Életmentő tudás: az édesapja pillantása már örökre velem marad…

A hétvégén egy karambolban többen súlyosan sérültek az M1 autópályán. A Motoros Társmentő és a Mentéstechnikai képzésünkön is részt vett motorosok egyike szeme láttára történt a karambol, aki el is mesélte, mi történt az ütközés után.

– Az árokparton feküdt egy 9-10 éves gyerek, a lábujjain sérült, mellette egy nő, fölötte egy fiatal srác, és akkor vettem észre a zombiként sétálgató apukát egy csecsemővel – mindketten véresek voltak. Ebben a pillanatban beugrott, hogy differenciálni kell (azt hiszem, ezt mondtátok!), tehát aki sír, sikít, nyög, az még ráér. Elkaptam apukát, és jeleztem neki, mutassa a babát. Mivel mindketten külföldiek voltak, így volt némi nyelvi akadály, de ahogy Peti mondta: az adrenalin ilyenkor segít.

Apukának fogalma nem volt a világról, nehezen engedett a gyerekhez, de hátrahajtottam a kezét, mert csecsemő homlokából dőlt a vér.

Reggel még gondolkodtam, vigyem-e a tőletek kapott csomagot, és jól jött bizony jól jött! Azonnal elővettem, bevillant, hogy húzzak kesztyűt, illetve az is, hogy sok idő, így az végül kimaradt. A baba (kb. 5-6 hetes) fejét elkezdtem kötni, közben próbáltam apukát nyugtatni, hogy nincs baj, illetve az ujjait elfeszegetni, hogy ha nagyjából is, de jó legyen a kötés.

Amíg kötöttem, apuka el akart sétálni a babával, mert az is sírt, ezért jött az én határozott módszerem: megfogtam, kicsit megráztam, és mutattam a szememre, hogy csak rám figyeljen. Kötés után igyekeztem átnézni a kis puha emberkét, mert mindenhol vérnyomok voltak a ruháján, nem tudtam, van-e máshol is baj. Hála Istennek egy-két felületi karcon kívül nem volt semmi. Jöhetett a másik gyerek, ő a lábujjainál, a talpán vérzett, illetve ő tudott angolul, és sírva kért, hogy ne nyúljak hozzá. Mondtam, hogy segítek, és nem lesz baj.

Igyekeztem bekötni neki, hogy addig se menjen bele semmi, majd visszafektettem. A nő, valószínűleg az anyjuk, a vállát fájlalta, ami furán is állt, de a tekintete tiszta volt, így inkább nem vegzáltam. Nem vérzett sehol, a színe is rendben volt, nem is izzadt. A fiatal srác, aki vele volt elfoglalva, teljesen rendben volt. Miután mindenki megvolt, összeszedtem a cuccaim,

ránéztem még egyszer a kissrácra, de jól volt, már nem sírt annyira, majd a babára. A vérzés alábbhagyott, illetve szépen alvadt. Apukája tekintete és ökölpacsija már örökre velem marad…

a mentőket már nem vártam meg, csak útban lettem volna nekik, ahol álltam. Olyan sokat kivett belőlem lelkileg… Ami számomra, illetve a többi „padavanotok” számára fontos tanulság: 30-40 emberből három jutott el odáig, hogy hívja a mentőket, és csak egynek jutott eszébe, hogy áramtalanítson. Az is csak egy embernek – nekem – fordult meg a fejemben, hogy megkezdjem az ellátást… – mesélte.

Ez volt az első X-Aid Bikers-csapattag által ellátott súlyos sérült, és nagyon büszkék vagyunk rá – tették hozzá az oktatók.

Ezt olvastad már? Nem kötelező tartozék, mégis büntethetnek az elsősegélycsomag hiányáért