Huszonöt év motorozás után egyre inkább azt érzem: mindegy is, mit gondolnak az emberek, jómagam külső ítélet nélkül is biztosan tudom, miből áll a saját Motoros létem. Például abból, hogy legalább tíz különböző stílusú motor van, amivel egyszerűen muszáj mennem – és igen, Neked is barátom! – mielőtt leadjuk a szerelést. De melyik az a tíz motor?
1, A szoci: szándékosan nem írok típust. Aki a ’80-asokban (esetleg még régebben) kezdett motorozni, tudja miről beszélek. Csöpög, mit csöpög, folyik, vágjál fiam klingeritet, trabant dugó, hülyevagy, isolator, négyfelömlő, rezó, csókolom Tábori bá’, szervusz fiam.
Egyszerűen kellett ez a lépcsőfok, hogy később becsüljük a jót. És hogy tudjuk, honnan is jöttünk.
2, A NagyVas: egy hülye kezelhetetlen dög. Több mint száz ló ( de milyen száááázlóóó 🙂 ) pálcika villákkal, 130-as hátsó gumival. Ha elindítod szaga van. Ha kanyarban ráadod a tüzet, a motor legalább két nyomon fut, a frászt hozza rád percenként és néha egy-egy apró alkatrésze felmondja a szolgálatot ( például egy komplett hengersor :S ). Persze súlyban vetekszik három krosszmotorral. Mai szemmel nézve egy alapvetően elhibázott, használhatatlan konstrukció.
Éppen ezért imádtad. És imádod a szívedben még most is. Aztán eljön a pillanat, amikor sokadszor kapsz csömört az elektronikával agyonzsúfolt motorodtól/autódtól, és elkezded nézegetni a hirdetéseket: Keresési feltételek – 30 év felett, 1000 cc felett. Rákenról, vagymi.
3, Krossz/enduró: Elindulsz motorozni. Na nem készülődősen, ahogy a “nagy” motorral, csak úgy egyszerűen. Egy vasárnap délelőtt, a ház mögötti földúton, nagy gázzal.
Instant kiszakadás a hétköznapokból, amikor harmadikban is hanyatt akarsz esni. Mindezt nevetséges költségekből. Egyszerűen kell…jóság.
4, A quad: igen, repülhetnek a kövek felém. De a quadozás a motorozás “jogkörébe” tartozik, punktum. Ha meg nem, akkor az élmény miatt próbálja ki minden igazi hülye.
Na igen, csak a hülyék. Mert a quadozás szenvedélye kizárólag azokat ragadja el, akikből legalább négy-öt hengerfejcsavar hiányzik. Gondolj csak bele: büntetlenül elmerülni egy méteres vízben, vagy driftelve érkezni minden kanyarba. Tökjó, mindenkinek kötelező. Minden hülyének persze – mint mondottam.
5, A veterán: ellentétben a “NagyVas” kategóriával, itt a lóerő teljesen mellékes. Legyen patinás, valami olyan, amivel az utcán gurulva meghökkentő élményt okozunk magunknak és a többi közlekedőnek. Veteránozni egyébként is jó dolog, egy igazi elvetemült társaság, tehát csupa jó arc. A veteránversenyekről nem is beszélve… Mindegy hogy kettő- vagy négyütemű, 35 vagy 65 éves, nincs márkagőg, nincs semmi. Csak a motorozás tiszta esszenciájának szeretete.
Amikor egy féktávra készülünk mai modern gépünk nyergében, gondoljunk bele: a legelső motorversezők még karburátor és fék nélküli motorral vágtak neki a futamoknak.
A kanyar előtt levették a gyújtást a teligázon forgó motorról, az ív kijáratánál pedig újra visszaadták a szikrát. Na ők versenyzők voltak… Jóllehet, nem is sürgött körülöttük tizenöt futómű-specialista. Szóval veterán, nagyon kell.
6, A pályamotor: pár éve még simán lehülyéztem azokat, akik engem akartak pályamotorozásra csábítani. Hiszen az “felesleges”, hát persze hogy az.
