Élet 100 ezer kilométer felett – XXIV. rész – Tibor és a 130 ezret futott Kawasaki ER-6n

Mint azt megszokhattátok, sorozatunkban sokat futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk, milyen az élet 100 ezer kilométer felett. Ezúttal Tibor véleményét osztjuk meg veletek, akinek Kawája újabb példa arra, hogy a megfelelően karbantartott ER-6n nemcsak felveszi a kesztyűt az újabb vasakkal, hanem szinte örökéletű motor.

A középkategóriás sorkettesek ideális kezdőmotorok – kis tömegüknek, csekély ülésmagasságuknak, tengelytávjuknak és barátságos erőforrásuknak hála rendkívül felhasználóbarátak. Nincs ez másképp az ER-6n-nel sem, mely 2005-ben érkezett a piacra, hogy nyugdíjazza elődjét, a motorosiskolák sztárjaként ismert ER-5-öt.

Nyolcszelepes, DOHC-vezérlésű, soros, kéthengeres erőforrás került a Kawasakiba, melyet elődjével ellentétben már elektronikus üzemanyag-befecskendezés táplált. Mély baritonnal dübörgő, 11 ezerig forgó erőforrása 71 lóerős csúcsteljesítményre képes 8500-as percenkénti fordulatszámon, ami a kezdők számára több mint elég a csupán 1405 mm-es tengelytávú és 196 kilós motor gyorsítására. Fürge, kezes és formás motor? Nem csoda, hogy ilyen közkedvelt! Nézzük, miként vélekedik Tibor, aki egyszerűen imádja az ER-6n-t!

Interjú a tulajdonossal: Fekti Tibor – Kawasaki ER-6n (2006)

Tibor autószerelő végzettségével saját vállalkozást üzemeltet, melynek profilja a motorkerékpárok javítása és abroncsok értékesítése. A motorozás világába még gyerekkorába csöppent bele, amikor is bátyja finoman közölte vele: ha nem megy egy kört a Verhovinával, akkor bizony ott helyben elnáspángolja! Természetesen a próbakör után nyomban megszerette az apró gépet, 1983-ban megszerezte jogsiját és lemotorozott körülbelül félmillió kilométert kétkeréken, mégpedig olyan vasakkal, mint például GPZ900, ZZR1100, ZX-9R, Z750 és persze az ER-6n.

– Mesélj a Kawasakiról, kérlek! Miért ezt a típust választottad?

– Újonnan vásároltam a Kawasakit a már meglévő motorjaim mellé. Úgy gondoltam, benőtt a fejem lágya és olyan típusra van szükségem, amellyel minden tekintetben elbírok és megfelel az igényeimnek. Szeretem a nagyszerű kezelhetőségét és rugalmas teljesítményleadását, pedig 183 centi magas vagyok és 110 kiló, mégis számtalanszor kifújtam már az orrukat a magamutogatós jampiknak a szerpentineken.

Megannyi szemet gyönyörködtető helyet bejártam már, amiből kiemelném Görögországot, valamint jártam fent a Taigetoszon is. Legtávolabbi helyek, amelyeket megjártam például Neapoli, a Krím-félsziget és Jalta volt. Olykor a környező országokba ugrunk át, például Szlovákiába, ahol általában egy nap 7-800 kilométert tekergünk. Mivel a Kawasakit személyre szabtam, olyannyira kényelmes lett, hogy egyszer ezer kilométert, határátlépésekkel együtt 12 óra alatt tettünk meg Görögországba, mindezt utassal, csomagokkal. Párom nagyon szereti a motort, ugyanis ezen kevésbé lesz rosszul, mint a többin. Átlagfogyasztása nagyban függ a csuklómtól, továbbá attól, egyedül vagy utassal megyek-e. Számokban kifejezve öttől egészen nyolc literig terjed az étvágya.

– Mennyi kilométer gyűlt össze a motorodban, és ebből mennyi a saját? Milyen hibák jelentkeztek, és milyen javításokat végeztél el rajta?

– Mivel újonnan vettem, mind a 130 ezer kilométer hozzám fűződik. Ez a gép csak megy és megy, problémám kizárólag a generátorral akadt, az is 100 ezer kilométer környékén. Egyes darabokon szériahiba a vázrepedés, de az is igaz, hogy megelőzhető az ER-re jellemző probléma – tudom orvosolni a bajt, ha valaki ugyanilyen hibával küzdene. Meg kell adni neki a legjobb minőségű alkatrészeket, kenőanyagokat, és meghálálja, ezért is a Motul 300V olajat töltöm bele, amit egyébként 4000 kilométerenként cserélek.

Számos átalakítást végeztem rajta: új hátsó rugóstagot, másik lengőkart, végáttételt, illetve 5,5 colos hátsó kereket kapott a jobb irányíthatóság érdekében. Hogy kényelmesebb legyen, a lábtartót lejjebb helyeztem, valamint nagyobb hűtőradiátort szereltem fel, amivel orvosoltam nyári forróságban jellemző túlmelegedését. Persze extrákkal is elláttam, így hát beszereltem egy fokozatkijelzőt, légterelő plexit és egy általam készített kipufogót – ez utóbbi olyan jól sikerült, hogy teljesítményméréskor hat lóerővel többet adott le.

  – Melyik gumitípus vált be a legjobban? Mennyit futott el, illetve újat vagy használtat veszel rá?

– Általában, elöl használt Pirelli Diablo Supercorsát használok, míg hátul új Metzeler M5-öt. Nekem ez vált be a legjobban, de az a legjobb, ha mindenki kitapasztalja magának, melyik abronccsal szeret menni.

– Milyen negatív tulajdonságot vagy műszaki megoldást tudsz felsorolni, amit nem szeretsz a típusban?

– Ami volt, az már a múlté… A fenti átalakításokkal mindent orvosoltam, amit nem szerettem benne vagy nem volt tökéletes.

 – Mire cseréled le ha egyszer odakerül a sor és miért?

– Talán a Kawasaki Versys 650, ami szóba jöhet, de mivel a motorom jól üzemel, felesleges lenne lecserélnem. Párom azt mondta, ha meghalok, mellém temeti, mert úgy szeretem…

 – Kinek ajánlanád az ER-6n-t?

– Mivel ez egy nagyon élvezetes motor, szívesen ajánlom mindenkinek, aki nem lusta motorozni!

Típushibák – Kawasaki ER-6n

Több tulajdonos és szerelő megerősítette, hogy igazán megbízható modellről van szó, és komolyabb hibák csak elvétve fordulnak elő a modellnél. A kopóalkatrészek cseréjén felül ilyen lehet az üzemanyagszivattyú meghibásodása, és még annál is ritkább – ráadásul megelőzhető – a vázrepedés, mely legtöbbször egyébként is veszélytelen.

Tudniillik a motor irányítását nem befolyásoló hajszálrepedésekről van szó, melyek csak ritkán igényelnek beavatkozást. Olvashatunk minden különösebb ok nélkül felvillanó Fi-lámpáról, de ezen kívül inkább az elvégzett (vagy éppen el nem végzett) visszahívásokra érdemes figyelni vásárláskor, mint például az elszabaduló, meglazuló idom, ami miatt lehet, hogy nem tud fékezni a pilóta, mert elakadhat a lába az alkatrészben.

Kapcsolódó anyag: az Élet 100 ezer kilométer felett sorozat korábbi részei