Az én BMW-sztorim – 15. rész – Viszlát Michelin, helló Conti!

Az én BMW-sztorim – 15. rész – Viszlát Michelin, helló Conti!

              - Címkék |Cikkek, Kiemelt cikk, Tesztek

Amióta megjött az F 750 GS, nem bírtam megbarátkozni a gyárilag felszerelt Michelin Anakee III abroncsokkal. Kapott a motor már nappali menetfényt, titánium kipufogót – akkor miért az új gumi maradt ki eddig?  

Belátom, ez abszolút az én hülyeségem: egyszerűbb lett volna újonnan rögtön lecserélni, és eladni a Michelineket, melyek nem nyújtottak felejthetetlen teljesítményt. Viszont akkor úgy gondoltam, közel 4,5 millió forintért csak nem ezen spórol a gyár, és később jobb lesz az abroncs, ahogy bekopik.

Mély, fogas bordák, nagyon "Adventure". De ez sokat nem segít ha az aszfalt vizes....
Mély, fogas bordák, nagyon „Adventure”, hogy változatos körülmények között is tapadjon. De ez nem sokat segített, amikor elkezdett esni az eső…

Kijelenthetem, ez nagyon rossz stratégia volt, mivel egy éppen csak nedves hegyi szakaszon, 17 fokban csúnyán elfirkált a motor hátulja. Nem szégyen, inkább a DTC (Dynamic Traction Controll) és az ABS Pro szedte össze, mint én. Baj nem történt, de azóta nem volt komfortos ezzel közlekedni. Ahogy egy barátom megjegyezte:

aki francia gumit tesz német motorra, az ne várjon sok jót…

A kis ikonok mutatják milyen időben korlátozott a tapadás aszfalton.
Mire utalnak a kis ikonok? A tapasztalataim alapján arra, hogy a gumi milyen időben nem tapad majd úgy, ahogy szeretném…

Michelin helyett Continental TrailAttack 3 – miért ezt választottam?

A német gyár TrailAttack 3 modellje egyértelműen az egyik legjobb ár/érték arányú enduróabroncsnak bizonyult a szerkesztőségben. A Continental új köpenyei eleve a tesztgyőzelmekről és a kiemelkedő aszfaltos teljesítményeikről ismertek, ami nekem kulcsfontosságú tényező, mivel a túrák nagy részét aszfaltozott utakon teljesítem. A TrailAttack 3-at továbbfejlesztett futófelület-mintázat és átdolgozott szilikakeverék jellemzi, amely jelentősen javítja a stabilitást, különösen nedves körülmények között. Már megtapintva is érezni, hogy a kimagasló tapadás volt a kulcsszó a tervezésekor…

Letisztult, egyszerűbb mintázat. A képen is jól látszik a microgrip érdesített felület technológia.
Letisztult, egyszerűbb mintázat. Jól néz ki, indulhat a teszt!

Miként lehet ekkora különbség két közel azonos árú abroncs között?

A Michelin Anakee sorozat szintén aszfaltos és laza terepes túrákra készült, és bár tartósnak bizonyult nálam, nem adta ugyanazt a magabiztos nedvestapadást, mint a Continental. A kanyarodás a motorozás sava-borsa, a kezelhetőség mindig kritikus elem, és a Trail Attack 3 az eddig motorozások alapján ebben a tekintetben kiváló.

Nullafokos övszerkezete nagyon kiegyensúlyozottá teszi, kiváló stabilitást biztosít tempósabb kanyarokban, és a komfortra is jó hatással van. Aki esetleg nem ismerné a technológiát, a sajátosan futó övszerkezet-szálak biztosítják, hogy az abroncs megtartsa az alakját és tapadását még nagy terhelés és szélsőséges manőverek (mint például a vészfékezés) esetén is.

Ezzel szemben úgy éreztem, hogy a Michelin Anakee a hagyományos övszerkezettel nem nyújtotta ugyanazt az ideális merevséget és stabilitást. Muszáj hozzátennem, hogy egyszerű, mindennapi közlekedés során a Michelinnél sem jelentkezik semmilyen kellemetlen tünet, de kevésbé szereti a tempós kanyarokat, mint a Conti, és a visszajelzésekkel sem voltam elégedett.  Összességében kevésbé pontosnak és stabilnak éreztem, és a különbség csak nőtt, ahogy egyre forszíroztam a kanyarsebességet.

Hegyek között támadja az aszfalt ösvényeket a TrailAttack 3. A kavicsos parkolóban sem jön zavarba.
Hegyek között támadja az aszfaltösvényeket a TrailAttack 3, de a földutas, kavicsos parkolóban sem jön zavarba

A csere után hamarosan kiderült, hogy ez egy nagyon szűk keresztmetszet volt a motor képességeit és komfortját tekintve. Az első felismerés, hogy a gördülési zaj csökkent. Ennél is látványosabb, hogy a BMW telemetriájából eltűntek az ABS-figyelmeztetések, pedig korábban azokat is száraz, meleg aszfalton szedtem össze a Michelinnel. A tapadás átlagon felüli, és a visszajelzéseket tekintve ég és föld a két gumi. Mondhatnánk, hogy ezek szubjektív érzések, de nem így van. Ellenőrizhető a különbség, ugyanis

a BMW-applikáció adatai alapján mindkét oldalra 20%-kal mélyebbre engedtem a motort a TrailAttack 3-mal, mint a Michelinnel, és még így is volt benne bőven tartalék – semmi jelét nem mutatta, hogy kockázatos lenne tovább gyorsítani az íven.

Precízen lehet ívre tenni a motort, és az sem gond, ha valami meglepetés vár a kanyarkijáraton, mert tapadásvesztés nélkül lehet korrigálni az ívet mindkét irányban. Az már csak hab a tortán, hogy a kigyorsítások is magabiztosabbak, kevésbé van szükség az elektronikára. Visszatérve a régi tételhez, hogy a motorozás alapja az út és a gép kapcsolata, ami a guminál kezdődik, most azt mondom: kár volt ennyit várnom ezzel!

Az elmúlt 2-3 évben a dualsport endurókon a kinézet és a vásárlói igények miatt nemcsak a fűzöttküllős kerekek terjedtek el, hanem a szinte tisztán terepre fejlesztett gumik is. Ez jó hír annak a szűk kisebbségnek, aki többet megy terepen, mint aszfalton, de a klasszikus napirajzot is megidézve:, ha pár kavicsos parkolót leszámítva aszfalton használod a motorod, olyan gumit válassz, ami ebben a legjobb.