Ismét eltöltöttünk egy kis időt Ománban, ezért azt gondoltam, így három túrával a hátunk mögött megosztom élményeinket, hátha másnak is megtetszik, és hozzánk hasonlóan beleszeret ebbe a csodás országba. Íme, az állam, ahol látszólag a nyugalom és a túláradó vendégszeretet a legkomolyabb exportcikk…
Sokan azt sem tudják, hol található Omán, aztán amikor rákeresnek, már hátat is fordítanak neki, mert
- arab állam
- Jemennel szomszédos és vízen keresztül Iránnal is
- tehát akkor biztos háborúznak…
Pedig valójában teljesen biztonságos, a vártnál is békésebb, sok látnivalót tartogató, és nem utolsó sorban megfizethető országról beszélünk.
Mi anno Pulai Laci és Barbi 2015-ös cikke alapján fedeztük fel az országot, s minél többet olvastunk róla, annál biztosabbá vált, hogy meg kell néznünk!
Hogy mit jelent a megfizethető?
Szállással, autóbérléssel, étkezéssel stb. együtt 250 ezer forintot költöttem Ománban a 14 nap alatt – igen, ennyiből kb. egy hetet pihenhettem volna egy magyar hotelben reggelivel… Nem mindegy.
Ezen felbuzdulva gyorsan neki is álltam szervezni: gyors repjegyfoglalás, még több útikönyv, és már kezdett is összeállni a kép.
Sajnos az ország egyetlen motorkölcsönzőjét – Laciékkal ellentétben – mi nem találtuk meg akkor, de mint kiderült, ez nem is akkora baj, hiszen a felszerelés kiutaztatása nem lenne egyszerű, a bérlés pedig nagyban megdobná a költségeket, így a terepjárókölcsönzés mellett döntöttünk.
Az első túránk alkalmával Dubajba repültünk WizzAir-rel, mert ez volt magasan a legolcsóbb, onnan pedig némi kaland árán jutottunk át Ománba busszal. Ez már csak azért is izgalmas, mert a neten több különböző infó lelhető fel arról, hogy honnan és mikor indul az a bizonyos busz.
Akárhogy is, végül megoldottuk, sőt viszonylag egyszerűen lett kint bérautónk és helyi valutánk is, de ezekről majd később részletesen.
Hogy tájékozódjunk Ománban?
Első körben, mivel térképünk sem volt, nagyon nehéznek bizonyult bármit megtalálni, és szinte végigsátraztuk az utat, ami elég kalandos és olcsó, viszont nem túl kényelmes – minden éjszaka egy vékony hálózsákban végignyomni az utat nem leányálom. Viszont rendkívül biztonságos, nemhogy nem szólnak érte, egyenesen megtiszteltetésnek veszik, hogy ott vagyunk. Minden túlzás nélkül így van, ez az egyik legvonzóbb dolog Ománban.
A látnivalókba nem is mennék bele túlzottan, hiszen ezt már szinte bárki összegyűjtheti magának a világhálón, sőt javaslom a Laciék által ajánlott Oman Off-Road könyvet beszerezni, mely bármely nagyobb kinti hipermarketben fellelhető, illetve ők közvetlenül a dubaji nyomdából vásárolták meg.
Nem volt olcsó az Off-Road Oman könyv, átszámítva kb. 15 000 Ft, de tényleg megéri! 2016-os kiadás volt
még 2020-ban is a polcokon, ami 38 útvonalat tartalmaz. Ennek nagy része terepjárós, de van benne pár ami egyszerűbb autóval is teljesíthető, továbbá több gyalogos sétaútvonal – elképesztő részletes és hasznos könyv
A gyalogtúrákat mi kihagytuk, mivel még így télen is 25-30 fok közötti a hőmérséklet. Rengeteg szép helyre
felvisz, illetve az összes úszólehetőség, természetes – és ingyenes – (wadi) benne van képekkel, leírással. Nyilván alap- vagy középfokú angoltudás nem árt hozzá, de ez alapból célszerű egy ilyen országban, ahol a korábbi angol megszállás miatt szinte mindenki beszél így-úgy angolul. Mi öt pontba szedtük össze a lényeget Ománról, ami alapján bárki megtervezheti a kifejezetten olcsó, mégis felejthetetlen téli túráját.
