2006. Egy szemétben heverő Bazár hirdetési újsággal kezdődött… Nyolcvanezer forintért friss műszakis, különleges 125-ös kétkerekű? Ráadásul egy Laverda? Naná, hogy megvettük!
Mint arról már hosszasan értekeztem, a Laverda nem túl sok kilométert tett meg az elmúlt pár szezonban. Pedig jobb sorsra érdemes, hiszen amennyire fogynak a használható állapotú, papíros GS-ek, egyszer talán még pénzt is fog érni, úgy értem sokat. Annál már jelen állapotában is többet, mint amennyiét vettem – válság ide vagy oda.
Bármennyire is nem gyűlnek a kilométerek, az állásban ugyanannyira – vagy még jobban – kopik szerencsétlen, hiába a vastag ponyva és a fűtött garázs. Tavaly nyáron hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy afféle “kötelező szervizt” végzek a masinán, úgy is, mint kellemes időtöltés, egy csodás kétütemű vason.
Megkapta a polcon heverő Kawasaki főfékhengert (ha lesz sok időm, akkor nézek rá egy eredetit), így most már valóban sportmotorhoz méltó a negatív gyorsulása is, lecseréltem a folyadékokat, újra-és-újra elámultam az elektromos (!) vízpumpán, mely a tervezőasztalon talán egy Alfa Romeo első- és hátsó szélvédőjének tisztán tartására született anno…
Vegyünk új légszűrőt!
Ha az olyan egyszerű lenne: nyúztam a motorosboltok katalógusait, de hiába – a HiFlo gyári könyve magával a Laverda névvel sem tudott mit kezdeni… Papírszűrő, tehát mosni/tisztítani lehetetlen, már-már a légszűrőház cseréjén kezdtem gondolkozni, de a kisipari sportlégszűrők kétes minősége visszatartott. Anno a Citroen BX légszűrőszivacsából faragtunk motor levegőszűrőt, gondoltam ha más nem marad, akkor gyártok egy kis fém kalodát, és azt házasítom a francia ipar remek termékével, hogy az eredeti olasz légszűrőházzal hármas frigyre kelve, mosható és egyben örök megoldást nyújtson a por elleni küzdelemben. De nem – mégiscsak egy youngtimerről beszélünk, ezért ezt utolsó utáni lehetőségnek hagytam.
Végképp zsákutcába jutottam, pedig az ebay pont xy végződésű oldalakat is átrágtam, mindhiába. Egyszerűen nem létezik, hogy ne legyen hozzá légszűrő! Hiszen nem is – annyira – öreg, 1989-es gépről van szó, alig idősebb, mint a legelső ZZR-ek, melyekhez rogyásig van mindenféle utángyártott és gyári alkatrész.
Snitt. 2011 tele.
Fél év telt el, hol aktívabban, hol szándékosan feledve, de mindig előkerült gondolataimban az a fránya alkatrész. Olyan volt, mint egy apró seb a szájpadláson, melyet a forró pizza okozott: ha nem cseszteted a nyelveddel, már simán elmúlt volna, de neked minduntalan ott kellett kotornod… Na valahogy így, én is vissza-visszatértem a kérdésre.
Öreg autósbolt, még öregebb szakival. Tudjátok, az az igazi. Ahol a fém- és olajszag nem csak a falakba és a nikotinsárga függönyökbe, de a lelkekbe is beivódott. Az elmúlt másfél évtizedben volt már dolgom jó pár autóalkatrésszel, némelyikből talán már ettem is, de ez itt valami csoda: rég elfeledett márkák (Zaporozsec, Dácsia, Barkas) fődarabjai, zsíros csomagolásban, vicces árakon. Talán üvegbiztosítékért mentem (régi adósság: át kellene már alakítanom a quadot késesre…), és ha már ott voltam, bevittem magammal az autóban fél éve kallódó koszos légszűrőbetétet.
– Van ilyenjük? Hasonló esetleg?
– Várjon – mondta rekedtes hangon – és idős kora ellenére fürgén felpattant a leghátsó polc mellett pihenő öreg létrára.
– Nézze csak meg! Ez valami hasonló lehet…
Megszületék. Nem hasonló, nem kb. olyan, hanem pontosan: egy Laverda GS125 Lesmo légszűrőbetét. Óráknak tűnt az a pár másodperc, míg megforgattam kezemben a sterilen új alkatrészt, úgy vesztem el a végtelen pillanatban mint ha Tarr Béla készített volna dokumentumfilmet a szerencsétlen motorépítő szenvedéseiről… A fájdalmasan hosszú csendet az öreg halk köhintése szakította meg:
– Khmm.. Itt porosodik a zacskóban, mióta a boltot megnyitottuk… Vagy tizenöt éve. Az ára még látszik halványan: 684 forint. Kéri?
Hát így történt. Egy élménnyel és egy új alkatrésszel gazdagabban zárult a nap: a fél éve hajszolt légszűrő itt pihent, méterekre tőlem – csak épp nem láttam a fától az erdőt; vagyis a sok Barkas hengerfejtől a polcon árválkodó Laverda légszűrőt.
Jóféle pillanatok ezek: az ilyen napokon – télen is – imádja az ember, hogy annak idején motorozásra adta a fejét…