A motoros, aki sínautót épített az endurójából és nekivágott a vadonnak

A motoros, aki sínautót épített az endurójából és nekivágott a vadonnak

| Cikkek, Túrák

Egy alig százkilós, 48 lóerős enduró, néhány házilag készített kerék és egy elhagyott vasútvonal – ennyi kellett az újabb elképesztő kalandhoz. Ráadásul ez a túra különleges volt, mert a motort nem alakította át véglegesen, így a sínekről letérve hagyományos enduróként is használhatta útközben.

Matt Spears amerikai videós, motoros kalandor és ezermester, aki arról vált ismertté, hogy saját építésű, gyakran egészen meghökkentő járművekkel fedezi fel Észak-Amerika legelhagyatottabb vidékeit. Korábban légpárnás járművel túrázott az északi vadonban, olcsó, filléres motorokkal szelte át Alaszkát, sőt egy jet-skivel több mint kétezer kilométert tett meg az alaszkai vizeken, miközben elhagyott vasútvonalakra tervezett lakókocsikat és különleges sínjárókat is épített.

Miért éppen a 48 lóerős Y-Volt-ot választotta?

Ezúttal egy elektromos endurót, az Y-Volt Surge V-t választotta, amelyet korábban már részletesen bemutattunk és teszteltünk is a Hegylakókon. A 92,5 kilogrammos terepmotor 35 kW-os, azaz 48 lóerős csúcsteljesítménnyel, 4,32 kWh-s, 97,2 voltos akkumulátorral és állítható Fastace futóművel büszkélkedhet. Ennek egyik előnye a teljesítményhez mérten kiemelkedő hatótáv: a gyártó terepen nagyjából 80 kilométeres értéket ígér, míg takarékos üzemmódban akár 150 kilométer is elérhető.

A csekélyebb teljesítményű, jellemzően kisebb akkumulátorral felszerelt e-endurókhoz viszonyítva több szempontból is előnyös választás az Y-Volt egy ilyen különleges túrához. A nagyobb energiatartalék jól jön a lakott területektől távoli, többórás kalandok során, az erős hajtás pedig könnyedén mozgatja a motort a sínjáró kiegészítővel együtt is.

y-volt surge v teszt 2026 tomamotor
Tesztünkön az Y-Volt első hazai példánya

Ugyanakkor a síneken nem a 48 lóerő a döntő, hiszen a gördülési ellenállás viszonylag csekély: sokkal fontosabb a finoman adagolható gázreakció, a kis tömeg és az, hogy a motor a vasútról letérve is boldoguljon a nehéz terepen. Korábbi tesztünkben éppen ezeket a tulajdonságokat, valamint a kiváló felfüggesztést emeltük ki a Surge V legnagyobb erényeiként.

Házilag készített sínkerekek és váratlan akadályok

Spears nem egyszerűen lecserélte a motor kerekeit, hanem egy könnyű, levehető sínvezető szerkezetet épített hozzá, hogy a gép a vasúti pályán és terepen egyaránt használható maradjon. Először hatrészes, 3D-nyomtatott öntőformákat készített, amelyekbe kétkomponensű poliuretánt öntött, így állította elő a peremes vezetőkerekeket. A gondos tervezésnek hála, az „alváz” és azt egész csatolt szerkezet nagyjából 23 kilogrammot nyomott, így akadály esetén a sínről is leemelhette a motort.

A próbaút helyszíne egy régóta használaton kívüli, erdőkön és folyóvölgyeken átvezető vasútvonal volt, ahol Spears egy korábban árvíz által elsodort vasúti hidat szeretett volna felkutatni. Az első métereken azonban kiderült, hogy a szerkezet nem tökéletes:

a motor hátsó gumija újra és újra leugrott a keskeny sínfejről, ráadásul a videós egy föld alatti darázsfészekbe is belelépett, és több csípést kapott az arcán. A tartalék vezetőkerék felszerelése sem jelentett végleges megoldást, végül egy egészen egyszerű ötlet segített: csökkentette a hátsó gumi légnyomását, amitől az abroncs jobban felfeküdt a sínre, és a motor végre megbízhatóbban haladt.

Innentől már látványos fahidakon, sűrű erdőkben és meredek folyóvölgyek felett folytatódott a túra. Spears több alkalommal is megállt ellenőrizni a régi hidak állapotát, hiszen a korhadó talpfákon egyetlen rossz mozdulat is súlyos következményekkel járhatott volna. Végül a sötétedés miatt visszafordult, így az eredetileg keresett, elsodort hídhoz nem jutott el. A darázsfészket már inkább elkerülte: leemelte a motort a sínről, és terepen jutott vissza a teherautójához.

Mi az a railbiking, és miért ilyen népszerű Amerikában?

Az Egyesült Államokban railbiking néven ismert szabadidős tevékenység lényege, hogy speciális, sínre illeszkedő, többnyire pedálhajtású vagy elektromos rásegítésű járművekkel járják be a használaton kívüli, illetve turisztikai célra fenntartott vasútvonalakat. A sínvezető kerekek gondoskodnak az iránytartásról, így a résztvevők a folyamatos kormányzás, irányítás helyett csak a haladásra és persze a tájra, az élményekre összpontosíthatnak. Ez a hobbi különösen azért vonzó, mert olyan erdőkbe, hegyvidékekre, régi alagutakba és vasúti hidakhoz is eljuthatnak, amelyek közúton gyakran megközelíthetetlenek.

Amerikában az óriási egykori vasúthálózat és a látványos tájak miatt egyre több szervezett sínkerékpáros túrát kínálnak, és a Rail Explorers nevű szolgáltató 2025 őszén már az egymilliomodik résztvevőjét köszöntötte. Fontos azonban megkülönböztetni ezeket az engedélyezett, ellenőrzött kirándulásokat Spears vadregényes vállalkozásától: attól, hogy egy vonalon évek óta nem jár vonat, a sínek még lehetnek magántulajdonban, és az engedély nélküli használat tilos lehet. A rozsdás síneket, hiányos talpfákat és bizonytalan állapotú hidakat látva pedig az is érthető, miért nem a hagyományos motoros túrázás egyik válfaja ez, hanem egészen sajátos, komoly kockázatokkal járó kaland.