Ő Judit, aki felült a Gold Wingre, és meg sem állt Afrikáig… aztán Kínáig

Alig ért haza kalandvágyó motoros hölgy, máris egy újabb, és még nagyobb túrát szervez…

A motoros csoportokban többször találkozhattatok Judittal és Hondájával, mi pedig a kezdetektől figyelemmel kísértük kalandjait, már csak azért is, mert óriási tett egyedül, törékeny hölgyként bevállalni egy ekkora túrát a messzi keleten. Judit kitartására és tempójára jellemző, hogy alig egy hónap alatt 15 000 kilométert tett meg, bejárva a magyar, szlovák, lengyel, litván, lett, orosz, kazah és üzbég aszfaltcsíkokat.

Honda Gold Winggel Kínáig – dr. Kovács Judit Tímea százados története

Ha még nem mondtuk volna, főhősünk Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Főosztály Balesetmegelőzési és Szakhatósági Csoportjának vezetője, aki így emlékezett vissza a nagy kalandra:

– Senki nem volt motoros a családban. Még azután sem, hogy édesapám egyszer segédmotoros kerékpárral állított haza, ugyanis nem használta. Kipróbáltam, de nem lettem a rabja, legfeljebb 20 km-t mentem vele. Már a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatója voltam, amikor robogót vásároltam

– mesélte az erdélyi származású százados, aki kereken tíz éve dolgozik a rendőrségen.

– Amikor ’17-ben a testvérem elújságolta, hogy megcsinálja a B kategóriás jogosítványt, eszembe jutott, már vagyok olyan idős, hogy letegyem az A-t, így csatlakoztam hozzá

– folytatta.

– Három hónapra rá meg is volt a korlátlan vezetői engedélyem, és közben megvettem életem első nagymotorját, egy 400 köbcentis Suzuki GSX F-et, amivel hamarosan erdélyi rokonlátogatásra mentem. Miután ’19-ben egy 600 köbcentis Suzuki Bandit tulajdonosa lettem, azzal már 3500 km-t túráztam Erdélyben. A Covid miatt ’20-ban „csak” Lengyelországig mentem vele, majd az első igazán nagy kalandot Törökországba szerveztem, a Fekete- és az Égei-tenger partvidékét vettem célba.

– Bruttó 6000 km-t tettem meg, és mivel ráéreztem, következő évben a minden motoros számára bakancslistás Nordkappra motoroztam el, ’23-ban pedig gondoltam egy merészet, és – ha már az északi sarkkör megvolt – elmentem Afrikába, egészen a Ráktérítőig. Előbbi 8, utóbbi már 10 ezer km-es táv volt, és mivel nagyon élveztem, úgy döntöttem, idén elmotorozok Kínáig

– sorolta lelkesen az előzményeket.

Judit hosszasan mesélt még a néha elképzelhetetlenül rossz üzbég és kazah utakról, a nehezen beszerezhető 95-ös benzinről, no meg az európai mércével katasztrofális közlekedési morálról. Végül minden nehézség és kihívás dacára elérte célját, bejárta a Selyemutat, sőt egy alkalommal – csak hogy előbb szabaduljon – gyalogos határátkelőn, a 400 kilós Gold Winget tolva próbált bejutni Lettországba… Hogy milyen kalandokat élt át és kik, miként segítették a 15 000 kilométeres úton, illetve merre vezet majd a következő, még hosszabb túrája, arról itt mesélt egy hosszabb interjúban, amit a Police.hu-n olvashattok.