Sziasztok, szeretném elmesélni a történetem, hátha fel tudjátok dolgozni a mondanivalóm. Csütörtökön délután 6 órakor balesetet szenvedtem a Blaha Lujza téren, ott ahol másnap reggel egy robogós bajtárs hunyt el egy hasonló balesetben. Nekem szerencsém volt, be voltam öltözve, és “csak” egy személygépkocsival találkoztam.
Zöld lámpánál, dinamikusan indultam el a Keleti irányába, viszont a körúton egy autó még úgy gondolta ezen a “sárgán” átfér. A motorom elejét kapta el, ezért megúsztam könnyebb sérülésekkel. Több motoros is volt aki rögtön megállt és segített, mentőt, rendőrt hívtak és később tanúskodtak (sajnos én nem voltam teljesen beszámítható, nem tudtam akkor eléggé megköszönni, de nagyon jólesett hogy ilyen sokan és önzetlenül segítettek).
Az örök tanulság
Amit igazából mondani akarok, hogy én úgy érzem, mind a ketten hibáztunk. Ha a szigorúan vett szabályok szerint nem is, hiszen az autós a “sárgán” hajtott át, de én is felelőtlen voltam, hogy a zöldre elindultam. Minden nap megfordulok ebben a kereszteződésben, minden nap látom hogy rengeteg autós csusszan még át azon a, mondjuk úgy, erős narancssárgán. Ezért is nézek szét mielőtt elindulok, hiába zöld a lámpa.
Aznap viszont rossz napom volt. Melegem volt és a munkahelyi dolgokon járt az agyam. Tudtam hogy nem vagyok 100%-os, ezért különösen óvatosan haladtam. Legalábbis azt hittem. Mert akármennyire is azt mondtam, hogy koncentrálok, mégis figyelmetlen voltam, és elfelejtettem benézni a kereszteződésbe. Igen, ez hiba, mert a motorosnak nem elég a zöld lámpa! A rendőrség még nem foglalt állást, de úgy gondolom nem én voltam a szabálytalan. Viszont ez nem ér semmit, mert egy hónapig fájni fog mindenem, a motoromnak annyi, és ne felejtsük el, hogy a másik oldalnak is igazán kellemetlen lehet, hogy elüt valakit, akit utána a mentők visznek el – bármennyire is vétkes, nem egyszerű ezzel együtt élni.
Szóval mindenki csak óvatosan, és ne feledjétek: legyen akár tábla vagy lámpa – csak akkor van elsőbbségetek, ha megadják nektek!