Úgysem mered megvenni! – 5. rész – Zoltán és a Honda VFR1200FD

Úgysem mered megvenni! – 5. rész – Zoltán és a Honda VFR1200FD

              - Címkék |Kiemelt cikk

Régóta szemezel az olyan ikonokkal, mint a VFR1200, a K 1300 GT vagy a legendás Yamaha MT-01? Ma már egy új robogó áráért megvehetőek az egykor vagyonokba került csodák, de kérdés: mennyire bajos a fenntartásuk? Utánajárunk, hogy neked ne kelljen: szerelőkkel, alkatrész-forgalmazókkal és persze a tulajdonosokkal beszélgetünk, hogy kiderüljön –  érdemes lecsapni a bámulatos gépekre?

Bevallom, amikor először mentem a 2010-ben a VFR1200-zal, azt gondoltam, nehéz lesz érvényesülnie a piacon. Elvégre éppen túl voltunk a gazdasági válságon, a motorpiac mélypontra került, és egyébként is inkább a könnyű, megfizethető és praktikus, mintsem erős motorokra volt kereslet. Ráadásul ekkor már a második generációs Hayabusa, a szintén átdolgozott ZZR1400 és az egyedülálló futóművel felszerelt BMW K 1300 is ugyanebben a kategóriában próbált vevőket szerezni, szóval nem volt könnyű dolga a VFR-nek. S ha már nem volt könnyű: az sem olajozta meg a Honda útját a sikerhez vezető úton, hogy a V4-es túrasportgép 277 kilót nyomott, miközben a Busa és a ZZR könnyebb, egyszersmind rövidebb, sportosabb konstrukció volt.

Milyen motor használtan a Honda VFR1200?

Persze az sem véletlen, hogy később kiváló értéktartású és a VFR-rajongók által nagyra becsült modell lett, hiszen olyat tudott, amit semmi más: a DCT-s kivitelben duplakuplungos, automatikus és hagyományos módban is használható erőátvitel dolgozott. Ez volt az első ilyen motorkerékpár, így alaposan felforgatta a motorpiac állóvizét, s azóta tudjuk, hogy a DCT igazi sikertörténet lett – csak Európában, tíz év alatt több mint százezer DCT-s motort adott el a Honda.

Aki egyszer kipróbálta a tévesen automata vagy automatikus váltóként emlegetett DCT-t, nehezen szakít vele, hiszen kiváló rendszer: az extraként kapható kis kart felszerelve lábbal is válthatsz, mint korábban (csak kuplungolás nélkül), ha kényelmesebb, kézzel is kapcsolgathatsz vagy egyszerűen rábízhatod a motorra a fel- és visszaváltásokat

Persze mi csak néhány száz kilométert mentünk anno tesztmotorokkal, ezért megkérdeztünk egy Honda-tulajdonost, aki hosszú évek óta nyúzza a V4-est: milyen a gyakorlatban a VFR1200 és megszerette-e a DCT-t?

Interjú a tulajdonossal – Lancsák Zoltán – Honda VFR1200FD (2013)

Zoltán 12 évesen egy nyaralás során ismerkedett meg a motorozással, majd következő nyáron megkapta első kismotorját, mely egy Jawa Mustang volt. Idővel Simsonra váltott, majd élete első fizetéséből vásárolt magának egy MZ-t, immáron több mint 40 éve. Foglalkozását tekintve rendszermérnök, és programozói állásban dolgozik, a motorozás pedig továbbra is az imádott hobbija, s mostanra úgy 6-800 ezer kilométert tett meg kétkeréken.

– Kérlek, mesélj a motorodról, milyen tapasztalataid vannak vele?

– Jelenleg 90 ezer kilométer van a VFR-ben, előtte Suzuki DL1000 V-Stromot hajtottam tíz évig. Nagyon szeretem, hogy semmiben nem kell kompromisszumot kötnöm, ugyanis az ereje bőven elegendő, a motor rengeteget tud, biztonságosnak is érzem, így maximálisan kielégíti az igényeimet. Ami a DCT-t illeti, már nem szívesen ülök olyan motorra, amiben nincs ilyen erőátvitel… Sokat megyek vele Budapest, illetve környékén, és persze a hosszú túrák sem ritkák vele.

Zoltán a V-Strom után a VFR1200FD-t választotta túrázni – bár sportosabb vas, mint a Suzuki, ő mégis imádja. Nem is csoda, hiszen az 1237 köbcentis, V4-es erőforrás gyönyörűen muzsikál, csúcsteljesítménye pedig kereken 170 lóerő

Rengeteg helyet megjártam vele, többek között Rómát és az adriai szerpentineket is. Egyhuzamban a legtöbb 2200 kilométer volt, amikor Budapest-Stuttgart-Budapest vonalat tettem meg. Néhány dolgot módosítottam rajta, így túraplexit kapott a kisebb turbulencia érdekében, kormányfűtést a téli napokra gondolva, illetve Puig fékkart és navigációtartót. Negatívumként megemlíteném, hogy a teleszkóppár mindössze 30-35 ezret fut el felújítás nélkül, így aki sokat megy egy szezonban, az gyakori vendég lesz a futóműszervizben. Ami a fogyasztását illeti, túrázás és átlagos tempó mellett 6,4-6,7 liter között fogyaszt, 6 liter alá nemigen lehet levinni az étvágyát, 180-as utazótempó mellett pedig még éppen befér tíz liter alá.

