Élet 100 ezer kilométer felett – 38. rész – Ádám és a Yamaha YZF-R1

Sorozatunkban sokat futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet százezer kilométer felett? Ezúttal a Yamaha máig népszerű csúcsmodelljéről, az YZF-R1-ről lesz szó, mely ugyan kőkemény sportmotor, mégis megbízhatóan működik 15 év és 100 ezer kilométer után is…

Hogy megértsük, miért született az R1, ugorjunk kicsit vissza a kilencvenes évekbe! A Honda nagyot robbantott a Fireblade-sorozattal, főként teljesítmény/tömeg arányban volt verhetetlen a CBR, mely komoly mércét állított a vetélytársaknak. Erre válaszként a Yamaha 1998-ban piacra dobta a literes YZF-R1-et. Ennek következményeként elindult az egymásra licitálás a gyártók között, mígnem jött az ezredforduló és kőkemény ellenfélként lépett fel a Suzuki GSX-R1000. Az ezresek térnyerése többek között annak volt köszönhető, hogy utoljára 2002-ben indulhattak 750-es sportgépek a vb-n, a gyártók pedig készen álltak, hogy a jövőben literes motorokkal küzdjenek a bajnoki trófeáért. Ment az adok-kapok, és a Yamaha – válaszként a GSX-R1000 K3-ra – csatába küldte az RN-12 kódjelű R1-et.

Az előd 150 lóerejével szemben itt 172 lóerővel gazdálkodhatott a vezető, mely azért is volt szenzáció, mert ezzel 1:1 teljesítmény/tömeg arányt értek el a fejlesztők (habár a 172 kilogramm a száraztömeget jelenti, de a reklámnak nem volt rossz…), így igazi bombának számított az új R1. Kezességét tekintve igencsak dicsérték a tulajdonosok az új bestiát, melynek 20 szelepes erőforrása kétezerrel magasabb fordulatszámon szabályozott le, új lengővillája és annak beljebb helyezett bekötési pontja pedig segített, hogy merevebbé váljon a motor és csökkenjen az egykerekezési hajlam. Az elmúlt 25 évben olyan remek R1-ek születtek, hogy hiába a gazdasági nehézségek és a visszavonuló riválisok – mint például a GSX-R1000 –, a japánok literes sportgépe ma is megtalálható a Yamaha kínálatában.

Így gyorsul a 172 lóerőre feltornászott RN-12

Hogy az RN-12 erősebb és gyorsabb a felmenőknél, az nem kérdéses, viszont arra csak a sokat látott tulajdonosok válaszolhatnak érdemben, hogy mennyire tartós a technika. Ezúttal Ádám segített nekünk, részletesen beszámolva a 118 ezret (!) futott gépről.

A rovat támogatója a Cribmoto autó- és motorszerviz

Interjú a Tulajdonossal – Subicz Ádám – Yamaha YZF-R1 RN12 (2006)

Ádám, mióta az eszét tudja, szereti a motorokat, és ahogy ő fogalmazott: „van bennük valami, amit soha nem tud megunni”. Édesapjával sokat horgásztak a munkába járós Simsonnal, és akkor kapta el ez az életérzés, a motorozás nyújtotta szabadság. Eleinte akkumulátoros kismotorral gurult fel-alá a környéken, majd egy Piaggio Ciaót volt szerencséje hajtani. 12 éves korában kapott egy Simsont, amivel rengeteget csapatott az udvaron és a földutakon. Később egy fiatalabb Simson jött utódként, amit édesapjával közösen felújítottak és 14 éves korától legálisan, jogosítvánnyal a zsebében mehetett, amerre csak kedve tartotta. Az évek múlásával persze gyarapodtak a köbcentik, Yamaha YBR125-re nyergelt át, s mivel bevált, maradt is a márkánál.

Lám, így lesz jó befektetés a gyárnak a megbízható, de olcsó 125-ös: aki beleszeret a strapabíró gépbe, az utána már nem vált márkát, és egy életre yamahás marad…

Így aztán ezt követte az YZF-600R Thundercat, majd egyszerre két R1, amiből az egyik utcára a másik pedig pályahasználatra lett befogva.

– Mesélj, kérlek: milyen tapasztalataid vannak a Yamahával?

– 2006-ban, 13 évesen vettem egy újságot, amiben ez a limitált, Laguna Seca fényezésű R1 volt a poszter. Amikor megláttam a formát és a fényezést, azt gondoltam, nekem is lesz R1-em. Öt évvel később magamra tetováltattam, majd 23 évesen a használt gépeket nézegetve rábukkantam, és azonnal le is csaptam rá. Ekkor a 10 éves Yamahában óra szerint 56 ezer kilométer volt. Most 118 ezer kilométer felett járunk, ami azt jelenti, öt év alatt több mint 62 ezret nyomtunk le együtt. Nem mondom, hogy hibák nélkül, de szerencsére nagy probléma nem akadt vele. Nagyon kezelhető, forszírozott kanyarokban, „lapon” is elképesztően magabiztos, és nagyon izmos a maga 172 lóerejével. Negatívum, hogy hosszabb úton a hátsó felem elkezd zsibbadni, de ahhoz legalább 400 kilométert le kell lepörgetni egy nap. Felhasználási módja változó, hol rövidebb köröket, hol hosszabb, akár 700 kilométeres etapot is lecsavarunk, dacolva azzal, hogy a nap második felében már sokat kell fészkelődni rajta.

– Ekkora távok megtételéhez kellett-e valamit módosítani a motoron?

