Tudod miért nincs motoros párt a Parlamentben? Nem, nem az összefogás hiánya miatt. Az ok sokkal egyszerűbb.
Tegnap egy emberként mozdult az ország, nagyjából ötmillió ember ült autóba vagy motorra, hogy leadja voksát valamelyik jelöltre és párta. Volt itt minden, SMS-től a Sportos és Egészséges Magyarországért pártig (tényleg volt ilyen!), de végül csak a négy jól ismert ugrotta át az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Ugyan a rendszer kissé bonyolult, de nagyon leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy legalább 250 000 embernek kell egy ügy mellé állni, hogy annak képviselete legyen az Országházban.
Ha jobban utánaszámolsz, kiderül, hogy itthon nagyjából 153 000 nagymotor fut, ami közel ugyanennyi tulajdonost is jelent. Ha családos emberekről van szó, a szám máris szorozható – legalább – kettővel, nem említve a felnőttkorú gyermekeiket. A matek kettes érettségi is elég hozzá, hogy felszorozd – egy motoros társulat, pláne, ha népszerű, közlekedéssel kapcsolatos problémákat feszeget, simán bejuthatna a kupolás Duna-parti ingatlanba. Hogy ez miért nem jutott még eszébe senkinek? A válasz egyszerű: nyitott ajtókat döngetnénk.
Tőlünk nyugatra számos helyen még az ötlet elemzésénél tartanak, hogy egyáltalán foglalkozzanak-e a buszsávra szabadított motorosokkal, és a sorok között szabályosan előreguruló kétkerekűekkel, míg itthon szabad a vásár az előrejutást illetően. A kinti kollégák sokat mesélhetnének a hangos dobok, kicserélt kormányok vagy nem megfelelő méretű gumik és lánckerekek (!) miatti bírságokról, melyek innen a Kárpát-medencéből szemlélve szinte fikciónak tűnnek, legalább is jómagam még nem láttam hátsó lánckerék fogakat számolgató magyar járőrt…
A műszaki vizsgánk nevetségesen olcsó – kétévente négy-ötezer forint -, és a biztosításunk sem kibírhatatlan – ha valakinek nincs napi harminc forintja rá, az tényleg ne motorozzon. Mi hírből sem ismerjük az osztrák motorosok rémét, a látványutakra kihelyezett, kifejezetten kétkerekűekre vonatkozó sebességkorlátokat, amit bizony be is tartanak a rend szigorú őrei. Gondolj csak bele: mondjuk az egész Mátrát leaszfaltoznák tükörsimára, de a motorosok csak hatvannal mehetnének rajta, míg az autósokra a KRESZ általános szabályai vonatkoznának. Lenne hőbörgés, mi? Pedig ez sem légből kapott ötlet, a határ túloldalán számos helyen van rá példa.
Hát ezért nincs itt kétkerekű forradalom kérem, mert tulajdonképpen nem is olyan rossz nekünk, sőt. Tulajdonképpen gondolkoznom kell, hogy miért is lenne érdemes az asztalra csapni, de ezek mind olyan kérdések, melyek a Parlamenten kívülről is kivitelezhetők. Hatékonyabb, több és jobb tudást adó tanfolyamok jogsiszerzéskor? Motorosbarát korlátok a szerpentineken? Alacsonyabb teljesítményadó? Ha ezért politikusnak állna bárki is, hangosan csaholva, hogy micsoda rossz helyzetünk van, biztosan megkapnánk a valódi gondokkal küszködő kisemberektől: “Na, láthassa, semmi nem változott: már a mi időnkbe is úgy mondták, hogy a kutya is jó dolgában veszik meg…”
Kár lenne hát ezért bőrruhás képviselőket küldeni a padsorokba, vannak ott páran, akik valószínűleg jobban is értenek a dolgokhoz, mint az egyébként MINDENHEZ értő laikusok. Bízzuk hát rájuk, bombázzuk képviselőinket mindenféle tippekkel, hogy milyen ötletek felkarolásával is hálálhatnák meg, hogy rá szavaztunk ezen a napos vasárnapon. Még friss az emlék, idézd hát fel, melyik jóember neve mellé húztál ikszet, és dobj neki már ma egy e-mailt a megvalósítható kívánságaiddal, csak hogy érezze a törődést… Ki tudja, ahogy Debrecenben kijárták a motorosoknak a kedvezményeket, talán akad még pár képviselő, akinek pihen egy vas a garázsában, és szívesen is foglalkozik kétkerekű testvéreivel. Egy próbát mindenképpen megér.