Megelégeltem, hogy az offline térképek a lehető legváratlanabb pillanatokban szívattak meg, ezért levettem a jó öreg WayteQ XRidert a Kawáról… Igen ám, de mi lesz helyette? Nos, nem volt egyszerű, de megszületett a tökéletes megoldás.
Néhány hete teszteltük a hazai gyártású Motochargebar tartót, és azt hiszem, az volt az utolsó csepp a pohárban – akkor döntöttem el, hogy online navigációra, rossz szóval GPS-re váltok. Persze akkor még nem tudtam, hogy ilyen sok kérdés merül fel, mire helyére kerül a szett…
Vízálló telefont motorra, de milyet?
Először is szükség volt egy IP68-as mobilra, hogy a legdurvább monszun tehessen kárt benne, de az ilyenekből viszonylag kevés a vezeték nélkül tölthető típus. Ha pedig teljesen vízálló, tudja a vezeték nélküli töltést, akkor annyiba kerül, hogy abból már vehetek egy online motoros navigációt is – a kör tehát bezárult. Legalább is így tűnt elsőre…
Szerencsére a Motochargebarnál hallottak már hasonló panaszokat, és egyből a megoldással érkeztek hozzám. Az általuk forgalmazott, filléres Micro-USB töltőadapterrel leptek meg, miközben éppen a tartó felszerelésével voltam elfoglalva. Ez tehát kipipálva, immáron tölthettem kábel nélkül, így már csak olyan típust kellett találnom, ami árban és tudásban is versenyképes. Mivel a WayteQ navi csupán 40 rugót kóstál, fontosnak tartottam, hogy árban is pariban legyen vele az új készülék, de műszaki tartalom terén simán lekörözze az Xridert. Tegyük hozzá: nem nehéz felülmúlni a WayteQ hardverét (Mstar MSB2531 és Dual Core ARM Cortex-A7 800 MHz, 480 x 272 felbontás), így gyorsan és meglepően jó áron találtam meg az ideális motoros mobilt.
Mindössze 29 ezer forintba került az éppen akciós Ulefone Armor X5 (3GB, 32 GB, IP68 védelem), ami akár töltés nélkül is simán elnavigálna egy-két napot, a Gergely által adott hátlappal pedig már vezeték nélkül is töltődik a motoron.
Motoros telefontartó? Gyerekjáték felszerelni…
Tulajdonképpen hosszabb idő leírni a felszerelés menetét, mint elvégezni a feladatot – szó szerint öt perc alatt kész volt. Hogy ne merítse le az akksit a 20 mAh-s alapvető áramfelvétel, nem közvetlenül a telepre, hanem a fényszóró kábelére kötöttem a töltőt, így csak akkor kap delejt, ha jár a motor.
A rögzítéséhez nem kellett szerszám, hisz’ kézzel meghúzható csavarok fogják, ráadásul a Motochargebar új változata (igen, ez már másik, továbbfejlesztett, mint amit teszteltünk!) sokkal stabilabbnak hat, lazán meghúzva is stabilan tartja a nem éppen madárcsontú, 23 dekás telefont.
Köszönjük a Motochargebarnak a teszt elkészítésében nyújtott segítséget!
Amint ráadtam a gyújtást, máris felvillant a „Töltő csatlakoztatva” felirat a kijelzőn, és ha nem is az 5G-s készülékek gyorsaságával, de pillanatok alatt megtervezte a teló az első útvonalat, azaz indulhattam is.
Felkerült hát a tartó, benne az immáron kábel nélküli töltésre alkalmas mobil, azaz minden készen áll az éles tesztre. Innen folytatjuk legközelebb: motoron navigálunk, útvonalat rögzítünk, kesztyűben nyomkodjuk a kijelzőt, fotózunk és videózunk a filléres, vízálló mobillal – tartsatok velünk akkor is!