Csakúgy mint maga a motorozás. De amikor a 150 méteres táblánál veszed a féktávot, bőven kétszáz feletti tempóról? Itt Jókai és Mikszáth közös erővel dobja el a lúdtollat, hiszen az érzés leírhatatlan.
Ezt meg kell tapasztalni és kész.
7, Az épített: ha a tengerentúlon lennénk, rögtön rávágná mindenki: it’s a chopper baby! Na nem, az épített nem ott kezdődik, és pláne nem ott ér véget. Hiszen a világ nem csak OCC-ből áll… Legyen az karcsú cafe-racer, egy mókázásra átfaragott hatalmas hátsó lánckerekű bohócmotor, esetleg a saját kényelmünkre alakított mindenes.
Egyszerűen kell hogy megvalósítsunk egy álmot, mindenféle kompromisszum nélkül.
8, A túramotor: reggeli start, és aznap este már a Garda-tó egyik éttermében / Róma valamelyik kávézójában gondolsz vissza a (fáradtság nélküli) kilométerekre. A dobozokban két hétre elegendő ruha, telefon, a pihenést elrontó társaknak táblagép is, no meg étkészlet, mosogató és mikrosütő ofkórsz. Otthonról igazából csak a tapétát nem hoztad el.
De ez a hatalmas és jámbor jószág nagyon jó barátod lesz – hiszen mindenben a társad és kiszolgál Téged a hosszú út alatt. Nincs stressz, élvezed a kanyarokat, és az utasod is hasonlóképp vélekedik. Szinte már tökéletes az élmény. Csak a Dolomitok legszűkebb szerpentinjein jut eszedbe: bizony több mint fél tonnát nyomtok két személlyel…
9, A ‘hülyeség’ : na itt bajba’ leszek. Hogyan, milyen módon írja le az ember a saját hülyeségeit? Azért megpróbálom egyszerűen: ülsz Sirokon ( FaakerSee-ben, vagy akárhol ) egy sörpadon. Beszélgettek, szóba kerül egy olyan típus ami mindenkinek “mumus”… Olyan nagyon kéne, de nem merek belevágni fajta. Erre Te -a sörtől és a büszkeségtől egyszerre felbuzdulva – odabököd: jeesz, áj hev ö lámbréttá / mánkííí / guzzi stb.
A történet persze a szokásos: megveszed, később rengeteget buksz rajta és közben alig használod. De a válasz mindig ott lesz a fejedben: igen, nekem is volt egy.
10, A Muscle-Naked: félreértés ne essék, itt nem a CBF1000-Z1000-FZ1 megoldásokra gondolok, amik kilúgozott paródiái csak a kategóriának. Egy csupasz erőgép legyen gonosz. Aki puhány hozzá azt alázza meg, aki gyenge – de a csibészség szikrája benne van – azonnal varázsolja utolsó szemét betyárrá, aki hirtelen rájön: végül is egész életében egykerekezni akart…Csak eddig nem jutott eszébe. Kérem, itt tényleg ne legyen sértődés, de a józan gazdasági osztályok által satuba szorított távol-keleti gépek ezt nem (mindig) tudják. Speed Triple R, Brutale, S4RS, Super Duke – ők mind vágják, mitől is döglik a légy.
Persze nem ez lesz az utolsó motorod. Sőt, a hirdetések hemzsegnek az 1-3 éves, 7-8e zret futott muscle-nakedektől – nekik felesleges volt megvenni ezt a borzalmat. A tapasztalatszerzésre jobb lett volna kibérelni 4-5 hétvégére 150 ezerért, mint 1-2 millát bukni a hirtelen vásárláson. Mindegy, a magunkfajtának pontosan jó lesz az a gép másfélér’, amit ő a szalonból nem is olyan rég tolt ki, bő kétszer ennyiért.
Szóval ezek kellenek na. Pláne, hogy a huszonöt év motorozás alatt, mindössze a fentiek felét sikerült csak begyűjteni …vagy kihagytam valamit?