Talán az egyik legerősebb érv Omán mellett, hogy hihetetlenül olcsó. Ezúttal 250 ezret költöttem kint szállásra, ételre, autóbérlésre stb., a két hét alatt, a repülőjegy pedig időponttól függően 120-150 ezer forint oda-vissza. Utóbbin sokat spórolhatsz, ha – hozzánk hasonlóan – busszal utazol Dubajból Muscatba, így nagyjából a felébe kerül a kijutás.
1. Miként jutok el Ománba?
A vízumigénylés már online működik, fontos, hogy a hivatalos oldalt használjuk, mert amióta bevezették, több más csalóhonlap jött létre, ahol csak a pénzt szedik be. Itt lehet igényelni tíz- és harmincnapos turistavízumot. Célszerű figyelembe venni, hogy átlag 1-2 nap alatt megjön, de lehetnek hátráltató tényezők – mi pont belecsúsztunk, hogy a méltán híres Qaboos Szultán közel 50 éves uralkodás után meghalt, így minden nagyon belassult, s végül négyünkből kettőnknek nem jött meg a vízuma az indulásig.
Elvileg a repülőn be kell mutatni, és az ománi reptéren nem is lehet igényelni – állították -, de szerencsére erről is kiderült, hogy teljes kamu. Ráadásul egyikünknek már az úton megjött időközben, így a reptéren csak egyet kellett pluszban venni, ami így már drága lett, no nem a turisták lehúzása miatt – ilyen gyakorlatilag nincs Ománban. Mivel a 30 napos elúszott, és ott csak 10 naposat lehet kérni, így útközben ezt újra meg kell hosszabbítanunk, ami persze meglepően egyszerűen ment. Bevonultunk egy rendőrőrsre, ott 15 perc alatt elintéztek mindent.
2. Valuta és pénzváltás Ománban
A reptéren csak a legvégső esetben váltsunk pénzt, s ez nagyjából a világ minden országára igaz. Nagyon rossz az árfolyam és váltási díjat is felszámolnak. A munkaszüneti napok Ománban a péntek és a szombat, ekkor nincsenek nyitva a pénzváltók, vagyis ha hétvégén érkezel, erre is készülj. A többi napon általában reggel 7-11 és délután 14-20 között sikerült bejutni, tehát a szokásos sziesztát leszámítva bármikor.
Az árfolyam a pénzváltók között alig tér el, így tulajdonképpen a reptéren kívül bárhol lehet váltani, nincs lehúzás. Néhol kérnek ománi telefonszámot is az útlevélen és vízumon felül, így egy SIM-kártyát érdemes még a reptéren venni, több okból is. Mi kb. 8000 Ft-ért kaptunk 10 GB (!) netet, 50 perc nemzetközi hívást, valamint 50 SMS-t, s ez bőven elég volt a 14 napra. Fontos, hogy mielőbb vedd meg, mert a magyar kártyák komoly felárat számolnak: a 8000 forintból alig jött volna ki két-három hazafelé indított hívás…
A bankkártyák viszont jól használhatóak, bár volt kút, ahol csak Visa vagy csak Mastercard működött, a másik nem, így célszerű, hogy készpénz is legyen nálunk, legfőképpen, hogy a kis éttermekben csak KP-val lehet fizetni. Eurót, dollárt sehol nem fogadtak el, ez is újdonság volt.
3. Amiért megéri odamenni – az ománi vendégszeretet
Első benyomásra furcsák lesznek az emberek: folyton emelt hangon beszélnek, mintha a nyolcker mélyén járnánk. Erre jön az európai-amerikai sztereotípia, pontosabban előítélet:
ha arab, akkor biztos valami rosszban jár és terrorista.
Aztán persze jön a meglepetés: szinte nincs bűnözés az országban, mindenki közvetlen, kedves, nyugodt, ráér. Ha keresel valamit vagy bajba kerülsz, nemhogy segítenek, hanem megtiszteltetésnek veszik, hogy segíthetnek, és ki is használnak minden ilyen alkalmat, hogy kedveskedjenek.
