Legutóbb ott hagytuk abba, hogy mit várunk el a többi közlekedőtől. Lássuk hát, mi magunk mit tehetünk, hogy balesetmentesen, s élvezettel rójuk az utakat.
Látni és látszani:
Mindenki tudja, hogy a motoros nehezebben észrevehető, főleg szemből, mint az autók. Ezt a motoros élénk színű ruházattal, esetleg motoros láthatósági mellénnyel ellensúlyozhatja, de ez nálunk még nem divat. Nem hiába kötelező a motorosoknak lakott területen belül is felkapcsolni a tompított fényszórót. Sokan a reflektort kapcsolják fel közúton még akkor is, ha nem az országúti versenyzők kasztjához tartoznak, egyszerűen azért, hogy jobban lássák őket. Sokszor az autósok részéről villogtatás a reakció, de ebből legalább leszűrhetjük: észrevettek minket. Szerencsére a törvények módosítása kedvez a kétkerekűeknek: már motorra is szabályosan szerelhetünk nappali menetfényt, s a hírek szerint hamarosan a tompított helyett/mellett is használhatjuk. Természetesen csak az E jellel ellátott az elfogadott, s meg kell felelnie két további szabványnak is, vagyis az egy-kétezer forintos kínai vackok továbbra is tiltólistásak lesznek… Ezeket a kiegészítő lámpákat ajánlatos a motor lehető legszélesebb pontjaira tenni, hogy a fényszórót kiegészítve, nagyobb felületet mutassanak meg belőlünk. Azoknál a baleseteknél, amik az elsőbbség meg nem adásából következtek, számos olyan van, amikor az autós nem tudta felmérni a közeledő motoros sebességét egyszerűen azért, mert csak egy pont világított rajta. Agyunk megtanulta, hogy a közeledő autók fényszórói közötti növekvő távolságból kiszámítsa, milyen gyorsan közeledik az adott jármű. A motoroknál ezt sokkal nehezebb megítélni. Mondhatjuk azt, hogy „a motorosok általában gyorsabban közlekednek, mint az autósok, miért nem számított rá”. De a KRESZ-nek van egy része, amit „bizalmi elvnek” hívnak, ez pedig azt mondja ki, hogy a szabályosan közlekedő bízik benne, hogy a közlekedés többi résztvevője is ismeri és betartja a KRESZ-t.
Sokszor a motoros a felezővonalhoz húzódva követi az autóst, ami autóból nézve idegesítő lehet. Ennek több oka van (na, nem az idegesítésnek): a vonal mellé húzódva előrébb lehet látni és a fentebb tárgyalt akadályokat jobban észre lehet venni. Másrészt a motorosnak életbevágó, hogy az autós lássa őt a visszapillantóban. Motorral mindig úgy kövessük az autóst, hogy lássuk a vezető arcát a tükörben. Így biztosak lehetünk benne, hogy a tükörbe nézve az autós is lát minket. Még sport dobbal se haladjunk soha az autós vak terében, tehát a hátsó ajtók vonalában. Vagy maradjunk le, vagy előzzünk, mert egy esetleges sávváltáskor meleg pillanatokat élhetünk át.
Előrelátás
Az élő motorost többek között az különbözteti meg a halott motorostól, hogy képes előre gondolkozni és úgy közlekedik, hogy saját magatartásával megpróbálja kivédeni a közút veszélyeit. Ez nem egyedül üdvözítő dolog, de nagyban megnöveli az épségben hazatérés esélyét. Ha beláthatatlan kanyarban adnánk előzésre a fejünket, esetleg olyan helyen, ahol bár az előzést nem tiltják, de hamarosan bukkanó jön, gondoljuk át, mi lenne, ha mi jönnénk magunkkal szembe. A motoros kente neki, a bukkanó után pedig várta a meglepetés: az előzésbe kezdett kamion nem tudta a záróvonal kezdete előtt befejezni a manővert.
Városban közlekedéskor pedig érvénybe lép az örök érvényű szabály: elsőbbsége csak annak van, akinek megadják. Előrelátással megpróbálhatjuk elkerülni a kellemetlen helyzeteket, bár a KRESZ engedi a kereszteződésben előzést, nem biztos, hogy ezt a lehetőséget annyira ki kell használni. Ha megáll a sor, mielőtt elhúznánk a kocsik mellett, gondoljuk át, miért is állhatnak. Mert ha a nagy forgalom miatt egy kereszteződésben kikanyarodót csak így tudnak segíteni, könnyen szembenézhetünk a kikanyarodó autó sofőrjével az oldal ablakon keresztül.
Sorolhatnánk még napestig a tanácsokat, a „frankóra” úgyis mindenkinek magának kell rájönni. Az, hogy 21. 24 életév után lehet csak nagymotoros jogsit szerezni, nem biztos, hogy azt fogja jelenteni, hogy csupa megfontolt közlekedővel fog a sors összehozni. A negyedik, sőt az ötödik iksz után is bőven van még sokakban a fiatal kori hévből. Ez nem is baj, de egyre többen vagyunk az utakon és ez minden közlekedőtől nagyobb türelmet és figyelmet igényel. Próbáljunk úgy közlekedni, hogy egy kívülálló szemével nézzük magunkat: mit gondolnánk mi fordított esetben magunkról? Látni, látszani és figyelni – ez a szentháromság megmenthet a necces helyzetektől, és okosan közlekedve a motorosok megítélésén is sokat változtathatunk.
Széles utat és balesetmentes szezont mindenkinek!
MSE