Használat közben a motor alkatrészei kopnak még a kenőanyagok óvása ellenére is, vagy épp annak elfáradásában, hiányában. Előfordulnak komoly mechanikai sérülések a természetes elhasználódáson kívül, darabokra törő gyűrű, megragadó dugattyú, szétszálló váltó, elszakadó lánc képében, balesetek esetén pedig egy másik tárgy behatására.
A garázsban takarítottam, sok elfeledett, másoknak hulladékot képző tárgy akadt a kezembe. Számomra ezek a tárgyak múlttal bírnak, hol kellemes, hol kellemetlenebb közös emlékek elevenedtek meg.
Bemutatásra kerülő alkatrészünk az első motorom dugattyúja, amihez kisebb kálváriát tudok hozzárendelni. No meg az őszi, lehulló levelek illatát, a szőlőszüretet, azt a tipikus vénasszonyok nyarát. Nyári munkám alatt megkeresett pénzből kora ősszel megvettem életem első motorját, egy 50 köbcentis, négysebességes Derbi Rabasa Endurot. Kezdő motornak tökéletes volt, a hosszú rugó-utak végett könnyebben mentem az erdei terepen, mint a Simsonnal és robogóval motorozó haverok. Élveztem is egészen egy hétig a porolást az erdőn, ugyanis a hetedik napon hazafelé az utolsó kereszteződésben lefulladt. Rugdaltam, próbáltam betolni, semmi életjel, néha puffant egyet a kipufogó.
Egy barátommal lehúztuk a hengert, itt fény került a turpisságra: a gyűrűk eltörtek, a dugattyú egy része hiányzott. Továbbá a légszűrőházban semminemű szivacs nem akadályozta a kosz beáramlását, ami a murvabányában nem igazán előnyös. Elvittem egy közeli városban lévő motoros boltba az apró dugót. Mondták, hogy tudnak csináltatni, hagyjam itt és kb két hét múlva meg lesz, 6-7.000F-ba fog kerülni. Egy hétre rá telefonáltak, de örömöm hamar elapadt, ugyanis a hengert is be kellett vinnem, úgy tudják csak megcsináltatni az új dugattyút.
Eltelt újabb két hét, telefoncsörgés nélkül, a harmadik héten iskolából hazafelé jövet bementem érdeklődni. Még nincs meg, de a jövő hétre… Eltelik két hét, ismét beslattyogok. Eredmény hasonló: „az öreg most megy érte, jövő hétre itt lesz…” Következő héten: „ az Öreg…” Kicsit több, mint két hónap után végre kezemben tarthattam az új dugattyúmat, de az öröm ismét nem volt teljes, felmehetett az alumínium világpiaci ára ezen időszak alatt, duplája lett a végösszeg. Nem erről volt szó, meg az idővel is kicsit elszaladtunk – már benne voltunk a télben -, ám erre a boltos csak annyit tudott mondani unott arccal: Most akkor kell, vagy nem? Elviszem persze, mi mást tudnék csinálni.
A frissen legyártott mellé visszakaptam a régi, sebesültet is. Kénytelenek voltak kettévágni a mintadarab elkészítéséhez, majd hazatérvén haszontalan tárgyként egy kosár alján porosodott sok más kacat között…