Soha nem szerettem pályázni. Na jó, ez így nem igaz, hiszen egyszer még egy futamot is nyertem, de az tény, hogy igazán soha nem áldoztam arra, hogy pályán motorozzam, hiszen jómagam túrázó lennék, vagy mi a szösz… Na, most ez alaposan megváltozott.
.
Már megint másfél órába telt, míg az Üllői útról felértem Budára és vissza. Utálom, érted? És kezdem megutálni a körülöttem tötymörgő vagy éppen fordítva, buszsávban előrefutó, majd ott bevágó gyökereket is, pedig nem is ismerem őket. Muszáj valamit kitalálnom, hogy ne vigye el a nap negyedét egy ilyen kanyar, és a vérnyomásom se kússzon az egekbe minden egyes utazásnál…
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, mikor fájó szívvel ugyan, de meghirdettem a kiszolgált Astrát, amire egy nepper azonnal le is csapott, így néhány forinttal gazdagabban, de jármű nélkül kezdtem a kora tavaszt. A terv az volt, hogy végleg száműzöm a városi és elővárosi közlekedésből az autót. Veszek egy középméretű robogót, mellyel márciustól októberig elkaristolok az ötven kilométeren belüli célpontokhoz, s vésztartaléknak a létező legolcsóbb rendszámos quadot, ami kiszolgál majd a cudarabb hónapokban. Téli gúnyám van, az mínusz öt fokig stabilan véd, már leteszteltem, hát jöjjön, aminek jönnie kell – viszlát autó, szevasz motorozás!
Ez így jól hangzott, de már az első keresések közben csalódnom kellett, ugyanis a koros Opel nagyjából félmilliós értékéből vagy egyik, vagy másik jött volna ki. A valóban jó állapotú négyszázas robogókat átírással együtt nagyjából ennyiért kínálták, és a plakettet viselő quadok is ötszáz környékén indulnak, és akkor még csak a 250-es kategóriáról beszéltünk, szó sincs adrenalinról meg tomboló lóerőkről…
Az igényeken csorbítva negyedliteres motor és 125-ös, de még mindig rendszámos ATV kombóját kezdtem hajtani – a végösszeg átírással, első szervizzel több mint hétszázezer… Új terv kellett, mégpedig gyorsan, mert ahogy emelkedett a hőmérséklet, úgy kúsztak felfelé a motorárak is.
Mégiscsak jó lenne pályázni…
Legyen egy nagyrobogó, és a fennmaradó összegből egy olcsó pályamotor! A céges furgonba be lehet dobni a rendszám nélküli vasat, Kakucs itt van a közelben, a Hungaroring pláne, legalább nem a ZZR-eket nyúzzuk az alkalmankénti pályanapokon! No, ez már jobban hangzott, ezért már megéri komromisszumokat kötni.
Újabb keresőfeltételek, sok-sok telefonálás, kecsegtető ajánlatok. Ezek élőben persze már kevésbé voltak szépek, a focis mondással élve: kis pénz, nagy bajok… A zsákutcából Barbi ötlete jelentette az egyetlen keskeny, kacskaringós, de járható kiutat.
– Rendszámos, nem üzemórás supermoto! Városban sokkal viccesebb, mint egy unalmas robogó, és Kakucsra éppen tökéletes. Mit szólsz?
Az elmúlt tél enyhe időjárását látva egy ilyen gép nagyjából tíz-tizenegy hónapon át alkalmas lett volna közlekedésre, vagyis ismét közel jártunk a megoldáshoz. Ismét hetek teltek el, az okostelefon akksiját már tényleg naponta kellett újraéleszteni a konnektorból, annyi megbeszélni való akadt a gyakran kedves, ritkábban inkább flegma, sőt, nem egyszer sértődött tulajdonosokkal, míg végül felbukkant egy hirdetés. Nincs letisztítva, nem szilikonos az ülése. Nincs műszaki, de legalább egy évtizede ugyanaz a tulajdonosa. Az ár legalább ötvenezerrel kedvezőbb, mint a vetélytársak – igazán kár, hogy annyink sincs rá…
Telefon, majd személyes találkozás, újabb tárcsázás, és nem sokkal később újra a település utolsó utcájában állunk, megint csak a motorra alkudozva. További százezer ugrik le a megjelölt összegből, de a nullára kopott gumik miatt még mindig a fejem vakarom. Bemondok egy szemérmetlenül alacsony ajánlatot, immáron a tulajdonos is a fejét vakarja, nem egyszerű a helyzet. Az üzlet végül mégiscsak megköttetik, ambivalens érzésekkel: a vevő mosolyog, az eladó a könnyeivel küzd, mégiscsak tíz éven át szolgálta a vas.
Így történt hát, be-szupermotósodtunk. A vas egyelőre idomaitól és egyéb elemeitől megfosztva, de büszkén feszítve várja a finom, új alkatrészeket, hogy néhány hét múlva már a ringen bizonyíthassa: jó ötlet volt a bolondos járgányra szavazni a guruló bevásárlószatyor helyett…
Hamarosan folytatjuk, jönnek a zaftos részletek erről a bestiáról, mely már az első próbaúton fülig érő vigyort csalt az arcunkra…