Mikor elkezdtem motorozni, úgy gondoltam, csak mással történhet baj, velem nem. Igaz, szándékosan nem is kerestem a bajt, de az élet megmutatta, hogy bizony én is öregszem, a rendíthetetlenséget pedig átveszi a megfontoltság és az aggódás. Több motoros társamtól is megkaptam, hogy gyáva vagyok, amiért megváltam az utcai motoromtól, és innentől csak pályázom… Tényleg így van?
Szeretném leszögezni, nem önsajnáltató blogot akarok írni, csupán olyan életszagú dolgokat szeretnék megosztani veletek, amely segítség lehet, mikor megrogysz a teher alatt. Legutóbb ott hagytuk abba, hogy lecserélem a jó öreg GSX-R750-et, és jön az új vas, amit csak „célszerszámként” emlegettem… Ugyebár jómagam mindig is imádtam felmálházni a motoromat és elmenni a határon túlra tekeregni, mert olyankor éreztem azt, hogy kiteljesedem és végre önmagam lehetek a hosszú motorozások közben.
Miért váltottam közútról a versenypálya világára?
2019-ben családi tragédiák szedtek szét érzelmileg, fizikailag, lelkileg, ami már túltett azon, amit addig elbírtam. Még fel sem ocsúdtam a sokkból, megérkezett a fránya világjárvány, ami csak még nyomasztóbbá tett mindent, miközben még helyre sem rázódtam, és csak egy dologra tudtam gondolni:
de szeretnék újra felszabadultan motorozni!
Aztán a sokadik motoros baleset hír után, mikor már amúgy is kezdtem besokallni a felelőtlen közlekedőktől, egy szegedi utam alkalmával egy motorbaleset szemtanúja voltam: a srác leszakadt ujjal, kitekeredett lábbal a földön fekve jajgatott a fájdalomtól, az emberek meg turista módjára nézték ahelyett, hogy hívták volna a mentőket, így hát azonnal intézkedtem, helyettük is…
Ezt követően igencsak labilis érzelmi állapotban tértem haza, majd azt mondtam páromnak: nem akarom, hogy vele vagy velem ilyen történjen, elég volt más szenvedését látni.
Honda CBR600RR PC40 – kompromisszumok helyett célszerszám, ha pályázni szeretnél
Őszinte leszek, nagyon hiányoznak a kiruccanások, de egyrészt az imént leírt történet előtt is már kissé félve indultam el motorozni, másfelől meg vagy közút vagy pálya, de kettő együtt amúgy sem fér bele a büdzsébe. Próbálkoztam azzal, hogy pályaidomot raktam a GSX-R-re, hogy ne a gyárit karistoljam össze ha elesnék, de akkor is ott volt bennem a félsz, hogyha eldobom a kavicságyba, akkor bepanírozom a vázat és a lengővillát. Rengeteget agyaltam, hogy bár ez a para bennem van, de a pályamotorhoz meg nincs utánfutóm, sőt helyem sincs ahol tárolni tudnám, úgyhogy a pro és kontraérvek felsorakoztatása kemény harc volt a fejemben, ráadásul számtalanszor telefonáltam bátyámmal és az ismerősökkel is, hogy ők mit gondolnak a helyzetről.
Végül megszületett a döntés, ebből pályamotor lesz, és mondhatja bárki, micsoda gyávaság ez a döntés, pont nem érdekel az egomán, hozzáadott érték nélküli kritika… Imádom ezt a hobbit és szeretnék a lehetőségeimhez mérten fejlődni a vezetéstechnikákban. A motor nem füstöl, kompresszió is remek, úgyhogy a Honda – talán – megbízható társ lesz a tervemben. Esőgumikkal érkezett hozzám, de helyére felmennek az el nem használt Pirelli Diablo Rosso IV abroncsok, amiket még a GSX-R-en kezdtem tesztelni, sőt miként a Suzukin, úgy itt is használni fogom a Healtech gyorsváltóját, amit nagyon megszerettem.
Aki egyszer kipróbálja, az rájön, hogy micsoda plusz élményt ad egy ilyen elektronika!
Közelről megvizsgálva látszik, hogy az idomzat nem sértetlen, de nagy valószínűséggel a külcsínre egyelőre túl sokat nem adok. Majd ha eljutok oda, akkor megkapja álmaim fényezését egy másik idomszett, ám az még távolinak tűnik.
Hogy mennyire fogom utálni az utánfutóért rohangálást, azt majd az idő eldönti, de először jussak el oda, hogy elviszem Kakucs-ringre és végre megmozgatom a berozsdásodott testemet és a motort is. Az volt a tervem, hogy tavaszra funkcionális edzéssel rákészülök a szezonra, de hát jött a szívkatéterezés, úgyhogy a tervek megint odébb csúsztak időben, de ami késik, nem múlik! Hamarosan jelentkezem a folytatással, addig is nézettek körül az alább felsorolt cikkeim között, vagy látogassatok el a YouTube-csatornámra!
Ezeket olvastad már?
Interjú 100 ezer kilométer felett futott motorok tulajdonosaival
Ilyen volt COVID-on átesettként Kakucsringen motorozni