– Fokozatkijelzőt és gyorsváltót kapott, az Akrapovič kidörrentők már rajta voltak – más semmit nem változtattam.

– Ha már az igénybevételeknél tartunk, milyen alkatrészeket cseréltél ennyi kilométer alatt?

– Az elektromos problémák nem kerülték el az én motoromat sem, így generátort kellett cserélnem, emellett kuplungoztuk is egyszer, szelephézagot állítottunk, majd jött az injektortisztítás, önindítófelújítás, szóval nem telt eseménytelenül ez a 118 ezer kilométer. Ezeken kívül viszont csak a kopóalkatrészek szorultak cserére, mint például abroncs, lánc, gyertya, olaj, olajszűrő, levegőszűrő, fékbetét, fék- és hűtőfolyadék, teleszkópolaj, ilyesmik. A nagyobb munkálatokat szerelő, a kisebbeket pedig jómagam végzem el rajta.

– Mérvadó a véleményed, hiszen a sok kilométer dacára remek állapotban van a géped. Te mire esküszöl: elindulás előtt meddig szoktad melegíteni a Yamahát, mi a tuti recept szerinted?

– Indulás előtt minimum 75 fokra melegítem, utána elindulok, de amíg el nem éri a 92-t, nem pörgetem, csak nyugisan megyek, utána viszont kezdődhet a játék!

– Tudom, ez egy sportmotor, de ahhoz viszonyítva mennyire vagy elégedett a kényelmével?

– Nem mondanám az eddigi legkomfortosabb lovamnak, de már hozzászoktam. Mint említettem, nem jelent problémát nagyobb távot lenyomni vele megállás nélkül, sőt az első 400-on teljesen rendben van, szóval összességében elégedett vagyok vele.

– Van-e utasod és ő miért szereti a Yamahát?

– Igen, a párom. Ő is hasonlóan éli át, mint én – neki is tetszik a teljesítmény, a sebesség.

– Milyen márkájú abroncsot használsz a Yamahán és milyen időközönként cseréled?

– Jómagam a Pirellire voksolok, ezen belül háromféle gumit szoktam venni. Ez a Diablo Rosso II, a Rosso III és a Supercorsa.

– Ezek elég puha sportgumik! Mennyire bírják a 172 lovas teljesítményt – gyorsan elkopnak?

– Nem mondhatnám, szerintem egy ilyen kategóriájú abroncstól teljesen jó a nálam mért 6 és 10 ezer kilométer közötti futásteljesítmény.

– Már-már hitkérdés a fórumokon, hogy „Milyen olajat töltsek a motorba?” Te mit gondolsz erről?

– Jómagam ragaszkodom a minőséghez, ezért csak Motul 7100 10w40-et teszek bele, amit 5000 kilométerenként cserélek is.

– Üzemanyag-fogyasztásod miként szokott alakulni?

– Nemigen szoktam számolgatni, de 6 és 10 liter között fogyaszt százanként attól függően, hogyan használom és van-e utasom.

– Milyen negatív tulajdonságot vagy műszaki megoldást tudsz felsorolni, amit nem szeretsz a típusban?

– Három típushibája van: szelephang, kuplunghang és a generátor tud szétesni, de ez utóbbi már orvosolva is lett.

– Hogy látod, lecseréled sokat futott R1-et, vagy továbbra is ez marad?

– Nem akarom lecserélni! Ha netán olyan motorikus hibája lenne, hogy nem érné meg költeni rá, akkor vennék bele egy másik erőforrást, és menne is tovább! Ez a gyönyörű vas már nálam marad…

– Milyen előnyeit látod annak, hogy többnyire kétkeréken közlekedsz autó helyett?

– Először is sokkal jobb érzés motorozni, mint autóban gubbasztani. Gyorsabban odaérek A-ból B-be, ráadásul ha motorral teszem meg ugyanazt az utat, rendre 40-50 kilométerrel mindig többet megyek, hiszen nehéz leszállni róla…

– Kinek ajánlanád az R1-et?

– Mindenkinek, aki szereti a sebességet!

Leggyakoribb típushibák – Yamaha YZF-R1 RN-12

Az RN-12 2004 és 2005 között gyártott típusainál többen beszámoltak – a cikkben is említett – generátorproblémákról, és mint több japán motoron, itt is előfordulnak TPS-, azaz fojtószelephelyzetérzékelő-hibák. Utóbbinak jellemző tünete az alacsony fordulaton bedadogó vagy lefulladó motor. Ha a próbaúton ilyet tapasztaltok, vegyétek számításba az esetleges szenzorcserét és mindenképpen vizsgáltassátok át szerelővel a gépet, mielőtt megveszitek! Továbbá ismert volt a kuplungkosár zörgése, amely bár jó ideig nem okoz komolyabb gondot, de zavaró lehet, valamint találkoztunk olyan esettel is, hogy a már meggyötört váltó a szerpentinezés vagy a pályanap végére nem vette a sebességfokozatokat, így utánfutón tért haza a gép.

Az önindítóprobléma sem ismeretlen az RN-12-nél, amire ez a jelenség is utalhat….

Összességében igen megbízható gépről van szó, hiszen csak pár jellemző hibát találtunk az RN-12 kapcsán. Persze mára sok gondatlan kézen átmehettek ezek az egykor remek vasak, éppen ezért azt ajánlom, hogy még vásárlás előtt vizsgáltassátok át a vasat gyakorlott, nagy típusismeretű szerelőkkel, hogy elkerüljétek a későbbi meglepetéseket!