Felejthetetlen túra: az ablak alól próbálták meg ellopni a motoromat…

Életem első MotoGP-futamára készültem, nagy volt az izgalom: már alig vártam, hogy induljunk… Aztán fél nappal a verseny előtt megtörtént az, ami minden motoros rémálma. És még a biztosító is ügyesen átvert.

Imádom Prágát. Megfizethető, a városban és a környékén is rengeteg a látnivaló, simán bejárható tömegközlekedéssel, így bármikor ihatsz egy sört, ha megkívánnád. Mégsem megyek többé Prágába, legalábbis motorral biztosan nem… Rendben, fantasztikus az építészete, leírhatatlan a hangulata, megdöbbentő étel- és ital választékkal vár, és majdnem mindenhol kedves a kiszolgálás. Mégsem motorozom arra már jó pár éve. Elmesélem, hogy miért.

Prágában megpróbálták ellopni a motoromat

Első nap már kora hajnalban útra keltünk, hogy a brnói MotoGP előtt régi álmunkat, Pilzent és Prágát is megnézhessük. A többiek még dolgoztak, de mi már pénteken úton voltunk, és a bőséges reggelit már Pozsonyban fogyasztottuk el, míg társaink üzentek: szombaton délután csatlakoznak hozzánk. A közlekedés igazi rémálom volt a szlovák és a cseh pályákon: több balesetet is láttunk, és a brnói aszfalt minősége szinte szaggatta az oldaldobozokat – nem ez volt a legjobb túrakezdésünk. Viszont jól haladtunk, kettőkor már a szálláson öltöztünk át. Prága igyekszik bevágódni nálam, így gyönyörű idő fogad, plusz finom sör egy kiskocsmában, és ráadásként egy évek óta nem látott barátom, akivel itthon szinte nem is látjuk egymást, de a prágai forgatagban pont ugyanahhoz a bódéhoz lépünk oda! Nincsenek véletlenek…

Hihetetlen élmény, Prága varázslatos és pont. Szállásunkból az éjszakai város, és a csodálatos királyi vár látszik. Nem tudok betelni, ez valami egészen új érzés – kevés városlátogatás tetszett eddig ennyire. Fáradtság, gyors kaja, és lélekben már a GP-re készülök. Akkor még nem tudtuk, hogy mi nem leszünk ott a nézőtéren, és majdnem a motorunkat is elveszítjük, hála a cseh motortolvaj-bandának…

A második napon Pilzenbe látogatunk, ahol állítólag lenyűgöző állatkert és még csodálatosabb hüllőház várja a hidegvérűek rajongóit. Bent soha nem látott igényesség fogad minket, inkább kis rezervátum (amennyire ez 20 emeletes házak tövében lehet), ráadásul a hüllőházba pont etetésre érünk be. A kiscsirkék sajnálatra méltóak persze, de vannak az életben magasabban elhelyezkedő ragadozók – akik mégse ehetnek knédlit – folklór ide vagy oda… Örök élmény a komodói varánusz, ahogy centikre tőlünk vonul el, és sorra elevenednek meg a közelben az eddig csak szakkönyvekben látott, egzotikus állatok.

Délután már újra Prága, ahol egy dán-japán vegyescsoport kér tőlünk segítséget, amikor meglátja a motorunk H országjelzését.

– Tudnál tolmácsolni nekünk? Itt senki nem beszél angolul! – kérdezik, mutogatva a külvárosi, apró krimó felé.

– Sajnálom, de én sem beszélek csehül…

– De hát szomszédos ország – itt biztosan jól boldogulsz a saját anyanyelveden is, nem? – kérdezi a törékeny alkatú japán lány, akinek hosszú lenne elmagyarázni a cseh-szláv és a magyar-altáj nyelvek alapvető eltéréseit…

Mintha intő jel lenne, beszélgetés közben egy spicces, talán német turista próbál felmászni a parkolóban hagyott motoromra. Odarohanok, centikről ordítok az arcába, hogy mit képzel, amire tört angolsággal csak annyit makog, hogy „A barátnőmnek akartam megmutatni, milyen jól áll nekem, ha gyorsan ráülök!”

