Élet 100 ezer kilométer felett – XX. rész – Károly és a Honda ST1300 Pan European

Sorozatunkban sokat futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet százezer kilométer felett? Ezúttal Halász Károly osztja meg velünk a túragőzős Pan Europeannel gyűjtött tapasztalatait.

Kényelem, megbízhatóság, hatalmas üzemanyagtartály és nagy csomagtér – ez jellemzi a Pan European modelleket. A sorozat 1990-ben debütált, és szinte jelentős változtatások nélkül gyártották a megbízhatóságukról elhíresült motorokat az 1300-as utód megjelenéséig. Forradalmi típus volt, hiszen a ’90-es években újdonságnak számított, hogy ABS és kipörgésgátló is helyett kapott egy motoron. DOHC-vezérléssel és karburátoros üzemanyagellátással 98 lóerőre volt képes, s ezek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagy durranásnak számított egy ilyen túrázó.

Talán még emlékeztek 2003-ra, ugyanis ebben az évben, idehaza népszavazás döntött az Európai Unióhoz csatlakozásról, s az elsöprő „igen” után jöhetett is az örömóda. Ugyanebben az évben Rossi világbajnok lett, ám ennek dacára szakított a Hondával, és Yamahára nyergelt át – sokan emlékeznek még a megható pillanatra, mikor a következő szezonban rögtön megnyerte a nyitófutamot, és örömkönnyekben tört ki a motor mellett.

Nos, ilyen régen volt már 2003, amikor megjelent az ST újabb generációja. V4-es, 1261 köbcentiméteres erőforrása svájci óraként ketyeg az – elődhöz képest – áramvonalasabb idomzatban, mesélik a motorról, az első évjáratban 119 lóerővel és 117 Nm forgatónyomatékkal gyorsítja a menetkészen 331 kilóval mérlegelő Hondát. Teljesítményleadása kiegyensúlyozott, már az elindulást követő első métereken érezhető az a hondás selymesség, amit megszokhattunk a márkától. Paramétereit tekintve nem egy ingázómotor a maga bő három mázsájával és 93,5 centiméteres szélességével, vagyis tuti nem ezzel jársz majd munkába, viszont annál többet nyújt a túrákon! Nem véletlen, hogy tartósságának köszönhetően világszerte alkalmazták rendőr- és mentőmotorként, valamint a túrázók is ódákat zengenek róla. Erre kitűnő példa az interjúnkban megkérdezett tulajdonos, aki soha meg nem válna a megbízható világjárójától.

Interjú a Tulajdonossal – Halász Károly – Honda ST1300 Pan European (2008)

Károly búvároktató és lelkes környezetvédő. Motoros pályafutása 1979-ben indult, amikor a technikatanárjával sikerült egy Komárt vetetnie, és megalapították az iskolai motoros szakkört. A foglalkozás abból állt, hogy számtalanszor szétszerelték, majd összerakták a motort és az iskolaudvaron körözgettek vele (mit ne mondjak, ilyen szakkörben én is részt vettem volna anno – a szerk.). Jogosítványát 1982-ben szerezte, és azóta valamennyivel több mint 350 ezer kilométert motorozott le. 2008-ban újonnan vásárolta a túragőzöst, és csodálatos helyeket megjárva kereken 100 ezer kilométert gyűjtött a V4-esbe.

– Mesélj a motorodról, kérlek! Először is hogyan indult a történet, merre jártál és milyen tapasztalataid vannak vele?

– Korábban Varaderót hajtottam 64 ezer kilométer erejéig, szinte csak aszfalton, ezért úgy döntöttem, hogy átnyergelek a túraenduróról valami belevaló túramotorra, és bejárom vele egész Európát. Erre a feladatra a Pan European tűnt a legalkalmasabbnak, így 2008-ban sikerült vásárolnom egy vadonatúj példányt. Jóbarátommal minden évben kéthetes, Európát átszelő – stílusosan: páneurópai – túrákat teszünk, melyek rendre hosszabbak tízezer kilométernél. Persze megjártam vele Marokkót, sőt a Nordkappra is eljutottunk együtt.

