A túlbuzgó hazaszeretet gyakran olyan találmányokat is magyar tudósokhoz, mérnökökhöz köt, melyek valójában már léteztek, mikor zsenijeink munkához láttak. Ettől még persze nem kisebb Bánki Donát, Csonka János vagy Jedlik Ányos munkássága, sőt pont az ő sajátos gondolkodásmódjuk vitte előre a világot.
A népnyelvben gyakran felmerül, hogy mi mindent adtuk mi, Magyarok a világnak. Előkerül a golyóstoll (Bíró László József), a zajtalan, biztonságos működésű gyufa (Irinyi János) és persze a jó öreg floppy-lemez (Jánosi Marcell) sem maradhat ki. Az autó- és motortulajdonosok persze azonnal folytatják a sort, említve a Ford T-modell bolygóműves sebességváltóját (Galamb József), az első világ körüli motorostúrát (1928 – Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula), a motorjainkat éltető porlasztót (Bánki Donát-Csonka János), miként poharazgatás közben a kiváló szódavíz (Jedlik Ányos) is terítékre kerül.
Sajnos a fenti sort tulajdonképpen a büszkeség építi, szépíti, mivel alaposabban utánajárva gyorsan kiderül, hogy azok a bizonyos belső égésű motorok már Csonka Jánosék előtt porlasztófúvókás karburátorral üzemeltek, Edward Butler és a Maybach cég is rendelkezett ekkor már kipróbált, levédett szabadalommal. A szódavíz hasonlóan, hiszen Joseph Priestley (1767), majd Jacob Schweppe (1783) is széndioxiddal dúsította a vizet, amiről a hazai források is megemlékeznek, így például Kelemen Gyula: Tudomány és technikatörténet című könyvében. Ha mindez nem lenne elég, még a világ körüli motorostúra diadala is korábbra datálható, mint Sulkowskyék kalandja, ugyanis Carl Stearns Clancy már a tízes években megtette ezt motorjával.
Nem új, de sokkal jobb
Talán ünneprontó lehet ez a felsorolás, melyből kiderül, hogy a sajátunknak hitt felfedezések tulajdonképpen már évtizedekkel korábban léteztek, ugyanakkor pont ez világít rá, miért is voltak csodálatos magyar kutatóink. Miként arról a híres tudós és világjáró, Mr. Hawring is megemlékezett: a magyar leleménynek bizony nincs párja.
Ezt részletesen ki is fejti 1836-ban kiadott könyvében, ahol két teljes lapon át méltatja a magyar kendertillót, mely egyszerűségénél fogva bámulatos, így sokkal könnyebben használható, mint a költséges és bonyolult brit masinák.
Miután egyesével méltatta a logikus, mondhatni egyszerű, paraszti észjáráson alapuló, hatékony megoldásokat, így összegezte gondolatait: “e nép találékonysága és eredeti fölfogása rendkívüli, s ha nekik hagyjuk föltalálni ama gépeket, mik Nagybritanniának köszönik létüket, azok bizonyára egyszerűbbek és tegyük hozzá célszerűbbek lesznek.”
Ez hát a valódi tudomány, szerény körülmények között is nagyot alkotni, a sok pénzből kifejlesztett, túlbonyolított eszközöket, gépeket a felhasználó fejével gondolkodva, célszerűbben, hatékonyabban előállítani. Ebben voltak zseniálisak a fenti kutatók, tudósok is, hiszen Bánki és Csonka évtizedeken át kiválóan működő járműveket készített, melyek a hazai közlekedés és kereskedelem alappillérei voltak, Jedlik Ányos pedig – felismerve a működő rendszer hibáit – megvalósította a szóda olcsó, nagyüzemi előállítását, egyben kiküszöbölte a már létező gyártás évtizedek óta fennálló problémáit.
Jól mondta Hawring: a magyar leleménynek és találékonyságnak nincs párja, s ha ez némi tanulással és tettre készséggel társul, abból mindig hasznos, egyszerűségében tökéletes találmányok születnek.