Motorok B125-höz: „Édesapám tanított meg rá, hogyan kell motort szerelni…”

Immáron borítékolható, hogy az új KRESZ-ben módosítják a jogosítványokra vonatkozó szabályokat, és a jövőben B-s jogsival is lehet majd A1-es, azaz kis teljesítményű, 125-ös, rendszámos motort vezetni. Mivel az intézkedéstől biztosan fellendül az érdeklődés a nyolcadliteres vasak iránt, igyekszünk bemutatni – egy-egy gyakorlati példán keresztül –, hogy miért jó döntés motorozni, illetve miért élvezetes egy könnyű, fürge 125-ös.

Az első történet a Brixton interjúsorozatának friss része, amiben Finn, a mindössze 17 éves srác mesél a motorozásról és kalandjairól:

Finn vagyok, 17 éves, és tavaly óta egy átépített Felsberg 125-tel motorozom. Nagy szerencsém, hogy édesapám megtanított a gépek szerelésére is, ezért máris átépítettem a motoromat: egy Rayburn 125 üzemanyagtartályát, oldalidomát és a Sunray modell látványosabb kipufogóját szereltem fel a Felsbergre, majd a formájához jobban illő visszapillantóval tettem teljessé – kezdett bele a történetbe.

Mit adott neked a motorozás? – kérdezték ezután az ifjú pilótától, aki röviden csak annyit felelt: Minden egyes alkalommal, amikor motorozom, azt kívánom, bárcsak örökké a nyeregben ülve falnám a kilométereket, és soha ne érne véget az út…

Miért pont erre esett a választásod?

Mivel még mindig iskolába járok, elsőszámú szempont volt a kedvező vételár és a csekély fenntartási költség, s a Felsberg mindkettőben az élen jár.

Miért építetted át, és mi inspirált erre?

Mindig is tudtam, hogy egyedi motorral szeretnék járni! Nagyon tetszett a Felsberg formája, de azt is tudtam, hogy mennyi lehetőség rejlik benne, hogy megvalósítsam a saját ötleteimet, kreativitásomat. Idővel megnéztem a gyártó összes 125-ös modelljét, és mindegyiknek volt egy-egy olyan eleme, ami különösen tetszett, így nem volt kérdés, hogy eszerint építem át a sajátomat. Emellett nagyon tetszett, hogy a szét- és összeszerelés kiváló alkalom az új motorom alapos megismerésére. (Ezt egyébként a hazai tulajdonos, Gábor is kiemelte, aki már több ezer kilométert motorozott a Feésberggel, és itt mesélt a használattal, javításokkal kapcsolatos tapasztalatairól.)

Adja magát a kérdés: ha még tanulsz, hogyan vettél motort és miből futotta az átépítésére?

Az az igazság, hogy a motort nagyapámtól kaptam. Hatalmas meglepetés volt, és most, hogy ő már nincs közöttünk, a gép egy örök emlék tőle, ami mindig emlékeztet rá. Viszont a fenntartás és az átépítés az én feladatom, ezért részmunkaidős állást vállaltam az iskola mellett, és a félretett pénzből valósítottam meg az álmomat.

A Te korodban viszonylag kevesen választanak ilyen korhű, klasszikus vasat, inkább modern endurókkal vágnak bele a terepezésbe. Te miért erre voksoltál?

Mivel átlagos magasságú vagyok, a hagyományos endurók nagy ülésmagasságát nem nekem találták ki, a karcsú Felsbergről viszont kényelmesen leér a lábam, ami önbizalmat ad. No meg egyébként is jobban bejön a retróstílus, mint a mai, műanyagba csomagolt motorok.

Mit csinálsz, ha éppen nem motorozol?

Hetente kétszer teniszedzésem van – már nyolc éve játszom rendszeresen –, emellett heti kétszer eladóként dolgozom, hogy fenntartsam magamat és a motoromat.

Őszintén: 17 évesen, teljesen egyedül átépítettél egy motort?

Na jó, a karbantartásokat tényleg egyedül végzem, de a szakértelmet igénylő építésnél édesapám ötletei, tanácsai mentén haladtam. Ez duplán jó, hiszen együtt töltjük az időt, szépül a motorom és közben nagyon sokat tanulhatok – egyre magabiztosabban mozgok a garázsban és a szerszámok között.

Tudom, egy épített vas sosincs „kész”, de Te hogy állsz ezzel: vége az átépítésnek?

Vannak még terveim, például a kormánnyal és a túraképesség fokozásával, sőt az irányjelzőket is lecserélném, szóval tényleg soha nincs vége…

Kivel motorozol legszívesebben?

Egyedül… Szeretek csapatban is gurulni, de számomra az az igazi élvezet, amikor halk zenét hallgatva, magamban, a motor zúgását hallgatva gurulhatok.

Kapcsolódó anyag: kipróbáltuk az új Felsberg 125-öt