Sorozatunk előző részéből kiderült, hogy a Földközi-tenger szigetei nemcsak az egyszeri turistának, hanem a motorosnak is számtalan csodát tartogatnak, ráadásul Szardíniával korántsem ért véget a lehetőségek tárháza, itt van még nekünk az éppoly lenyűgöző Korzika is!
A sziget szomszédjával ellentétben hivatalosan Franciaországhoz tartozik, az állam huszonhat régiójának egyike, fővárosa Ajaccio. A régió két megyére bomlik, ezek Corse-du-Sud és Haute-Corse, vagyis nemes egyszerűséggel Dél-Korzika és Felső-Korzika. A terület java hegyvidék és erdőség – hiszen jóformán egy nagy hegység, ami kiemelkedik a tengerből –, s majdhogynem fele akkora a népsűrűség, mint – az amúgy jóval olcsóbb – Szardínián.
Mivel a sziget előbb említett földrajzi adottságaiból adódóan temérdek hágót és magashegyi utat rejt, írásunkban – no nem matematikai pontossággal – kettéválasztjuk azt, s ezúttal az északi részt mutatjuk be!
Cap Corse aszfaltcsíkjai
Kezdjük rögtön a legfelső csücsökkel, a 40 kilométer hosszú, tíz kilométer széles Cap Corse félszigettel! A tájat fantasztikus utak hálózzák be, amik északon magasabb, erdős-hegyes, délen pedig lankásabb vidékeken húzódnak. A mesés D80-as például szinte a teljes félszigetet végigjárja a partok mentén, nem mellesleg fantasztikus panorámával és izgalmas kanyarokkal várja az utazókat. Aki tériszonyos, jobban teszi, ha nem néz le, ugyanis néhol szédítő szintkülönbség van a padka és a tenger között.
Pláne igaz ez a nyugati partra, ahol kevés hibázási lehetőség adatik meg, igaz, a burkolat helyenkénti minőségéből fakadóan egyébként sem diktálható komoly tempó. Már a D80-ason is élmény végiggurulni, de az igazi élmény akkor vár, ha letérünk az olyan belőle ágazó szakaszokra, mint a kalandos D35-ös és D32-es, vagy éppen a Bastiát körülvevő, elképesztően kanyargós D31-es.
Az Asco környéki szerpentinek
A félsziget déli csücskétől célba is vehetjük a 2706 méteres Monte Cinto, azaz Korzika legmagasabb hegyének környékét. Ezt kétkeréken észak-keletről, Mandria Di Gardo irányából tehetjük meg, mégpedig az Asco-folyó mellett, a D147-esen. Ez a lenyűgöző, 1442 méterrel a tengerszint felett húzódó hágó rendkívül izgalmas, változatos, ugyanakkor óvatosságot igényel, tudniillik néhol egészen hajmeresztő íveket tartogat. A gyönyörű kilátást biztosító, sokáig meredek sziklafalak mellett tekergő, keskeny út nem járható teljes hosszában, éppen ezért Haut Asco városáig érdemes menni, ahol elkölthetünk egy kellemes ebédet a számos vendéglátóipari egység valamelyikében, vagy tehetünk egy frissítő sétát.
Col de Vergio hágó (bocca di Verghiu)
A fentiektől nem messze, délre húzódik a D84-es, ami néhol már valószerűtlenül szép és változatos tájakon vezeti át az utazót, olyan kanyarokat fűzve a hegyekbe, amitől garantáltan eláll a lélegzet. Egyébként szintén elég hosszú útról beszélhetünk, hiszen a sziget közepén fekvő Francardótól egészen a nyugati parti Portóig, közel 80 kilométeren át kígyózik, s megnyugvást hiába is várnánk, sorra követik egymást a kihívást jelentő kanyarok. A gesztenyefák, fenyők, cserjék és páfrányok övezte járás nem mindenhol kifogástalan, tehát nem árt nagyra nyitni a szemet! Egyébiránt ez az út kapaszkodik fel az 1478 méteren húzódó Col de Vergio hágóhoz, ahonnan úgyszintén ámulatba ejtő a kilátás a környező erdőkre és völgyekre.
A hágón tágas parkoló áll rendelkezésre egy kis szieszta eltöltéséhez. Innen megéri elkalandozni Calanques de Piana öböl csodái felé, mégpedig oly módon, hogy elindulunk dél felé a D81-esen, gyakorlatilag párhuzamosan a parttal.
Col de Sevi (bocca de Sevi)
Némileg keletre, a D70-es részeként húzódik a Col de Sevi hágó, mégpedig 1101 méter magasan. Ez aszfaltozott, s viszonylag jó minőségűnek mondható, ugyanakkor átlagban elég nagy – van, ahol 8,8 százalékos – szintemelkedést kell leküzdeni a csúcs meghódításához. Három lehetőség közül választhatunk rutintól függően, a Pont de Belfiori híd irányából közelítve például 12,5 kilométer alatt 875 méter és 7% az átlagos emelkedés, ez úgymond a legnehezebb terep, a 21 km-re fekvő Sagone irányából 1097 métert kell felfelé kaptatnunk, viszont csak 5,2%-os emelkedés mellett, Porto Marinéből startot véve pedig 27,6 kilométert szükséges megtenni, ám ezen a vonalon csak 4%-os a legnagyobb emelkedés.
