1993-at írunk. A sportmotorok éppen hízókúrán vannak, hiszen megjelentek a 18 centiméter széles hátsó gumik illetve a masszív első futóművek, melyekkel a vasak elhízott primadonnaként tündököltek a nyolc-tíz évvel korábbi, virsli gumikon guruló szörnyekhez képest. A hétötvenes motorok menetkész tömege közel két és fél mázsa volt (!), és akkor ezzel a súllyal világbajnokságot lehetett nyerni… Gyönyörű idők voltak.
Talán még ma is megvan az a poszter, melyre tizenöt évesen büszkén írtam fel – basic angol nyelvtudásomat is megcsillantva – hogy “Champions of 1993”. A képen Dirk Raudies, Tetsuya Harada és Kevin Schwantz mellett büszkén állt Scott Russel és a vadonatúj fejlesztésű ZX7-R Kawasaki, mely megnyerte a zöldeknek a Superbike világbajnoki címet.
Nyugodtan legyünk elfogultak, és mondjuk ki: a valaha készített egyik legszebb sportmotor a “harcsapofájú” ZX7-R, egyedi külsejével, és túlsúlyos, kicsit bumfordi formájával pont úgy fest, mint Elvis azon a bizonyos koncerten… A király elhízva, flitteres ruhájában, csapzottan lépett fel, a rajongók mégis azt mondják: akkor volt a legnagyobb.
Valahogy így van ez a motorokkal is: élvezettel csemegézzük a 2011-es újdonságokat, és elámulunk a grammnyi spórolásokon illetve a műszaki csemegéken, de pont ezért szeretve tiszteljük a nagy elődöket, amilyen a ZX7R is volt.