Imádtam ezt a kabátot, de muszáj lecserélnem. Nem estem benne vagy ilyesmi, továbbra is tökéletesen véd, de elég feltűnően „amortizálódott…”
Végigjártam a motoros ranglétrát, volt CB500F-em, Africa Twinem, ZZR1400-am, és a ruhákkal is pont így voltam: egyre jobb és jobb motoros nadrágokat, kabátokat találtam magamnak. Az utolsó szettet még 2019-ben vettem, egy Trilobite protis farmert és egy Bering Eskadrille kabátot – a nadrág köszöni szépen, remekül van, de sajnos a Beringnek mennie kell…
Bering Eskadrille – remek kabát, de rosszul öregszik
Miként arról írtam korábban, eredetileg csak robogózáshoz, ingázáshoz vettem a szettet, de olyan jól bevált, hogy végül ebben nyomtam le a túrákat is, még ha az utóbbi években részben a COVID, részben a kevés szabadidő miatt nem is voltak kontinensen átívelő utazások.
Nem tagadom, ezúttal nem a tudatos kiválasztás volt az első lépés, ugyanis a Lady Eskadrille egyszerűen vonzó, dögös volt – nagyon megtetszett, ezért automatikusan ezt vettem le először a polcról, amikor új kabátot kerestem. Jobban átnézve persze észérvekkel is alátámaszthattam, hogy miért erre voksoltam: praktikus a dupla első és hátsó szellőző, aminek nagy hasznát vettem minden nyári napon, de mondhatnám a kombinált, cipzáros-tépőzáras csuklórészt is, ami garantáltan örökéletű megoldás.
Mégis a kedvenc részem a két oldalára varrt, 30 x 10 centis rugalmas betét volt, mely nagy tempónál sem engedi lobogni a dzsekit, ugyanakkor garantáltan nem szorít derékban, ha a télen felkaptál pár kilót.
Éppen duplájára tud megnyúlni a harmonikaszerű betét, azaz húsz centit változhat a kerülete – ennyi bárkinek elég lesz a legdurvább hízókúra után is. Anno azt írtam róla, hogy a sok remek tulajdonságnak köszönhetően legalább 6-7 évig ebben szeretnék motorozni, most mégis búcsúzom tőle.
A korábban említett, „megkopott felirat” ugyanis már nem kopott, hanem egy része simán eltűnt, a maradéka pedig olyan foltokban maradt a ruhán, ami miatt inkább tíz-, mintsem négyévesnek tűnt. Az anyag fekete színe is sötétszürkére váltott az UV-től, bár ezt tapasztaltam a fekete motoros hátizsákjaimon is korábban, hogy a textilfesték és a tűző nyári napsütés nem barátok. Hogy ettől még megvéd? Így van, csak megviselt, kicsit lepukkant kinézetű, ami nem a legfontosabb szempont, de nem is elhanyagolható:
Ha azt mondom, 4-5 év használat után szinte eltűntek a feliratok, az nem tűnik vészesnek, hiszen esőben, napsütésben használt ruhadarabról van szó. Viszont ez a 4-5 év csak 14-15 ezer kilométer volt, ami korábban egy szezon alatt összejött, szóval így már árnyaltabb a kép…
Sajnos az általam választott utódról, a szinte megszólalásig hasonló Bering Kaloway Ladyről már hiányzik a derék gumis betétje, ami az Eskadrille egyik legfontosabb előnye volt a riválisokkal szemben, ezért nem teljes értékű megoldás – kicsit bánom is, mert mint említettem, pont ez volt a kedvenc részletem a dzsekin. Felmerülhet a kérdés: akkor miért ezt választottam, ha az előzőt négy év után lecseréltem? Nos, mint mondtam, az Eskadrille volt az eddigi legjobb motoros kabátom, kényelem és praktikum terén is simán első helyre sorolom. Márpedig a felhasznált alapanyagok, protektorok nagyon hasonlóak a Kalowayben is (Cordura 600D szövet, Omega protik), így nyugodtan adtam még egy esélyt a márkának. Remélem, a Kaloway feliratai négy év múlva is a helyükön lesznek, mert akárcsak az Eskadrille-lel, ezzel is hosszútávra tervezek.
Műszaki adatlap – Bering Lady Eskadrille
Vízállóság: 100%-ig vízálló és lélegző
Védelem: Állítható magasságú CE könyök- és vállprotektor
Szellőzés: Cipzárral állítható szellőzők (4 db), ADS
Bélés: Hálós, nyári bélés és kicipzározható mikropolár termobélés
Alapanyag: Cordura 600D
Zsebek: Két belső és két vízálló külső zseb
Méret: T0-tól T6-ig
Képek: Hegylakók Motoros Magazin,