Ezt követően pedig áttérhetünk a keleti végekre is, ott fut a D16-os, amire csak a térképen rápillantva is látszik, hogy egészen elképesztően kanyargós és változatos.
Látnivalók, nevezetességek
Calanche di Piana területének szigetei gyönyörűek, ugyanitt több barlang is található (például ez), amit feltétlenül érdemes meglátogatni.
A kulturális programok kedvelőinek élményt jelenthet a bastiai vagy az Adecec Voce Nustrale etnográfiai múzeum, esetleg a Korzikai Múzeum.
Az UNESCO világörökségének részeként számon tartott Scandola természetvédelmi terület főként vörös színű, vulkanikus kőzetei, jellegzetes katlanjai és páratlan élővilága okán fantasztikus célpont.
Ugyancsak a nyugati parton található a Tour Génoise du Capo Rosso névre keresztelt várrom.
Sebességhatárok és egyéb fontos tudnivalók
Hacsak nincs más feltüntetve, a sebességhatár országúton 80 km/óra, a többsávos szakaszokon jellemzően 110 km/h. A parkolási szabályokat fontos betartani, mert megszegésükre harapnak, ami nem csoda egy ilyen zsúfolt szigeten. A szigeten július és augusztus a főszezon, ekkor a legzsúfoltabb, bár ez főleg a strandos, klasszikus turista-részeken érvényesül. Érdekesség, hogy a korzikaiak nem annyira barátságosak, mint déli szomszédaik.
Korzika időjárása
A sziget mediterrán éghajlatú, ennek megfelelően nyáron forró és száraz. A napos órák száma rendkívül magas, esős napból viszont évente mindössze ötvenet számolhatunk, ez is télen oszlik el. Ennek ellenére muszáj résen lenni, mert a hegyekben változékony az időjárás, és a szél – például a jellegzetes misztrál – is sokat fúj, olykor irtózatos erővel.
A túra várható költségei
– Úthasználati díj
Korzikán nincsenek fizetős utak, de a kiadásokat gyarapítja a komp ára. A legegyszerűbb, ha Olaszországból kelünk át a szigetre, de Franciaországból is indulnak járatok. Az általunk alapul vett négy órás utazást igénylő Livorno-Bastia viszonylatban, nyári időszakban, csak oda, egy főre már 40 euróért válthatunk jegyet, ebben már benne foglaltatik a biztosítás és a motorszállítás is. A lehetőségek közül választani és jegyet foglalni ezen, ezen, vagy ezen a weboldalon lehet.
– Szállás
Alaposan lemerítheti a kasszát, ha hotelben szeretnénk álomra hajtani a fejünket Korzikán, ezért költségcsökkentés okán ajánlott inkább alternatív lehetőségek után nézni, mint pl. kemping vagy Airbnb.
– Üzemanyag
Cikkünk elkészültekor Korzikán kb. 460 forintért csorgathattuk a benzin literjét, hozzávetőleg 30 forinttal olcsóbban, mint Olaszországban. Nálunk és Ausztriában jóval olcsóbb, 360 forint körüli ez, így kb. 430 forintos átlagos benzinárral, 6,0 l/100 km-es fogyasztású motorral és 2500-3000 kilométer menettávval kalkulálva 75-80 ezer forintos üzemanyagköltségre készülhetünk.
Szállástippek a környéken és a helyszínen
Ha hotelre szavaznánk, ezen a legolcsóbbak közé tartozó helyen 37 ezer forintért bérelhetünk szobát két főnek, két éjszakára. Ha ez nem elsődleges szempont, ajánlható ez a hely, ahol 53 ezer forint ugyanez.
Kempingezés esetében itt van például ez a szimpatikus hely, ahol bungalót is kérhetünk és sátorozhatunk is, ez utóbbi pl. júniusban 22 Euró/fő/éj díjat kóstál motorelhelyezéssel együtt, akárcsak ezen a helyen.
A Camping d’Olzo azoknak ajánlott, akik hosszabb távú pihenést terveznek, ugyanis 7, illetve 10 éjszakára foglalható náluk szállás, cserébe a környék legszimpatikusabb áraival csábítanak. Sátorozni nyáron pl. 12-18 euró/fő/éj összegért bejelentkezhetünk.
Talán az Airbnb a legkényelmesebb lehetőség, pl. ezen a helyen 2 fő, 2 éjre 45 ezer forintért szállhat meg, itt pedig ugyanez kicsit több mint 50 ezer forint.
Cikksorozatunk következő részében Dél-Korzika legszebb hágóival folytatjuk, tartsatok velünk akkor is!