Szívesen hívják, látják a magyar zsarukat külföldön, ami nem is csoda, hiszen egyenruhásaink a kontinens legjobbjai, s mindig van mit ellesni tőlük… Most is tudtak újat mutatni a kollégáknak.
Fotó: Manek Attila, Szöveg: Szilágyi Attila – Police.hu
Idén szeptemberben a Salzburgban megrendezett Nemzetközi Rendőrmotoros Találkozón vette részt, ráadásul ezúttal dupla létszámú küldöttségekkel. – Ez egy gyakorlatias szakmai konferencia volt, gazdag kiegészítő gálaprogramokkal – mondta el Horváth Miklós törzszászlós, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Dabasi Autópálya-alosztály járőre. – A meghívottak között egyértelműen helye volt az idei és tavalyi Kulmbachi Rendőrmotoros Európa-bajnokság győzteseinek, azaz Farkas Attila főtörzsőrmesternek (Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság) és Kótner Zoltán főtörzszászlósnak (aki nem mellesleg minket is oktatott anno, amiért örök hálával tartozunk Zolinak – szerk.).
Mellettük az utóbbi járőrbajnokságokon kimagasló eredményt produkáló két kollégám, Sánta Szabolcs főtörzsőrmester a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságról és Maxin Miklós törzsőrmester a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságról kaptak meghívót. Összesen nyolcan indulhattunk el a salzburgi túrára, s az oda vezető úton az osztrák rendőrök egészen az országhatárig elénk jöttek, szolgálati helyükön, Eisenstadtban villásreggelire invitáltak bennünket, majd velük közösen tettük meg Salzburgig a közel négyszáz kilométeres távot – tette hozzá Horváth Miklós.
Pályanap és találkozó egyben
Az idén félszáz éves fennállását ünneplő Salzburgringen vette kezdetét a vezetéstechnikai tréningekből, pályamotorozásból és szakmai tapasztalatcseréből álló tulajdonképpeni képzés. A házigazdákon és a megkülönböztetett figyelmet élvező honfitársainkon kívül a zsarumotoros találkozón képviseltette magát Németország négy tartományi motoros állományának krémje, továbbá Szlovénia, Szlovákia, Csehország, Szerbia, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Spanyolország, Svájc, Olaszország, és Abu Dhabi legjobbjai.
A helybéliek bemutattak egy gyakorlómotort, melynek – akár gyerekkorunk borulásgátlós pótkerekes biciklijeinek – oldalsó segédkerekei voltak, amikkel 70 fokos szögig lehetett bedönteni a gépeket. Szép konstrukció, aranyos ötlet – nézték a magyarok a szerkezetet –, de gyakorlati hasznosságát tekintve nem könnyítette meg a dolgukat. Hazánk legjobbjai érzik és feszegetik szolgálati gépeik dönthetőségi határait, támkerék nélkül is bátor szögben fektetik az aszfalt fölé a vasakat…
Megint újat mutattak a magyarok…
– A rendezők mellett mi is raktunk ki bójákból ügyességi pályát, a „négylevelű lóhere” alakzat annyira tetszett a többieknek, hogy a szlovákok például kimérték maguknak otthoni használatra – folytatta Horváth Miklós törzszászlós. – Az ügyességi gyakorlatokat tempósabb pályamotorozásokkal váltogattuk, ez a nap volt a szigorúbban vett szakmai program. A másnap kötetlenebb foglalkozással, inkább a határokon átívelő közös motoros lelkület kiteljesítésének jegyében zajlott.
Egyenruhás honfitársaink voltak az egyetlenek, akik évekkel ezelőtt reklamáltak a BMW gyárnál, mivel az 1200-as RT-P modellek bukókerete valahogyan mindig leért kanyarban. Mégis, mit csinálnak a motorokkal, hogy leér a bukócső? – kérdezték a higgadt bajor mérnökök. Használjuk őket – adták meg a pofonegyszerű választ a kanyarkirály járőrök… (Kép: Sági Tibor, a HRE oktatója)
Házigazdáink kitettek magukért, viszonozták azt a szeretetteli vendéglátást, amivel a Forma 1-es futambiztosítások alkalmával nálunk megtapasztalhattak. Szabó Gábor törzszászlós egyetlenegyszer ejtette ki, hogy ő Ausztriából mindenképp Mozartkugellel szeretne hazamenni: a zuhogó eső ellenére egy órán belül helybe vitték a jellegzetes osztrák édességet. A mindenfelől összesereglő kollégákkal közösen elgurultunk a Magas-Tauernben, háromezer méter fölött fekvő Grossglockner-gleccserhez, ahol a fantasztikus tájban magunk is fotóztunk, és egy lezárt területen alakzatba állva megformáztuk az EU betűit – mi, magyarok voltunk az U-betű talpa –, erről drónról légi felvétel is készült. Harmadnap fakultatív lehetőség volt egy múzeum meglátogatására, de mi valami életszerűbbet szerettünk volna a kiállítás helyett… Osztrák ismerőseinknek felvetettük, hogy szívesebben barangolnánk egy kiadósat országukban, ők kifejezetten támogatták kezdeményezésünket. Autópályákat nem érintve, a hangulatosabb poroszkálást lehetővé tevő alsóbbrendű utakon túráztunk Mariazelltől egészen vissza Eisenstadtig, illetve Hegyeshalomig: ahogyan jöttünk, ismét osztrák kísérettel – számoltak be egyenruhásaink a Police.hu-n.