Mennyiben változott és összességében jobb lett-e a tavasszal módosított motoros vizsgarend? Erre keressük a választ az oktatókkal.
Köztudott, hogy a tavasszal megváltozott motorosképzés régi hiányosságokat igyekezett pótolni. A vélemények megoszlottak a módosítások minőségéről, dicsérték és bírálták egyszerre az újítást. Kíváncsiak voltunk a valódi, szakmai tapasztalatokra, s utánajártunk a szezon vége felé közeledve, hogy miként fest az oktató szemszögből az új rendszer. A Mototrainer csapatával Nagy Gáborral és Tomecskó Károllyal beszélgettünk az eddig tapasztalatokról.
Ti hogyan látjátok, jót tettek a képzésnek az idei változások?
– Eddigi tapasztalataink szerint a motoros járműkezelési feladatok változtatása abszolút jó irányú kezdeményezés, és felmerült bennünk a kérdés, hogy eddig miért nem sikerült ezt meglépni – szögezték le már az elején.
– Mi oktatóként is sokkal jobban élvezzük a rutinórákat – folytatták –, sőt mondhatni nekünk is egy „jó játék”, hogy feszegethetjük a határainkat a feladatok minél gyorsabb, minél pontosabb bemutatása során. Szeretjük tudatosítani a tanulókban:
a motorok technikailag tökéletesen képesek a feladatok végrehajtására, hogy ez a pályán sikerül-e, az már csak ő képességeiktől függ.
Tanuló szemszögből a korábbiakhoz képest egyrészről nehezebb feladat vár a motoros jogosítványra vágyókra, ugyanakkor sokkal magasabb szintű motorkezelést sajátíthatnak el. Ez a forgalomban azért még nem elégséges tudás, például a mindennapi ingázáshoz kevés lehet az itt szerzett tapasztalat. Elvégre teljesen más rutint igényel egy könnyed nyári túra, mint például több óra munka után fáradtan nyeregbe pattani és átszelni Budapestet.
Egyszóval a fejlettebb képzés sem váltja ki a motoros tréningeket, a folyamatos gyakorlást. Ezért nálunk alapvető cél, hogy legyen lehetőség továbblépni és a megszerzett tudást magasabb színvonalra emelni a kifejezetten hasznos, közúti vezetéstechnikai tréningen.
– Milyen a kezdők hozzáállása a motorozáshoz? Miért vágnak bele a legtöbben?
Büszkén kijelenthetjük, hogy Budapesten belül nálunk fordul meg a legtöbb motoros tanuló egy-egy szezonban, így bőséges tapasztalatunk van a témában. Alapvetően már a felszereléseknél látszik, ki mennyire gondolja komolyan a motorozást. Aki ad a biztonságra, megfelelő minőségű és méretben is passzoló motoros felszerelésben érkezik, annak határozott célja van, céltudatosan vág bele. Neki a jogosítvány csak egy eszköz, hogy elérje, amit kitűzött maga elé. Az ilyen motorosok általában már felkészülnek abból is, hogy milyen típusú és méretű motort szeretnének, és azt mire használnák, vagyis minden szempontból tudatosnak nevezhetőek.
Természetesen első találkozásnál alapvető kérdésekkel kezdjük az ismerkedést, például látott e már motort közelről, ült e már rajta, beindította e már, sikerült-e elindulni, legalább kerékpározni tud-e? Akik mindenre nemmel válaszolnak, azoknál felmerül a kérdés: egyáltalán miért szeretnének motorozni? Hallottunk már elég érdekes, néha megmosolyogtató válaszokat:
„Apám erőlteti, de én nem nagyon szeretnék…”
„Így talán könnyebben becsajozom”
„Mert vagány…”
„Megmutatom az exfeleségemnek mit veszített!”
„Nincs kedvem a dugóban állni…”
Nehéz dolgunk azokkal van, akikben nincs komolyabb motiváció vagy vágy a motorozáshoz. Ilyenkor küzdelmes út vezet a végcélig, úgy a tanulónak, mint nekünk.
A kedvencem eddig az volt, aki elmondása szerint Youtube-on már megnézett mindent, amit a motorozásról tudni kell, megtanulta az összes feladatot papírról, csak vizsgára jelentsük be, és minden oké lesz. Sajnos az első alkalom a gépsárkányon már nehézkesebb volt, mint videón – „ki gondolta”, hogy így lesz? Valószínűleg a beindítás résznél akadozhatott a Wi-Fi kapcsolat, mert az nem nagyon sikerült a jelentkezőnek. Persze nincs lehetetlen feladat, s tíz pótórával és számtalan borulással később ő is sikeresen teljesítette rutinvizsgát.
