Vajon hány embert riasztottak el a motorvásárlástól a jól ismert mondattal: Te meg akarsz halni egy olyan erős géppel? Van egy jó hírem minden bizonytalankodónak – élni fogsz, nem meghalni.
A baleseti statisztikák szerint motorral sokkal nagyobb esélyed van súlyos sérülést szerezni, mintha autóval vagy tömegközlekedéssel utaznál. Nem vitatja senki, legfeljebb az arányokat, de tény, hogy a motorozás veszélyes üzem. Ugyanakkor ezért kéne végleg lemondani róla? Nosza, akkor hamar tegyük fel az összes népnevelő kampányfilmbe a zsíros ételeket, az alkoholt, az egyre terjedő divatdrogokat, a kevés alvást, a sok stresszt és – egyesek szerint – a nősülést is, mint igazi veszélyfaktorok, amibe állítólag belepusztulhat az ember.
A valóság viszont az, hogy amikor eldöntöd: a spórolt pénzedből nem egy menő okostelefont és LCD-tévét vagy hasonló időrabló tárgyat veszel, hanem egy kicsit többet áldozva, és főként több fantáziával megáldva egy világjáró járműre voksolsz, hirtelen elkezdesz tapasztalni, élni. Barátokra lelsz egy motorostalálkozón, megismersz egy immáron 160 ezer tagot számláló közösséget, rácsodálkozol, hogy a földutak, melyek mellett eddig lustán elsuhantál milyen csodákat is rejtenek.
A Facebookon – jobb esetben Wikipedián – látott képek hirtelen megelevenednek, az egyszerű helyszínek megtelnek emberi történetekkel, amit a világ végén, egy erdélyi szálláson, az Alpok lábainál vagy éppen a Grossglockner csodás motorosparkolóiban hallasz. Amikor azt mesélik valahol, hogy az a legendás, macskakővel kirakott kanyar a Vrsic hágón, hirtelen elmosolyodsz, mert eszedbe jut, hogy mennyire paráztál tőle elsőre, s milyen nyugodtan abszolváltad, mikor századszor mentél át rajta.
Nosza, számold ki gyorsan, hogy miért is jobb vétel egy túraenduró, mint a hasonló áron vesztegetett iPhone, és hagyd magad mögött a virtuális világot! Kapcsold ki a gépet, mert mindjárt tavaszodik, és bármennyire hihetetlen, egy motor nyergében valódi élmények várnak. Kalandra fel, és nyugi, nem fogsz meghalni – élni fogsz.