testes motort, de azért kedves, hogy akadnak üzletek, ahol tárt karokkal várnak minket – már csak a vásárlóiknak kellene felzárkózni hozzájuk.