Az ember életében vannak olyan kerek évfordulók, amiket érdemes rendesen megünnepelni. Nálam ez volt az…
A szerkesztőségben gyakran felmerül, hogy melyik a legjobb sisak túrázához? A nevek között az Arai, Schuberth és Shoei kimondottan sokszor bukkan fel, és jobban belegondolva tényleg erős trióról beszélünk – formaterv, minőségérzet és tartósság szempontjából is magasra teszik a lécet.
Közülük is már-már korelnök a Shoei, hiszen a gyár története egészen az 1950-es évekig nyúlik vissza. A céget Eitaro Kamata alapította Japánban, majd a vállalat első sisakgyártó üzemét 1959-ben hozták létre, és a cég kezdetben elsősorban versenyzők számára készített bukókat, mivel azok nagy precizitást igényeltek, és a megbízhatóságuk szó szerint élet-halál kérdése volt A Shoei sisakok gyorsan népszerűvé váltak a versenyzők körében, és a cég elnyerte a motorsport elitjének bizalmát. A 60-as és 70-es években a Shoei jelentős innovációkat vezetett be, például az aerodinamikai formatervezést, amely a sisakokat hatékonyabbá és kényelmesebbé tette nagy sebességnél is.
Melyik a legjobb bukósisak? Nekem – jelenleg – az új GT-Air 3
Rendkívül jól prezentálják a honlapon, hogy melyik termékvonalnak mi az erőssége. A GT-Air 3 és a Neotec 3 tűnt a preferenciáim alapján a legmegfelelőbbnek. A felhajtható sisakoknak nem vagyok nagy híve, többnyire zajosabbak zárt társaiknál és a kerékpárokkal versenyző Vizionon kívül semmire nem hordok nyitott verziót – maradt hát a GT-Air 3.
A GT-Air 3 nem meglepő módon ugyanazt tudja számok, adatok szerint, mint a kategóriában az összes konkurens. Beépített napszemüveg, szellőzők, bogárvédő, tartozékként Pinlock, mosható belső bélés, ECE 22/06 szabvány szerinti védelem. Ami nem jön ki a számokból: az eszméletlen pontos összeszerelési minőség, azaz nincs nyekergés, zörgés sehol, a gyorscsat pedig ízlés kérdése. Jómagam a dupla D-gyűrűvel ugyanúgy együtt tudok élni, mint ezzel. Ami kicsit kilóg, az a tömege: kereken 1 700 gramm. A sisak súlya olyan vallásos területre visz, mint a gumi- vagy az olajválasztás. Úgy voltam vele, hogy a 250 gramm plusz a Nexx-hez képest lehet, hogy a minőség és komfort számlájára írható. Viszont ha már lúd, úgy jó, ha kövér. Ezért, bár 239 000 forint bruttótól indul a területi képviselők verdáit idéző, fehér verzió, mégis a közel 50 000 forinttal drágább Discipline TC-6-ra esett a választásom.
Egyszerűen ez tetszett. Persze ilyenkor jön a sablon szöveg, hogy jaj, ennyit fizetni egy matricáért? Persze ez most is csak a félinformáltak aggodalma, mivel igazából azért kell ennyit fizetni, hogy egy speciális fóliát kézzel helyezzenek fel minden egyes sisakra a meglehetősen szakképzett és gyakorlott japán dolgozók:
Mivel a sisakbeszélő rettentően bejött, de még egyszer nem akartam megvárni, hogy kifut-e a gyári verzió, illetve szemüvegesként a beépített napellenzők általában zavarnak, így a gyári sötétített plexi (CNS-1C plexi GT-AIR III bukósisakhoz: 31 900 Ft) és a sisakbeszélő-készlet (SENA SRL 3 Intercom Bluetooth-kommunikáció GT-AIR 3/ NEOTEC 3 sisakhoz: 159 900,00 Ft) is kosárba került. Jóllehet, pont úgy vásároltam a szettet, mint bármelyik halandó, megkülönböztetett figyelmet kaptam a Szász Motor munkatársaitól, akik előtt le a kalappal: villámgyorsan intézték a rendelést és a kiszállítás előtt még voltak olyan gondosak, hogy megkérdezzék, felszereljék-e ők a sisakot a megrendelt tartozékokkal vagy rám bízzák a dolgot! Ritka figyelmes és kedves ügyfélkezelés – le a kalappal!