Ha valamit eltaláltak a VFR1200F modelleken, akkor az a stílusos műszeregység… Informatív, modern, mégis szép az analóg órával a középpontban
 – Milyen meghibásodás fordult elő a VFR1200-on az utóbbi 9-10 évben?

– Kardántengelyre volt gyári visszahívás, ezen kívül az említett teleszkópprobléma jelentkezett – rendszerint 30 ezer kilométer után már szivárog az olaj… Amit még megemlítenék, hogy a fékeit hamar el lehet koptatni, ha tempósan használják, hiszen a nagy tömeget kell lelassítani, így aki sportosan közlekedik, gyakori betétcserével számolhat.

Mivel nagyon kevés, mindössze 6-8 eladó VFR-t hirdetnek itthon, nem nagyon válogathatnak a leendő vevők. A meghirdetett vasak többsége hagyományos váltóval felszerelt, ezek ára 2,3-3,5 millió forint között mozog, míg a DCT-s kivitelekért 2,6-3,8 milliót kérnek

– Mire cseréled le, ha egyszer megválsz tőle, és miért?

– Egyelőre nem szeretném lecserélni, ugyanis még nem találtam meg a méltó utódját. Sajnos mivel nem gyártják, így egyelőre várnom kell a méltó utódra – vágta rá Zoltán.

A Honda VFR1200 típushibái

A VFR is „igazi Honda”, azaz kiforrott konstrukció, amire csak néhány visszatérő hiba jellemző. Ilyen volt például a sérülékeny kardánhajtás, melyet visszahívás keretében ingyenesen orvosoltak, viszont a nagy tömeg és teljesítmény miatt megfáradt fékek egyszerű kopóalkatrészek, ezek megvásárlása és cseréje a tulajdonosra vár. A márkafórumokon találkoztunk 50 ezer kilométert alatti futásteljesítményű példányokkal is, melyek első tárcsái és nyergei egyaránt javításra szorultak.

Érdemes alaposan átnézni a VFR első fékét, hiszen a két tárcsa több mint százezer forintot kóstál, ráadásul különleges féknyereg kapcsolódik hozzá, amiben oldalanként három-három (!) betét harap a tárcsákba

Szintén a nagy tömeg okolható a viszonylag sűrűn előforduló futóműfelújításokért. Ha tempós kanyarban gázt adva vagy hepehupás úton haladva azt érzed, hogy bizonytalanul fut a motor és folyton összeül, majd szinte csillapítás nélkül kirugózik a hátulja, már kezdhetsz is félretenni a villa és a központi rugóstag szervizére, ami simán hatszámjegyű összeg lehet. Viszont ha nagy tempónál kígyózik, kissé imbolyog a gép, az nem biztos, hogy a felfüggesztés hibája – utas nélkül, de felszerelt hátsó dobozzal ez bizony előfordulhat, akárcsak a hasonló felépítésű FJR1300-nál és más túramotoroknál.

Ha elvégezték a visszahívást, akkor nem kell aggódnod a hajtáslánc miatt – kiforrott, megbízható motor a VFR, csakúgy, mint elődei

Mi baja lehet? A Honda VFR1200F leggyakrabban keresett alkatrészei

Ezúttal is a Motoralkatresz.eu volt segítségünkre: íme, a leggyakrabban keresett Honda VFR1200-alkatrészek és azok friss árai!

– Olajszűrő: 2840 Ft-tól

– Gyújtógyertya (4 db): 33 910 Ft

– Első/hátsó fékbetét: első 9750 Ft-tól, hátsó 8590 Ft-tól

– Első féktárcsa: 57 890 Ft

– Oxford markolatfűtés: 35 360 Ft-tól

– Teleszkópszimmering (pár): 3830 Ft

– Akkumulátor: 14 160 Ft-tól

A használtmotor-rovat támogatója a Motoralkatresz.eu

Persze ez az összefoglaló még nem biztos, hogy elég ahhoz, hogy kiszűrd a használt VFR-ek gyenge pontjait, ezért azt javasoljuk, hogy ha DCT-s vagy „sima” Hondát szeretnél, mindenképpen nézesd át a vásárlás előtt (!) nagy típusismeretű szakértővel, aki sokat spórolhat neked azzal, hogy észreveszi a laikusok által nem látható hibákat. A Cribmotónál felkészült szerelők segítenek kiszállással és teljes helyszíni állapotfelméréssel, hogy már vétel előtt megtudd: pontosan milyen költségek várnak rád, ha megveszed a kinézett gépet, s így akár alkudhatsz is az árából.