Talmácsi Gábor szerint már az első verseny megerősítette azt a megérzését, hogy a mindenáron való motorozás nem lett volna éppen jó döntés.
Közel egy hónapja dübörögnek a motorok, már két világbajnoki futamot bonyolítottak le, és amire hosszú ideje nem volt példa, magyar versenyző, Talmácsi Gábor nélkül rendezik meg a gyorsaságimotoros vb-t.
Talma – aki egy hónap múlva ünnepli harmincadik születésnapját – 26 esztendeje egy, az édesapja által készített minimotorral tette meg első métereit a sportágban. Tizennégy évesen már a felnőttek között száguldozott, majd a sorozatos hazai és nemzetközi sikereket követően az ezredforduló esztendejében debütált a világbajnokságon. Hosszú és kemény csatározás után 2007-ben jutott fel a csúcsra: világbajnok lett a 125 kcm-es kategóriában. Utána több szép siker, remek szereplések. Tavaly még hatodik volt a Moto2-ben, aztán idén beütött a krach: 2011 kimarad.
– Nagyon elkeseredett, amikor hosszú tárgyalássorozat után kiderült, hogy az idén nem fog versenyezni?
– Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyon furcsa érzés, hogy nem lehetek ott a MotoGP indulói között. Azonban tíz év versenyzés után csak olyan helyen szeretném vállalni az indulást, ahol lehetőségem van megmutatni, mit tudok, mire vagyok képes. Viszont már az első verseny megerősítette a megérzésemet, hogy a mindenáron való motorozás nem lett volna éppen jó döntés. A G22 csapat a Moto2-ben a mezőny végéhez tartozik, más csapatoknál pedig a pénztárca dominált volna.
– Kikkel tárgyalt, és miért hiúsult meg az ügy?
– A Jack and Jones by A. Banderas csapattal aláírt szerződésem volt, ahogy ők kiszálltak, megkezdtem a tárgyalásokat, ami akkor már – lévén, hogy alig volt szabad hely – sokkal nehezebb feladat volt. Folytattam egyeztetéseket superbike és supersport kategóriában induló csapatokkal is, de a Moto2 géposztályból is kaptam ajánlatokat. A legvégén a G22 csapattal próbáltam egyezkedni, de folyamatosan változtattak a feltételeken, így nem született megállapodás.
– Említette az egyik korábbi nyilatkozatában, hogy sokat – vagy túlságosan is sokat – kellett volna fizetni azért, hogy motorra ülhessen az idén is. Mondjon egy nagyságrendet, hány nullával végződik mindez forintban.
– Nincs fix tarifatáblázat, ahány csapat, annyi összeg, amit sok minden befolyásol. A Jack and Jones istállónál nem kellett volna fizetnem semennyit. Náluk a referenciám számított volna. A későbbiekben kapott ajánlataim között is jelentős eltérések voltak az előírt anyagiak vonatkozásában. Nagyságendileg a fizetendő összegek, amelyeket a csapatok kértek, 200 000 és 600 000 euró között mozogtak.
– Elégedett-e a tavalyi hatodik helyével?
– Ahogy telik az idő, még inkább óriási eredménynek tartom. Több mint negyven gyors és tehetséges versenyző küzdött az elsőségért minden versenyen, és nemcsak egyszer volt szükség arra, hogy a lehető legjobbat produkáljam, hanem 17-szer. Világszinten hatodiknak lenni bármilyen sportban hatalmas dolog, és én is büszke vagyok arra, hogy tavaly mindössze öten végeztek előttem.
– Mit csinál most, hogy “annyi” szabadideje maradt? Vagy éppen fordítva: annyi dolga van, hogy ma sincs ideje semmire?
– Senki se gondolja, hogy most, hogy átmenetileg nem indulok a vb-n, otthon ülök lábat lógatva. Ugyanolyan programozottan élem a mindennapjaimat, mint eddig. Keményen készülök, edzek és számos felkérést kapok, amelyeknek eleget teszek. Igen kecsegtető meghívásokat is kaptam különféle versenyeken való részvételre, de nem szeretnék semmit sem elhamarkodni. Ezen kívül a szabadidőmben az utánpótlással foglalkozom a saját pályánkon, a Talmácsi-ringen. Erről folyamatosan lehet olvasni a weblapomon és a Facebook-oldalamon.
– Korábban két-, sőt hetente elutazott a világ másik felére. Most nagy a csend? Elutazik majd egy-egy versenyre?
– Mindenképpen el fogok utazni jó pár versenyre, hiszen szeretnék a tűz közelében maradni. Szeretném, hogy számoljanak velem a csapatfőnökök, amit leginkább úgy tudok elérni, ha személyesen találkozom velük, ha sűrűn látnak.
– Rendszeresen motorozik? Szokott edzeni? Milyen motorral és hol teszi mindezt? Vagy csak kimegy az M7-esre, és száguldozik egy kicsit?
– Folyamatosan, napi rendszerességgel edzek. Ebbe beletartoznak az erőnléti edzések, a mentális tréningek és a motoros edzések is. Gyakran motokrosszozom, ami mindamellett, hogy egy remek kikapcsolódás, szinte kivétel nélkül minden Motogp versenyző edzésmódszere is. Segít a koncentrációban, fejleszti az egyensúlyérzéket és javítja a fizikai állóképességet is. De van egy 600-as Moto2-es motorom is a pályamotorozáshoz, hogy minél jobb formában tartsam magam.
– Mikor kezdi el a tárgyalásokat az esetleges folytatásról? És kikkel? Van-e már valaki, vagy valakik a célkeresztben?
– Már azzal, hogy kimegyek a versenyekre, az a célom, hogy minél több információt gyűjtsek, folyamatosan felmérjem a lehetőségeket. Az pedig külön jó, hogy nincs előírva, hogy novembernél hamarabb nem lehet szerződést aláírni a 2012-es szezonra.
– Kicsi kora óta motorozik. Melyik volt a három legemlékezetesebb élménye?
– Nagyon sok élményt fel tudnék sorolni, de most ha csak hármat lehet, akkor: 2007 Valencia, 2008 Assen és 2009 Barcelona. (Mint ismeretes, Talma Valenciában lett világbajnok, a hollandiai Assenben egy bámulatos futamgyőzelmet aratott, Barcelonában pedig bemutatkozott a MotoGP-ben, vagyis a királykategóriában – szerk.)
– Egy évvel ezelőtt még sokan reménykedtek abban, hogy lesz Magyarországon (is) versenypálya. Az ügy egyelőre kútba esett. Lát esélyt arra, hogy legyen pályánk valaha?
– Nincsenek információim arról, hogy hol tart az új pálya ügye. Meggyőződésem, hogy egy magyar GP-futamból az ország és a magyar motorsport is profitálhatna, hiszen mégiscsak a kétkerekűek legrangosabb versenysorozatának adna otthon Magyarország.
– Akad-e a fiatalabbak között olyan versenyző, akire azt mondaná: lehet, hogy a nyomomba lép?
– A Talmácsi-ringen nagyon sok tehetséget nevelünk, akikkel napi szinten foglalkozunk, és úgy gondolom, hogy minden esélyük megvan, hogy szép karriert fussanak be.