Másfél hónap alatt kellett – a gyűjtőhelyek számát látva – kb. száz aláírást összegyűjtenünk, hogy meglegyen az 50 000 szignó, a B125 népi kezdeményezés érvényességéhez. Bármennyire is szkeptikus voltam, a saját kitartó munkánk, és a Totalcar ill. a DO közreműködése megtette a hatását: nyolc oldalon közel százhúsz aláírás gyűlt össze.
A legérdekesebb hozzászólások az látogatóktól/aláíróktól:
– én levizsgáztam motorra, halom pénzért, vizsgázzon a többi is!
– nekem senki nem segít, én miért segítsek bárkin is?
– uhh, ez de jó lenne nekem is! És az irodában is aláírnák vagy tízen… De én ilyen sz*rral nem égetem magam bent a többiek előtt…
– fogalmam sincs, hogy pontosan milyen törvény születik ebből, de ha egyetlen emberen is segíteni fog, akkor egyértelmű, aláírom!
– döbbenet, hogy máshol ezt automatikusan bevezetik, itthon meg aláíráshoz kötik a tárgyalását is. De kitöltöm, hadd lássák, hogy bármikor össze tudunk szedni 50 000 embert egy jó célért!
– mennyivel könnyebb lenne közlekedni, ha az autósoknak csak a tizede motorra ülne… Remélem sikerrel jártok!
– fiatal hölgy a pasijának: mi az hogy nem írod alá?! Vagy mindenáron le akarsz mondani pár hét szexről?
Ez utóbbi esetben az aláírás hitelességét veszélyeztettük (hiszen a gyűjtés közben kényszerítő eszközt tilos bevetni), bár itt nem mi kényszerítettünk – otthon pedig mindenki úgy meccsel a “napi betevőért” ahogy tud, ugye…
A lényeg: közel nyolcszázra duzzadt a gyűjtőhelyek száma, vagyis ha mindenki csak ennyit gyűjt, akkor bőven meglesz, sőt, túl is teljesítjük a kérdéses ötvenezres mennyiséget. Nem gond, ha a politika megpróbálja elkaszálni a kezdeményezést: azt tanulságként észre kell venni mindenkinek, hogy bármikor elérhető (motoros kérdésben is) ötvenezer ember, és minden jövőbeli döntésnél számolni kell ezzel az aktuális vezetésnek…
Mi összegyűjtjük bármikor – rajtunk nem fog múlni.