Lehúzást csak a turisták által kedvelt nagyvárosi utcákon láttunk, viszont megannyiszor kaptunk csak úgy valamit (katonai ellenőrző ponton datolyát, egyik helyen a bent ülőtől csokit, stb.), sőt Laciékat anno friss fogással lepték meg a helyi halászok. Hogy mennyire figyelmesek, azt remekül mutatja, hogy három év után is felismertek bennünket az egyik étteremben – tátva maradt a szánk 🙂
4. Szállásárak és étkezés Ománban
Az első túránkat szinte végigsátraztuk, a másodiknál vegyesen volt sátor és szálloda, most, harmadik alkalommal pedig már megtaláltuk az legolcsóbb hoteleket, így szinte alig sátraztunk (csak 3 éjszakát) – nem volt értelme ilyen árak mellett. De bármilyen olcsó is, ha teheted, mindenképpen sátrazz egy-egy éjszakát a sivatagban, a tengerparton és a Jebel Shams-on – felejthetetlen élmény! Amikor órákig bámulod a csillagokat, melyekből még soha nem láttál ilyen sokat, na az gyorsan feledteti, hogy nincs tévé a közelben…
Az olcsó hotelek a Bookingon is simán megtalálhatóak, mi mindig előző nap foglaltunk a mobilnet segítségével, így nem voltunk helyhez kötve, és kitalálhattuk, éppen merre megyünk másnap. A hotelek, panziók ára kettő- és négyezer forint/fő között változott (4 főre), igazán nem túlzó… Étkezésre szinten bárhol találhatunk coffee
shopokat vagy restaurantokat (ugyanazt tudják, csak máshogy hívják őket, illetve néhol a méretüket, kínálatukat különböztetik meg így), a legtöbbet bevándorlók csinálják, de a legrosszabbul kinéző helyen is kimondottan jót ettünk és soha nem kaptunk gyomorrontást, így ettől gyakorlatilag nem kell félni.
Persze a középső, sivatagi rész apró kajáldáiban nem mindenki nyomja az angolt, de a „csiken, potáto, szálád” szavakkal mindig boldogultunk. (Javaslom, legközelebb a „Lamb, spicy” hívószavakat is próbáljátok ki, de csak akkor, ha bírjátok a csípőset – Kutya.)
Viccesen olcsóak az éttermek: az átlagos vacsora (durván nagy adag étellel) nincs 1500 forint, és 2500 volt a legdrágább hely, de ott Fekete Laci is dugig lett volna az elénk halmozott finomságokkal. Érdemes megkóstolni a frissen készített gyümölcsleveket, ami jellemzően mangó, banán és narancs szokott lenni, de van ahol 10-12 féle gyümölcs is elérhető. A menőbb éttermek kissé drágák, de persze csak ománi viszonylatban. Úgy 15-16 euró lett volna átszámítva a felkapott helyeken a főétel – igen, pont annyi, mint Korzikán egy mirelit sajtos pizza… Szóval gyakorlatilag semmi nem drága, csukott szemmel is bemehetsz bárhova enni, nem lesz meglepetés.
Reggelire jellemzően boltban vásároltunk, ahol főképp a hús drága, és ami elég érdekes, hogy a – bőséges – reggelink általában drágább volt, mint a főtt ebéd vagy vacsora (Tanúsíthatom: mi is ettünk kint ketten 1600 forintból kiadós vacsorát, míg a reggeli bevásárlás simán elvitt fejenként 8-900 forintot) Alap dolgokat meg lehet kapni a kisboltokban is hipermarket áron, de ha felvágottat is szeretnénk, ahhoz már nagyobb bolt kell.
Egyébként az árak nagyjából hazaiak, sőt van ami olcsóbb. Viszont itt kikívánkozik belőlem az ország egyetlen komoly hibája:
szinte sehol nem tudsz kávézni!
Mindenhol a buta 80 forintos Nescafét tolják, illetve plázákban, puccos kávézókban ihatsz közepesen rossz löttyöt 1200-ért… Legközelebb viszünk kotyogót is? 🙂 Ugyanez a helyzet az alkohollal: gyakorlatilag nincs, a muszlimok nem isznak, hotelekben pedig kb ezer forint/deciliter (!) áron megy a sör. Végül pedig egy jótanács: amikor a szakács vagy felszolgáló azt kérdezi:
Spicy or not?
akkor csak a legkeményebb „hegyeserős-függők” vágják rá, hogy persze, szpájszí, ugyanis náluk mást jelent a fűszeres kifejezés. A „No Szpájszí” egyszerűen csak csíp, mint itthon egy tisztességes halászlé, a „Szpájszí” viszont kemény dió, meglepheti a csípős ételeket szeretőket is.