Ezzel csak még jobban felcsesz, ezért gyorsan utalok rá, hogy a barátnőjének is jól állna valami, ha gyorsan ráülne, de látja: én mégsem ültetem rá…

Megérti, újból elnézést kér, és a szesztől megszédülve kígyóvonalban távozik. Este újabb remek vacsora a szállás közelében, s mivel túl nagy a nyüzsgés, betolom a motort a parkolóból egészen az ablakunk alá. Az ágyunktól 5-6, a portásablaktól 4-5 méterre áll a gép, lánccal a korláthoz kötve, rajta a tárcsazár és a kormányzár is – nem lehet baj. Legalábbis akkor ezt gondoltam…

Hajnalban ébredek, nagyon mennék már a versenyre, ezért hétkor már a motor mellett állunk teljes menetfelszerelésben. Egy órával később pedig ugyanabban a ruhában a kerületi rendőrkapitányságon ülök… Múlt éjjel ugyanis megpróbálták ellopni a Kawát. Eltört álkulcs darabjai a gyújtáskapcsolóban, félig megfúrt tárcsafékzár, és éppen csak megpiszkált ABUS lánc+lakat árulkodik a szorgos munkáról. Valószínűleg az utóbbinak köszönhető, hogy egyáltalán megvan a motorunk… Rohanok vissza a recepcióra, ahol valamiért mindenki elfelejtett angolul, mintha valamit titkolnának. – Nem kell rendőr! – ennyit azért kinyögnek angolul, majd amikor kérdezem, hol a portás, akitől 4 méterre történt a lopási kísérlet: Nem tudjuk, hazament, nem érjük el… – válaszolják. – Akkor megnézném a kamerafelvételeket, úgyis szükség lesz rá a biztosításhoz! – vágom rá, de kiderül, hogy „sajnos pont az a rész nem látszik” a felvételen… A rendőrök roppant kedvesek voltak, sajnálkoztak, hogy lemaradunk a GP-ről, és sok hasonló esetről meséltek – nem én vagyok az első bajba jutott külföldi motoros Prágában, de az én gépem legalább megvan.

Igazán tanulságos: amíg felveszik a vallomásom, a zsaruk azt mesélték, hogy Csehországban 20 percenként (!) lopnak el egy autót, és minden négy-ötóránként egy nagymotort…

A csúcs, hogy közben hívnak a szállodából: mivel ott vannak a csomagjaink, fizessünk ki még egy napot a szobára – igazán kedves, miután asszisztáltak egy lopáshoz. Sebaj, így legalább írhatok a szobából a biztosítónak, hogy mi történt, de a válasz kiábrándító: mivel a cselekmény a kiemelten veszélyes időszakban, este 10 és reggel 6 óra között történt, és nem őrzött helyen állt a jármű, ami ráadásul nem autó, hanem motor, ezért stb. stb., szóval röviden nulla forint, kösz, hogy fizettél nekünk a semmire. Végül az otthonról hívott furgonnal éjfélre értünk haza, mivel a széttört gyújtáskapcsoló miatt nem lehetett elindítani a gépet. Hogy utólag mit csinálnék másként? Nos, látva, hogy a lakattal, lánccal, tárcsazárral és a motor elhelyezésével mindent megtettem, legközelebb csak annyit változtatok, hogy nem megyek motorral Prágába.

Jóllehet, azóta már használom a NaBi-t, ami ezúttal riasztana, ha piszkálják a gépet, de inkább nem kockáztatok. Motorral messze elkerülöm Csehországot, és főleg Prágát – elég volt egyszer arra ébredni, hogy majdnem megfújták a motoromat.