„Úgy intézték, hogy elessünk, és öten próbáltak meg kirabolni minket…”

A két előző olvasói levelet látva tollat ragadt Zsóka is, és elmesélte, hogyan járt néhány nappal ezelőtt a „segítőkész” horvátokkal… 

Csak úgy záporoztak az olvasói levelek az utóbbi hónapokban, években a horvátországi túrákon elszenvedett „kalandokról.” Előbb Zoli írt nekünk, hogy megbírságolták, és továbbindulni sem tudott, mert az érvényes parkolójegy dacára kerékbilincset tettek a motorjára. Nem sokkal ezután  befutott Máté írása is, aki megpróbálta jogi úton móresre tanítani a korruptnak tűnő parkolási társaságot, ám legnagyobb megdöbbenésre az ügyvédek nem vállalták a pert, mondván, ez rendszerszintű probléma, és inkább kifizették Máté bírságát… Zsókának nem a hatóságokkal, hanem a pénzéhes helyiekkel gyűlt meg a baja, akik – szó szerint – balkáni módszerrel próbálták kifosztani őket.

– Sziasztok Hegylakók! Még tart a nyár, így bőven aktuális a téma, hátha okul belőle más is – kezdte levelét Zsóka. Nemrég értünk haza egy Horvátország-Bosznia-Montenegró-Szerbia túráról, és nem hittük, hogy ilyen megtörténhet velünk…

Ahogy elestünk, rögtön odarohantak, és a csomagjainkat kezdték fogdosni

Az unalmas autópályákat mindig kerüljük, alsóbbrendű utakon motorozunk, inkább lassabban, kisebb távokat, de minél több látnivalóval és élménnyel. Horvátországban viszont most olyan „élményben” volt részünk emiatt, amit nem kívántunk és nem is kívánunk senkinek.

Egy településen éppen a körforgalomhoz értünk, ahol a harmadik kijárat volt a miénk. Szemben kapualj, négy férfi és egy nő ácsorgott ott.
Ahogy a ház elé értünk, a motor úgy kicsúszott alólunk, mintha zsírral lett volna kikenve a körforgalom.

Még fel sem ocsúdtunk, az emberek a kapualjból odaszaladtak, és egyszerre hat kéz tapogatott végig vagy háromszor (!) azzal, hogy “itszokéj, itszokéj?”

A motort is fogdosták, de nem a felállításban segítettek: a csomagok körül matattak inkább, úgyhogy gyorsan felpattantunk, és próbáltunk menekülni a „segítő kezek” elől. Mikor felültünk a motorra, és próbáltunk elindulni, még akkor is végigtapogattak minket! Szerencsére a dobozaink zártak, nem fértek hozzá az értékekhez, zsebben pedig sosem tartunk semmit, így a foglalkozás nem érte el a célját, de fura és ijesztő élmény volt – soha nem találkoztunk még ilyesmivel!

Szerencsénk, hogy nem történt nagyobb baj, a motor sem sérült, csak mi álltunk értetlenül. Egyszerűen nem értjük: ilyen előfordulhat Horvátországban?