Mi mondhatnék? Tényleg lebuktam, megtetszett az elektromos motorok hangja. És van egy rossz hírem: hamarosan neked is tetszeni fog…
Vicces, sőt ironikus, hogy az agyunk, az egyetlen szerv, ami azért felel, hogy okosak legyünk, folyton a bolondját járatja velünk. Megszokások és korábbi – gyakran téves – infók alapján automatikusan beskatulyáz embereket, tárgyakat, amire az egyik legjobb példa, hogy hányszor mondják a laikusok egy-egy hangos motorra: száguldozó! Ez alapján pedig elítélik a többi hangos motorost is, akkor is, ha épp teljesen szabályosan közlekedik.
Ugyanígy átver minket a szürkeállományunk, ha beleszagolunk a benzinbe, hiszen a mérgező, sőt akár halálos benzol szagát is vonzónak találjuk. Na nem a valódi illata, hanem a hozzá kapcsolódó emlékek miatt. Nem hiszed? Itt a bizonyíték – ebből kiderül, mi a kapcsolat a nosztalgia és a 95-ös nafta között.
Mi a jó az elektromos motorok hangjában és a benzin illatában?
Bármilyen hihetetlen, ugyanez a rajongás köszön vissza az elektromos motorok kapcsán is, holott azokhoz egy csepp benzin sem kell. Az összefüggés lényege egy egyszerű példán keresztül gyorsan megérhető:
ha felteszel egy hangos dobot a motorra, akaratlanul is úgy érzed, erősebb lett, hiszen a nagyobb, sportosabb hanghoz automatikusan nagyobb teljesítményt társít az agy. Persze a fékpadon általában kiderül, hogy semmivel nem lett izmosabb egy végdobtól, sőt a remek kínai Aprókaviccsal általában veszít a lovak számából…
Tudod, ha csupán a fizikai jellemzőket nézzük, az egyhengeres szupermotó és a műhelyben zakatoló kompresszor hangja nem sokban tér el egymástól. Hasonló frekvencia és decibel, az elsőt mégis naphosszat szívesen hallgatod a nyeregben vagy a pálya mellett állva, utóbbit meg alig várod, hogy elhallgasson végre, és csend legyen a garázsban. Igen, a legfontosabb különbség nem a hang fizikai paramétereiből adódik, hanem az emlékekből – előbbihez jó, utóbbihoz pedig semleges vagy rossz emlékek fűződnek, ezért kapcsolódik más érzelem hozzá.
Hogy jön ez az elektromos motorok visító hangjához? Nos, jómagam is sokáig úgy voltam vele, hogy a Formula E és a MotoE csak valami utánzat, és motorhang nélkül nem veheti fel a versenyt a „benzines szériákkal.” Majd eljött a nap, amikor kipróbáltam az egyik legjobban gyorsuló elektromos motort, a Harley-Davidson LiveWire-t, ami elég nehéz volt, hatótávban csak az e-robogók szintjét hozta, de rugalmasságban porig alázta a saját ZZR1400-amat, pedig az nem a lusta, gyenge motorok közé tartozik…
Hogy konkrétumot is mondjak: alig 3 másodperc alatt ugrott nulláról százra, és a 100-130 km/h-sprint is csak 1,9 másodpercig tartott. Ráadásul ezt mindig tudta, egyből, gázadásra, és nem kellett hozzá visszakapcsolni, mint egy benzines motorral:
Talán mondanom sem kell, a többnapos Harley-teszt után megint jött a hétvége, a MotoGP következő futama, és persze a MotoE bajnokságé is. Ha már a tévé előtt ültem, belenéztem a villany-MotoGP-be, és nagy meglepetésre az eddig tök semleges, sőt néha irritáló villanymotorhangtól egyből elmosolyodtam, sőt kifejezetten tetszett, ahogy felrémlettek az ugyanilyen hang kíséretében zajlott, karokat megfeszítő gyorsulások, előzések. Új élmények, emlékek kötődtek hozzá…
Látod, továbbra is imádom a V2 rotyogását, az üvöltő sornégyeket, sőt a V8 is lázba hoz, de amióta a brutális gyorsuláshoz társítja az agyam a villany-Harley hangját, a MotoE Ducatik zaja is ugyanúgy megérint. Hiszen új, kellemes emlékhez társul – ahhoz, hogy a legdurvább benzinesek is csak kapaszkodhattak a nyomatékos villanymotor mögött.
És mint említettem, az a rossz hír, hogy valószínűleg neked is tetszeni fog. Hidd el, miután kipróbáltál egy brutális Energicát, Zerót vagy épp LiveWire-t, másként tekintesz majd rá, mert továbbra sem maga a hang, hanem a hozzá társított élmény határozza meg, hogy mit érzünk.
