Hajnalban, a témára nyitottan, ráérősen rágtam át Szabó Henrik kollégám (azóta sajnos már nem elérhető) cikkét.
A folyamat illetve a jelenség, amit bemutat, nem újkeletű. Butulj, hülyülj, ha gondod van, akkor hívj fel valakit, aki megoldja pénzért – a mindennapokban gyakran tapasztaljuk, hogy apáink, nagyapáink sokkal életrevalóbbak és találékonyabbak voltak, mint mi. Hogy mi köze ennek a motorozáshoz? Nagyon is sok.
ABS, fűthető ülés, klimatizált motorosruha, teljesítményszabályzó kapcsoló, kipörgésgátló, egykerekezésgátló, ésatöbbi… A modern motorok sokkal kevésbé igényelnek egy FÉRFIT (elnézést hölgyeim), mint húsz-harminc évvel ezelőtti társaik. A nyolcvanasok elején száz lóerőt kellett az útra passzíroznod egy 13 centi széles hátsó gumi segítségével, olyan futóművel, amivel a hajtűkanyarban nagyjából három nyomon futott a motor. Nem ártott, ha meg tudtad javítani azt a vasat, és némi terepes előélet is szükségeltetett, hiszen gyakran okozott meglepetést az adott GPz, GS vagy CB felfüggesztése, és ilyenkor bizony szükség volt minden rutinodra.
Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt megélhettem, lenyomhattam egy egyenlítőnyi távolságot egy ősöreg Unitrak nyergében vagy éppen beszippanthattam az odaégett motorolaj szagát a léghűtéses, sornégyes GS-en. Azóta persze eltelt jó néhány év, és éppen a legutóbbi túrán, Türnitz-ben kérdezték meg tőlem: Kutya, mi ez a sok kütyü a motorodon? Milyen extrák vannak rajta? “Interaktív navigáció, három doboz, abs, állítható lábtartó és túrakormány… és Peter Fonda meg forog a sírjában, pedig a fószer még nem is halt meg…” – tettem hozzá, érti, aki érti alapon.
Vallom, hogy egy motor nem lehet eléggé léghűtéses és karburátoros. Egyszerű és valódi dolgok ezek, ami nélkül nincs alapja a további pályádnak ebben a csodálatos világban. Ugyanakkor az ABS már megmentette a bundámat, amikor a teherautóból kifolyt a gázolaj, a navival pedig egy olyan útra jutottam el, ami csupán egy karnyújtásnyira volt a jól ismert környéktől, mégsem jártam rajta még soha, és nem is felejtem el, amíg élek. Az a fránya injektor, ami kilúgozza a gázadás élvezetét, pláne a tőled függetlenül vezérelt másodlagos pillangószeleppel? Nos, amikor a Glockneren, 2500 méter magasan kifogyott a levegőből – és az erőből is – az öregedő hatszázasom, én is egy üzemanyag-befecskendezős vasról kezdtem álmodozni – s lőn.
Valóban így van, hogy elpuhultunk, elgyengültünk a temérdek kiszolgáló segédlet mellett? Kevésbé volnánk férfiak, vagy épp Motorosok, mert van három visszajelzőlámpánk? Nos, hadd ne én mondjam ki az ítéletet. Hiteltelen is lenne, hiszen egy feleslegesen erős, 200 lóerős motoron ülök, amin blokkolásgátló segíti az életem végéig csiszolásra szoruló tudásomat. Mégis azt mondom, nyugi, a változás nem rossz dolog, ha nem hagyod hülyíteni magad. Vedd el belőle, amitől boldogabb leszel, a többire meg tegyél magasról, használd és használd ki. Amíg mosolyogva szállok le a kütyükkel zsúfolt ZZR-ről és a veterán Laverdáról is, addig nincs semmi baj a fejlődéssel – hiszem, hogy ez ilyen egyszerű.
Az ABS nem az ördög műve…
Visszatérve a bevezető gondolatra: változás vagy fejlődés? A motorozás úttörői nem ismerték a gázkart, karburátor híján aligha használhattak volna ilyen “extrát”. Ők a deszkapályás és – mai szóval – “dirt track” versenyeken a kanyar előtt blokkoló hátsó kerékkel beestek az ívre, majd a kijáraton újra szikrát adva ordító motorokkal vágtattak kifele. Ha ők meglátták volna Drapált vagy Agostinit, ahogy fúvókákat válogatnak, biztosan csóválták volna a fejüket, valami olyasmit mormolva, hogy “lányos sport…”
Szóval fejlődjünk csak, és ne hagyjuk hülyíteni magunkat. Ha valaki mégis értetlenkedik és rosszallóan kérdez vissza: “minek a kétszáz lóerő?”, csak mosolyogjunk… Mert kell a 200 lóerő. Kell, mint a második cukor a kávéba vagy mint az az ölelés, amitől rózsaszínnek látod a szürke panelt is. Annyira kell, mint az a reggeli flört a kávéd mellett, amiből tutira nem lesz semmi, mégis a megélt pillanat mosolygóssá teszi az egész napodat.
Kell, na. És a kétszáz lóhoz meg fejlődés, változás kell, vagyis a változás jó dolog. Éld meg, használd ki és élvezd!