Választásom azért erre a típusra esett, mert megbízható, mondhatni igénytelen, strapabíró gép és persze Honda. Mindössze annyi átalakítást végeztem rajta, hogy a hátsó doboz tetejére csomagtartót, másik ülést és abba ülésfűtést szereltettem, továbbá 2 centimétert emeltettem a kormányon, így a kényelme számomra ötcsillagos. Olyan szinten megbízható a V4-es erőforrás és az egész konstrukció, hogy a kötelező szervizeken kívül még semmihez (!) nem kellett nyúlni pedig túl van már a százezer kilométeren! Csak leadom a motorszerelőnek, ő pedig rutinszerűen karbantartja – ez a hosszú élet záloga.

Ami a gumikat illeti, jómagam a Michelin Road 5-öt használom, olaj terén pedig a Motul 7100-ra tettem le a voksom, amit hatezer kilométerenként cseréltetek benne. Utasom néha van, aki a nejem, természetesen neki is kényelmes a motor. Átlagfogyasztásom 5 és 7 liter között szokott alakulni, ami teljesen korrekt, tekintve, hogy menetkész tömege 331 kilogramm és akkor a csomagokat még nem is számoltam bele.

Egyetlen kifogásolni valóm van a típussal kapcsolatban, hogy a gyári szélterelő talán lehetne merevebb, de mindössze ennyi. Egy biztos, a motorozásnak számtalan előnye van az autóval szemben, ráadásul ez egy életforma. A Hondát soha le nem cserélem, örökre megmarad ez a fantasztikus gép, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeret túrázni!

Típushibák – Honda Pan European (ST1300)

A szervizelések során rendre csak kopóalkatrészeket cserélnek az ST-ken, a 100 ezret futott példányoknál is általában csak szelepállításról számolnak be, komoly meghibásodásról nemigen hallani. Egyetlen szériahibája volt ismert, mégpedig az, hogy 150-es tempó felett csomagokkal, utassal, felső állásba állított szélterelővel kígyózásra hajlamos volt. Ezt idővel orvosolták az újonnan kigurult példányokon, sőt, visszahívási akció keretében is cserélték a kormány és lengővilla csapágyazását, amivel sikerült a jelenséget mérsékelni. Az elhanyagolt, első évjáratokból származó motorokon – és az 1100-as modelleken – előfordulhat durva korrózió és a ritkán lecserélt fékfolyadék miatt az ABS-kocka is megadhatja magát, de ezek a hibák az 1,3-ason nagyon ritkán fordulnak elő.

Előttem az utódom – Pan European utódja napjainkban

Azt nem mondhatjuk, hogy 2016-ban utód nélkül szüntették meg a gyártását, hiszen 2014-től útjának indult a szintén V4-es erőforrást használó, stílusban viszont eltérő CTX1300, bár idehaza már ez sem kapható az EU-s környezetvédelmi szabályok miatt. Ebből kifolyólag jelenleg a stílusban legközelebb álló modell a GL1800 Gold Wing Tour.

1833 köbcentiméteres, hathengeres boxermotorja 126 lóerővel és 170 Nm forgatónyomatékkal könnyedén mozgatja a 390 kilogrammos menetkész tömegű vasat. LED-fényszórók, hangszórók, elektromosan állítható szélterelő, prémium minőségű üléshuzat, USB-aljzat, DCT-erőátvitel és napestig sorolható mennyiségű extra teszi színesebbé a Gold Wing ülésében eltöltött kilométereket. Nem véletlen, hogy mindig is a márka zászlóvivője volt, hiszen a luxus színvonalú, elegáns túrázóra még a laikusok is elismerően kacsintanak. Felsorolni is nehéz lenne minden érdekességet, ezért azt javasoljuk, ha szeretnél többet megtudni a motorról, látogass el a modell hazai honlapjára vagy olvasd el korábbi tesztünket, amiből kiderült: milyen szerpentinezni egy ekkora vassal.