– A motoros legnagyobb ellensége a saját egója – halljuk gyakran. Mondhatjuk, hogy az önfejű tanulókkal a legnehezebb?
Sajnos vannak akik úgy érkeznek, hogy már motoznak „sutyiban”. Itt nehéz leszoktatni a tanulót a buta, rossz berögződésekről, például hogy ne legyen folyamatosan az első fékkaron az ujjad… Velük van a legtöbb „összetűzés”, mivel a saját megszokásaik után nem nagyon akarnak hallgatni arra, aki segítségükre lenne.
Előfordulnak olyanok, akik annyira szeretnek hozzánk járni, hogy igazából édesmindegy, mikorra lesz meg a jogosítványuk – élvezik, ha figyelünk rájuk. Alkalmanként egy-egy új dolgot megtanulhatnak tőlünk, jobb motorossá válnak, és igazából nem is számít nekik a vizsga időpontja. Volt olyan eset, amikor még mi könyörögtünk, hogy menjen már el vizsgázni a tanuló. Valószínűleg kevés figyelem irányul rájuk otthon, és a motorozással egy új közegbe szeretnének belépni, ahol 2 órán keresztül körülöttük forog a világ.
– Mit tanácsolnátok annak, aki most kapott kedvet és belevágna a motoros képzésbe?
Mindenképp tájékozódjanak, beszélgessenek különböző stílusú motoros ismerősökkel és olvassanak utána az adott stílusnak, motorfajtáknak, nézzenek videókat az adott témában!
Alapvetően a legjobb módszer a biztonságos és magabiztos motorkezeléshez, ha az ember elsőnek csak az A1-et szerezi meg, majd szép folyamatosan lépked feljebb egészen a legfelső kategóriáig. A fiataloknál és a közlekedés gépesített világába elsőként motorral belépőknél ez abszolút ajánlott, és nem véletlenül kötik ezeket a kategóriákat korhoz vagy gyakorlathoz több országban.
Ugyanakkor reálisan, ha valaki középkorú, például 40 éves kor felett kezd bele, és rendelkezik több év autóvezetői gyakorlattal, némi önismerettel és önmérsékelttel, akkor nem feltétlenül kell végigmennie motoros jogosítványtípusokon és letenni az A1, majd A2 kategóriákat, mielőtt korlátlan jogsit kap.
Nyugodtan csinálja meg az A2-t, majd az úton fokozatosan ismerkedjen meg a motorjával. Legtöbben túrázás, utazás miatt kezdik ilyen korban vagy felette, nekik a fokozatosság elvét érdemes szem előtt tartani: ne induljanak rögtön európai körútra a jogosítvány megszerzése után, amikor még meg sem száradt a pecsét… Fontos megjegyezni, hogy a motorozásban sokszor kevesebb az több, azaz nem feltétlenül a legnagyobb és legerősebb motor lesz az, ami beválik hosszú távon.
Hasonló logika mentén a városon belüli ingázáshoz sem az ezres sportmotor lesz a legjobb, már csak azért sem, mert viszonylag nehéz, nem ritkán széles is, és persze brutális hőterhelés, ahogy nyáron a ventilátor egyenesen a vezető lábára ontja a meleget. Egy szó, mint száz, érdemes praktikus szempontok mentén gondolkozni az első motor választásakor. Ezeket el kell dönteni fejben, amikor már tudja mit szeretne kezdeni ezzel, csak utána érdemes beiratkozni egy iskolába, s belevágni a képzésbe.
A legfontosabb üzenet pedig, hogy a tanulás és gyakorlás pedig nem érhet véget a jogosítvány megszerzésével.
Jellemző, hogy tanulóink nagyrésze visszatér egy vagy több vezetéstechnika tréningre is hozzánk. Vannak, akik évről évre mesélik, mennyit segített nekik az egynapos tréning, és milyen ütközést, milyen balesetet úsztak meg a megszerzett tudás segítségével – ezért éri meg tanítani és ezért kell tréningeket szervezni, hogy mindenki fejlődjön és hazaérjen.