A plexi felhelyezése csodásan egyszerűen ment, s máris jöhetett a sisakbeszélő, ami néhány sisaknál és készüléknél igencsak időrabló és bonyolult feladat. Nos, itt biztosan nem lesz ilyen gondom, mivel a gyár eleve kiadott ehhez egy YouTube-videót, amely még abban is segít, hogy a kábeleket melyik irányba kell rendezned:
De ami igazán csodálatos ebben a japánosan precíz és előrelátó tervezésben, hogy az előkészítés nem csak a hangszórók kihagyott helyét jelenti a szivacsban. Minden egyes vezetéknek, részletnek, csatlakozónak, antennának ki van alakítva a pontos és félreérthetetlen pozíciója. A sisakbeszélő-készlet össze van kábelezve, csak a mikrofont kel csatlakoztatni, így 30 perc alatt menetkész lett a kicsomagolás után, sőt a szét- és összeszereléstől se lett zörgős vagy bizonytalan az elemek illesztése.
Milyen az új Shoei GT-Air 3 sisak?
Erre az a nem meglepő válasz, hogy iszonyatosan jó. Tökéletes a szellőzés annak ellenére, hogy csak két állítható légbeömlővel rendelkezik. A plexi bármilyen sebességnél és bármilyen pozícióban megtartja magát. Az intercom mindenhez is azonnal csatlakozik. Ráadásul itt szembesültem egy olyan funkcióval, ami a Cardóval nem volt elérhető. Ez az egység a motoron is állítja a hangerőt, valamint fordítva:
Ami viszont a minőségnél is jobban meglepett, az a sisak menetkomfortja. Ugyanannál a motornál egy gumicserétől lehet úgy érezni, mintha a futóműre költött volna az ember. Egy jó utángyártott ülés, mint a Bagster, teljesen új dimenziót tud adni komfort terén, sőt a deréktámasz révén a motorkezelés is javul. De arra nem gondoltam, hogy egy sisaktól ennyire megváltozhat a motor kezelése, irányítása.
Márpedig ez nem ilyen véleményes, hasraütök ítélet, hanem a telemetria szerinti tény. Nagyon meglepett az utak adatait nézegetve, mivel a gumicsere után már a hátsó futófelület legszéle is használatba került, de az új sisakkal minden erőlködés nélkül nőtt tovább a dőlésszög ugyanazon az útszakaszon. Kerestem a jelenség okát, ami persze nem példa nélküli, hiszen egy zajos, huzatos bukó után csendes, komfortos sisakra váltva is automatikusan gyorsabban halad az ember, mivel más lesz a sebességérzet.
Itt abban látom a többletet, hogy kényelmesebb lett a kormány melletti fejtartás kanyarokban, és úgy általában a menet közben jobban átlátom a forgalmat a széles, nagy látószögű plexik kitekintve. A nagyobb súly ellenére kevésbé fáradok el egy 6-7 órás túrán, mint sok száz grammal könnyebb verziókkal.
Egyszóval nemcsak tökéletes születésnapi meglepetés lett, hanem sikerült egy új szintet megtapasztalni komfortban, teljesítményben és biztonságban.
Továbbra is tartom: néha érdemes túllépni a komfortzónát, és beteljesíteni olyan vágyakat, amikre nincsenek racionális érvek, mégis úgy érzed, muszáj meglépned. Erre van az amerikai mondás: „The Juice was worth the squeeze…”