Vannak dolgok, amiket az ember sokáig tervezget, aztán egyszer csak vesz egy nagy levegőt, és belevág. Nekem ilyen volt a Királyválasztó, ahol életem első versenyén álltam rajthoz a Lady kategóriában egy Rieju Aventura 307-tel.
Bevallom, az izgalom már jóval a rajt előtt beköltözött a gyomromba. Első verseny, ismeretlen pálya, rengeteg új helyzet – azért ez nem éppen egy átlagos motorozós vasárnap! De ha már ott voltam, nem volt kérdés: sisak fel, motor beindít, és irány a pálya!
Endurós csajok, hatalmas összetartás!
Az Endurós Csajok Terepen-közösség tagjaként érkeztem, és már az első percekben megtapasztaltam, milyen fantasztikus csapat vesz körül. Rengeteg segítséget kaptam, mindenki készségesen mutatta, merre kell menni, mit hogyan kell csinálni, és mire érdemes figyelni. Egy ilyen első versenyen ez óriási segítség! Jó volt látni, hogy ez nemcsak a tempóról és a teljesítményről szól, hanem egy igazán összetartó közösségről is. Köszönöm a sok biztatást és segítséget!
Na, és akkor jöjjön a pálya! Ami számomra a legnagyobb kihívást jelentette, az egyértelműen a sár volt. Volt egy igazi dagonyás szakasz, ahol rendesen meg kellett dolgozni minden méterért. A gumim sem volt éppen a legjobb ehhez a terephez, így ezen a részen minden körben komoly küzdelem várt rám. Az egyik körben aztán a talajjal is közelebbi ismeretséget kötöttem – igen, sikerült elesnem! De hát ilyen ez az enduró: néha nem arra megy a motor, amerre mi szeretnénk. Felálltam, és mentem tovább. Nincs megállás, a verseny az verseny!
A sár nem kegyelmez, nyomvályúk jöhetnek, de ugratókkal még barátkozom!
A pályán volt egy kisebb, nyomvályús, technikás szakasz is, na, az már sokkal inkább az én világom! Az ilyen részeket kifejezetten szeretem, ott igazán élveztem a motorozást.
Ugratókból viszont nem volt hiány! Ezekkel még ismerkedem, egyelőre barátkozunk egymással, de ami késik, nem múlik. Van még mit tanulni, és pont ez benne a jó: mindig van hova fejlődni, mindig van egy újabb kihívás.
A Rieju is odatette magát!
A motoromra sem lehetett panasz: a Gerecse Motornak köszönhetően még a verseny előtt kapott egy tuningkitet, így a tökéletesen felkészített Riejuval vághattam neki a megmérettetésnek. Nagyon jó érzés volt vele motorozni, és a pályán is élveztem minden percet. Külön köszönet nekik a segítségért és a felkészítésért!
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a Királyválasztót, azt mondanám: izgultam, küzdöttem, estem, sároztam, de közben nagyon élveztem! Ez volt az első versenyem, így főként tapasztalatot és élményeket szerettem volna gyűjteni. Mindkettőből bőven jutott. Rájöttem, miben kell még fejlődnöm, melyek azok a pályarészek, amelyeket igazán szeretek, és persze arra is, hogy néha egy esés után csak fel kell állni, és tovább kell húzni a gázt. Köszönöm mindenkinek, aki segített, biztatott és hozzájárult ahhoz, hogy ilyen élményekkel gazdagodjak!
Röviden tehát a Királyválasztó kipipálva, az első verseny megvolt. A sár nem győzött le, a Rieju bizonyított, én pedig még inkább kedvet kaptam az endurózáshoz. Ez volt az első versenyem, de biztosan nem az utolsó – folytatás következik!