Csak mi tehetünk az előítéletek ellen. És tudjátok mit: úgy tűnik, folyamatosan teszünk is ellene, hogy végre ne legyünk mások, csak „motorosok”.
A mai fiataloknak talán fura lehet, de 25-30 évvel ezelőtt még számos negatív előítélet fűtötte az embereket a motorozással, sőt a motorosokkal szemben. Hogy kézzelfogható példát mondjak,
a kilencvenes évek végén konkrétan előfordult, hogy nem szolgáltak ki minket egy felkapott, puccos étteremben, csak mert a többnapos túra végén poros bőrdzsekiben ültünk le a teraszon.
Nem egy felemelő érzés, amikor napi 7-800 kilométer után este fáradtan lehuppansz az asztalhoz, kerül amibe kerül azon a helyen, erre a pincérek – vagy húsz percen át – szándékosan elfordulnak. Ha pedig megvan a szemkontaktus, flegmán leráznak, hogy éreztessék: itt a lila Fékon-zakó a menő, hisz’ errefelé nem félünk a széptől, de a poros bőrruha az tabu.
Majd ahogy jött ez a rossz sztereotípia, úgy múlt el, és a kétezres évek elején már éppen az ellenkezőjét, az újgazdagot látták a motorosban. Feltűnően körülrajongtak az eladók, a felszolgálók, ha motorral állítottunk be valahova, a Balaton partján a fizetős szolgáltatást nyújtó hölgyek is egyből megrohamozták a krómozott chopperrel vagy új sportmotorral érkezőket.
Hirtelen nem is tudtam, melyik zavart jobban: amikor csórónak néztek, miközben a megye legdrágább éttermében ültem vagy amikor lehúzható újgazdagot látták bennem.
Ebből az időből származik a történet, mikor a siófoki teraszon leszólította a motorost a „kétkezi” munkát végző hölgy, hogy:
– Gyere, szépfiú! Egy óra csak 20 ezer, és a mennyországba repítelek!
– Oké, számoljunk! Ha egy óra húszezer, és én általában két perc alatt végzek: akkor az kb. 850 forint lesz, ugye?
Csak akkor lesz sztereotípia, ha okot adunk rá…
Akárhogy is történt, azóta újabb két évtized telt el, és jó látni hogy a motorosok viselkedésükkel lekoptatták mind a két előítéletet. Sajnos az ócska bulvárújságokban és valóságtól elrugaszkodott híradókban azóta újabb jelzőt akasztottak a bőrruhánkra:
ez lett a száguldozó, folyton balesetet okozó motoros.
Fura, de eddig ez zavar legkevésbé. Elvégre ugyanúgy lekopik majd, mint az összes többi jelző (vagy még gyorsabban), hiszen ezekről máris kiderült, hogy hamis sztereotípiák. Most még könnyebb dolgunk van, hiszen tök alaptalan a beskatulyázás egy olyan országban, ahol a motorosok a baleseti statisztikák sereghajtói.
Immáron tény, hogy még a hazai biciklisek, sőt a gyalogosok is több balesetet okoznak mint mi, ezzel utolsók vagyunk a „civil” vezetők között, mi okozzuk a legkevesebb bajt az utakon.
Beköszöntött a tavasz, március van. Ha azt szeretnénk, hogy az „újságírók” ráunjanak a buta jelzőkre, az idei szezonban is közlekedjünk, motorozzunk úgy, ahogy eddig, okafogyottá téve a célozgatást:
engedjük át a gyalogost a zebrán, segítsük a besoroló autóst és figyeljünk másokra, ahogy egyébként az életben is tesszük…
Idén már több mint 210 ezren vagyunk magyar nagymotorosok és mellettünk még legalább fél millió robogós szaladgál az utakon. Ennyien biztos elegen leszünk, hogy a jövőben ne kelljen újabb jelzőt kitalálni a firkászoknak – legyünk csak egyszerűen motorosok.