Nemrég írtunk arról a kitartó, magyar motorosról, aki egy 125-ös, léghűtéses motorral egy nap alatt megtette az 1030 kilométeres, montenegrói utat. Mivel többen kértétek, most újra visszatérünk a témára, de ezúttal már meséljen maga a világjáró!
Aki esetleg lemaradt volna az előző részről, az itt pótolhatja, mi pedig folytatjuk a sztorit a nem mindennapi út részletes beszámolójával.
– Géza nemrég vásárolt nálunk egy Brixton Rayburn 125-öt. Az első kötelező szervizre bejelentkezve elmesélte nekünk, hogy noha van nagyobb túramotorja is, idén inkább a Rayburn-nel tervez nyaralni menni, mégpedig eléggé messzire. Így is tett, a szerviz után rögtön útnak is indult, hogy egyhuzamban megtegye a több mint ezerkilométeres utat Montenegróba. Természetesen megkértük, hogy írjon nekünk az élményeiről, az alábbiakban az ő beszámolója következik – írta a forgalmazó ADVES.moto a rendhagyó motorostúráról.
125-ös Brixtonnal Montenegróba
– Voltam már motorral Montenegróban – kezdte történetét főhősünk, Géza – de nem egy 125 köbcentis, lengőnyerges motorral. Most viszont a túrabálna otthon maradt és ezzel a gyönyörűséges, ám eredendően nem hosszabb utakra való géppel álltam neki a Montenegróba jutásnak. Az ezres szerviznél alaposan átvizsgálták a gépet, így nem volt kétségem afelől, hogy a motor gond nélkül bírni fogja az utat. Azt pedig reméltem, hogy a magam teherbírását nem becsültem túl…
Hétfőn 17:30 körül indultam el Budapestről. Mivel a Rayburn utazósebessége 80-90 km/h, így az autópálya nemigen jött szóba, főútvonalakon haladtam. Miután rámsötétedett, fokozottan kellett figyelnem, több őzet is dudálással riasztottam el az úton mászkálás gondolatától. Egy kis műszaki hiba is hátráltatott, noha nem a Brixton mérnökei hibáztak, hanem én:
a gyári USB aljzatot korábban kicseréltem egy kettős aljzatra, viszont menet közben derült ki, hogy rosszul kötöttem be és a telefon jelzése ellenére mégsem tölti azt. Mivel a telefonnal navigáltam, így létkérdés volt, hogy valahogy megoldjam az áramellátását.
Végül egy benzinkútnál vettem egy autós USB egységet, majd némiképp átalakítva beintegráltam a rendszerbe. Ezzel szerencsére már működött a töltés, indulhattam tovább. A késedelem miatt csak este tíz óra után értem a tompai határátkelőhöz. A Border Watcher applikáció előrejelzése ellenére csak néhány autó állt ott, így hamar átutottam. Ezután kezdődött egy hosszú éjszakai szakasz, Szerbia útjain.
Hogy milyen kalandokat és nem várt akadályokat kellett legyőznie Gézának a 22 órás, 1030 kilométeres túra során, arról saját túrabeszámolójában mesélt, amit itt találtok a hozzá tartozó képekkel, videókkal együtt.
Kapcsolódó anyag: újra 16 évesek lettünk, és kipróbáltuk a Brixton 125-ös klasszikusát