5. Autó- és motorbérlés, közlekedés Ománban
Első alkalommal nem foglaltunk előre autót, így csak a szerencsén múlott, hogy kifogtunk egy 4×4-es terepjárót (Toyota Fortuner), ráadásul a nagyobb, 3,5 literes motorral, ami mint utóbb kiderült kellett is, mert másodszorra egy neves kölcsönző autóját foglaltuk le előre, viszont abban „csak” 2,7-es motor volt, mely viszont néha kevésnek bizonyult a meredeken emelkedő terepen. Harmadszorra találtunk egy nagyon korrekt kölcsönzőt, adok is neki egy kis reklámot: SightsTours.com – aki egyébként túrákat is szervez, ha kérik.
Egyedül ő adta az autót kilométerkorlátozás nélkül, mert egyébként a legtöbb helyen (azért nem mindenhol) csak 300 kilométer van a napi árban, felette kilométerdíjas, ami nem kevés. A két nagyváros ezer kilométerre fekszik egymástól – gondolhatod, mire elég a háromszáz naponta…
Mi lementünk Muscatból Salalah-ba, mivel ott még nem voltunk, ami rendesen megdobta a kilométert (14 nap alatt közel hatezret nyomtunk le). Salalah felé az út egyébként elég unalmas a sivatagon át, a tengerparton kissé érdekesebb, néhány hágó is akad, de erre lassabban halad az ember. Ha több mint tíz napra mész, semmiképpen ne hagyd ki a déli részt – megéri a kétezer kilométeres út. Ha csak hét-tíz napra ugrasz ki, azt bőven kitölti az északi rész, Muscat, Nizwa, Jebel Shams és társai.
Az offroad szerelmeseinek is tartogat némi meglepetést az ország, hiszen elég sok és változatos terepen lehet vezetni, ráadásul nincs tiltás – a Jebel Shamsban veretni olyan, mintha a Grand Canyonban autózhatnál szabadon, és senki nem szólna rád – elég durva. Ugyan kicsit túl is van bonyolítva a dolog, több olyan helyen is ki van téve lassító vagy visszaváltásra figyelmeztető tábla, ahol nem kéne, vagyis próbálnak a legügyetlenebb sofőrökre is felkészülni.
Mindenhol jelzik, hogy mennyivel mehetsz, néhol városban is 100-as (!) tábla van a többsávos utakon. Viszont kisebb településeken kifejezetten gyakori a fekvőrendőr, érdemes vigyázni, mert a terepjárón is nagyot dob, ha kilóval ráhajtasz. A sofőrök úgy hajtanak, mintha épp versenyeznének, sokszor a háromsávoson is négyen-öten próbálkoznak egymás mellett, még sincs karambol – pont annyira profik, amennyire gyorsan mennek. Viszont éppen nagy tempó miatt csak akkor engednek be maguk elé, ha látják, hogy turista vagy – egyébként meg kell küzdened a helyért, csakúgy, mint nekik.
A cikk támogatója az akciós Biketec hátsó motoros emelő forgalmazója, a Motoralkatrész.eu
+1: Ezeket semmiképpen ne hagyd ki, ha Ománban jársz!
- Wadik: fürödhető folyóvizű völgyek kristálytiszta vízzel – mint a mesékben. A hőmérséklet még januárban (tél közepe) is kellemes, így szinte mindegyik bármikor fürödhető, és a népszerűbbekben még a szárazság közepén is van víz.
- Hegyek: csodálatos kilátás nyílik a magasabb hegyekről, és bár jellemzően kopárak, egy-egy oázis tarkíthatja a völgyeiket, főleg kora ősszel
- Tenger: a tenger ilyenkor is kellemesen meleg és tök üresek a legszebb tengerpartok. Szinte mind homokos, Ad Duqm partja pedig simán benne van a világ tíz legszebbje között
Röviden tehát Ománt egyszerűen muszáj látni, mert nemcsak a tájak, hanem az emberek is csodálatosak – tényleg feltöltődik ott az ember. S ha azon aggódsz, vajon mennyit eszik majd a 3,5 literes terepjáród, hát megnyugtathatlak – 170 forint a benzin literje, szóval nyugodtan nyomhatod neki. Menj, próbáld ki, de nagyon vigyázz, nehogy úgy járj, mint mi: idén már harmadszor voltunk kint, mert egyszerűen megunhatatlan hely…
Nyitókép: Motoros túra Ománban – Hegylakók Motoros Magazin/Pulai László