Böröczky és Drapál: csak a szépre emlékezünk

Böröczky és Drapál: csak a szépre emlékezünk

              - Címkék |Ajánló

Csak az hal meg, akit elfelejtenek – különösen igaz a mondás akkor, ha olyan ember emlékét idézzük fel, aki sok vidám percet okozott nekünk.

Kezembe került a Drapál-könyv, és azonnal eszembe jutott a történet, ami pont Böröczky Pepiről szólt, illetve arról a varázslatról, amivel mindig vidám hangulatot varázsolt a feszült, rajt előtti pillanatokban. Nem csak jó hangulatot, de konvertibilis valutát is hozott ez a vidámság, amiről Jancsi meg is emlékezett a könyv egyik fejezetében:

– Régebben is előfordult, hogy barátok, szurkolók utánam utaztak egy-egy versenyre. Például az egykor oly eredményes crossozó, Simon Ferenc rendszeresen eljött Brnóba. Hűségesen kísérte a gyorsaságizókat, és kitartó szurkolása nekem nagyon jól esett. Vagy említhetném gyermekkori barátomat Pepit, azaz Böröczky Józsefet, aki nyugati versenyeimen is gyakran feltűnt a depóban, mindig elegánsan, és mindig jókedvűen. Mókáival oldottá tette a versenyhangulat feszült légkörét, de arra is akadt néhány példa, hogy leleményével ő húzott ki minket a csávából.

Egy alkalommal Assenben akadtunk össze. Nekünk már fogytán volt a valutánk, és a jelek szerint anyagilag ő sem állt valami fényesen pillanatnyilag. Minthogy neki a becsületes polgári foglalkozása parodista, és mint ilyen gyakran turnézik külföldön is, Zsiga benne látta lehetséges mentőangyalunkat.

– Idefigyelj Pepi – mondta neki – menj, és adj elő ezeknek valamit (mármint a hollandoknak), mert ha nem szerzel pénzt, holnap éhen halunk.

Pepi egy pillanatra meglepődött: – Mi a fenét adjak elő?

– Az teljesen mindegy kisfiam – így Zsiga -, ezeknek bármit dumálhatsz, mert úgysem értenek egy kukkot sem abból amit mondasz.

Ma sem tudom, hogy Pepi mit ötlött ki végül de az tény, hogy másnap reggel – noha nem egy piás alkat – enyhén spicces állapotban megjelent, degeszre pakolva kajával, és még pénzt is hozott…”