Michelin Road 6 GT-teszt – 4. rész – Ez a legtartósabb motorgumi?

Noha a 2023-as szezon eleje nem alakult valami fényesen, visszatekintve azt mondhatom, hogy tartalmas idény volt. Majdnem 13 ezer kilométert gyűjtöttem a Michelin Road 6-ba, és hiszed vagy sem, még bőven van rajta minta…

Megkoronázta a 2023-as gurulásokat a kéthetes, hat országon átívelő Balkán-túrám, ahol szinte mindenféle útviszony, időjárási körülmény megvolt. Volt autópálya, lassan és tempósan. Volt szerpentin, nem is kevés. Volt eső, ömlőeső, vizes út, áradás az aszfalton, sárlavina, kövek, sziklák, no és szó szerinti vízen járás, bár ez utóbbit inkább vízben gázolásnak nevezném, de erről majd később.

Milyen volt a Michelin Road 6 a nagy RT-n?

Újabb 4-5 ezer kilométert tettem meg, tehát minden adott volt, egy jó gumiteszthez, hogy lássam, mennyire állja meg a helyét a Michelin Road 6 GT, a szó szoros értelmében vett legmostohább körülmények között is. Első napunk Horvátországba vezetett, itt semmi különös nem történt, csupán 110-120-as tempóban lementünk a szállásig. Második nap szintén eseménytelen, de annál hatékonyabb, mivel elértük a montenegrói szállást. Harmadik nap, na ez már viccesebb volt: Albániába értünk, itt volt a harmadik napi szállásunk, és az első említésre méltó „esemény”  a gumival. A szállástól egy órányira ugyanis beleszaladtunk egy kis (nagy) esőbe, de a gumi szokásos módon tette a dolgát. Nem volt csúszkálás, a kanyartempót fokozva sem volt bizonytalan vagy csúszott meg könnyebben, mint újkorában. szóval nem jellemző rá a néhány túraabroncsnál tapasztalt minőségromlás, ahogy a futásteljesítménye meghaladta a 7-8 ezer kilométert.

Negyedik nap léptünk be Görögországba, ez volt az úticélunk is, itt egy hetet töltöttünk, és szinte minden nap csillagtúra szerűen mentünk. No, itt igazán megmutathatta a Michelin Road 6, mit is tud igazán, mivel pont ekkor volt a híradásokból Magyarországon is jól ismert, időjárási katasztrófa. Utakat mosott el az eső, árvizek követték egymást, de nem adtuk fel: mentünk ömlő esőben, vízátfolyásokon, kavicsos-köves és sziklás terepen. Volt hogy szó szerint gázoltunk az úton a vízben. Igaz, akadt olyan nap is, mikor rekkenő hőségben nyúztuk a papucsokat, amikor az aszfalt már legalább 50-55 fokos volt.

Az utak nagy része Görögországban ez a fehér aszfalt, igaz, az összetétele más, nem annyira csúszós mint a hazai, inkább a szlovák fehér aszfalthoz hasonlít. De a legritkább esetben kellet az ABS-nek beavatkoznia, olyan jól tette a dolgát a Road 6, igaz, a nagy meleg miatt már láthatóan csökkent a mintamélység, de így, közel a 13 ezer kilométerhez sem kellett azon aggódnom, hogy marad-e minta a nagy-nagy balkáni kör végére.

Hazafelé – kevés időnk lévén – egyszuszra letudtuk az utat Macedónián, és Szerbián keresztül. Volt már hasonlóban részem a Dolomitokból hazafelé, akkor – talán emlékeztek még – a Nankangot rendesen meg is viselte a durva tempó és a forró autópálya. Most is rekkenő melegben, autópályán, 150-es utazó tempóval haladtunk, gondoltam is: na, ez most betesz a guminak így 10 ezer kilométer felett, és búcsút inthetek a közepének… De nem!

Ez már az érthetetlen kategória, hogy a mérések és a szemrevételezések alapján is alig kopott, az autópálya-él sem jelentős, szép íves maradt a profil, pedig mint említettem, lassan 13 ezer kilométert futottak a gumik. Szinte hihetetlen, hogy továbbra is 2 mm maradt még a szabályos határ felett (elöl: 3,61-3,78, hátul: 3,66-4,69), vagyis újabb 3-5 ezer kilométer simán benne van még.

Persze ne feledjük, hogy a túragumik jellemzően gyorsabban kopnak az élettartam utolsó harmadában, szóval csak az a biztos, hogy 15 és 20 ezer kilométer között lesz a vége, ami kimondottan durva egy ilyen nagy, nehéz és viszonylag nyomatékos motoron.

A kopás mértékénél pedig sokkal fontosabb, hogy szép, íves a köpeny felülete, vagyis ennyi kilométer után sem zavarja a kanyarodást – továbbra is kezes, kiszámítható vele a motor.