CVO-tól a Pan Americáig: a Harley-Davidson legkülönlegesebb túragépei

Melyik márka képes arra, hogy Budapestre csábítson 100 ezer motorost? Nos, voltak már nagy, 10-20 ezer fős felvonulások, találkozók hazánkban, de a százezres léptéket csak a Harley-Davidsonnak sikerült megugrania. Ez is bizonyítja, hogy az amerikai márkának nemcsak közönsége, hanem saját közössége is van, amit részben a klasszikus stílusú cirkálóknak, valamint az újdonság erejével ható Pan America és LiveWire modelleknek köszönhet. Most a gyártó legérdekesebb, 2023-as túramotorjait mutatjuk be, élen a különleges CVO-kkal.

A hagyományosabb, nyugati parti stílust kedvelők a Street Glide modellek egyikével, tehát vagy a krómozott felületekkel alaposan, de azért a jó ízlés határáig eleresztett Street Glide Speciallel, vagy a Street Glide ST-vel találják meg a számításukat. A két változat műszakilag szinte teljesen megegyezik Road Glide-pandantjával: a választást a technikai paraméterek aligha befolyásolják majd, mint ahogyan az árak sem, mert azok fillérre – pontosabban eurócentre – megegyeznek.

Harley-Davidson CVO Street és Road Glide. A CVO Road Glide aerodinamikai szempontból finomabbra csiszolt idomozással büszkélkedhet, emellett az első fényszórója is más, mint az alapmodell Road Glide-é

A nagy túramotorok közül a Street Glide, a Road Glide és a Road Glide Limited érhető el korlátozott darabszámban készülő CVO változatban. A „sima” verzióknál jóval magasabb vételárért bőven ad is a H-D, így például a Custom Vehicle Operations által összerakott motorkerékpárok struccbőr üléskárpitot, különlegesebb és drágább fényezést és számos Screamin’ Eagle alkatrészt kapnak, emellett olyan tartozékok is rendelhetők hozzájuk, amelyek más modellekhez nem. A CVO klub tagjai műszaki értelemben is más ligában játszanak: a CVO Street Glide és a CVO Road Glide mozgatását a H-D túragépbe valaha beépített legnagyobb hengerűtartalmú erőforrásra, az 1977 köbcentis, 183 Nm nyomatékú, 115 lóerős Milwaukee-Eight 121 VVT-motorra bízták.

Érdekes módon a virtuózok virtuózában, a kínálat csúcsán álló Road Glide Limitedben is a fentebb már tárgyalt 1923 köbcentis, itt 166 Nm nyomatékú és 105 LE teljesítményű – vagyis untig elég erős – Milwaukee-Eight 117 motor ketyeg. A CVO-k a perifériák tekintetében is kiemelkednek a mezőnyből, így például az aerodinamikai finomítások miatt fejlettebb az idomozásuk, de mások a fényszóróik is. A 312 mm-es átmérőjű TFT-kijelzős infotainment rendszer ugyancsak a legfelső polcról válogatók kiváltsága.

A Harley-Davidson kalandmotorjai

A H-D elsősorban azon vevők kegyeire pályázik, akik ugyan vonzódnak a patinás márkához, viszont egy kicsit sportosabbra, menőbbre vennék a figurát – és persze szívesen felülnek az új amerikai dizájnhullám hátára. Mert avíttság itt aztán nincs, de semmilyen tekintetben. A dizájnnyelvet láthatóan az iPhone-generáció kedvében járva alakították ki – lásd például a Special variáns tankját ékesítő, stilizált márkalogót –, ügyelve arra, hogy a minőségérzet is legyen ugyanolyan minőséget sugárzó, mint az okostelefonoké. Sárnehézségről azonban szó sincs, hiszen még a gazdagon felszerelt Special üzemkész tömege is megáll 258 kilogrammnál. Mindezt az intelligens anyagválasztással, illetve konstrukciós trükkökkel érték el:

utóbbiak egyike, hogy a motor teherviselő elemként a vázszerkezet szerves részét alkotja.

Az a bizonyos motor nyilván nem akármilyen: a kimondottan korszerű, 1252 köbcentis Revolution Max 1250 128 Nm forgatónynyomatékot és 150 lóerőt présel ki a V2-esből, így a kategória legjobbjaival is versenyképes a Harley-Davidson, már ami a csúcsteljesítményt illeti.

A különlegesen finom technikai ínyencségek közé tartozik a forradalmian újszerű, adaptív magasságállítású futómű, amelynél jobb nem sok akad a piacon. A jóságok sorát gyarapítja az ár is, amely mind a márkán belül, mind úgy általában kedvezőnek tekinthető, főleg, ha idevesszük a márkanévnek kijáró, az értéktartást előnyösen befolyásoló presztízst is.