Erdély, a megunhatatlan célpont

Erdély, a megunhatatlan célpont

- Kategória: Események, Túra

Egy hónappal korábban megjártuk a hasonló kört az ER5-tel, amiről már olvashattatok is itt a Hegylakókon, így most eljött az ideje, hogy a Monsterrel újra belevágjunk a túrába. Transalpina volt a fő cél, az új, tükörsima aszfalt igényelte a feszes futóművet és tapadós gumikat – nem is csalódtam benne…

 

Első nap Torockón át közelítettünk, Ráncán lett príma szállásunk booking.com-on keresztül, a Transalpina déli részén. Barátnőm (akkor még, ma már büszkén mondom, a Menyasszonyom) és egy régi evezős barátom társaságában indultunk útnak. Gergő Kawasaki ZX-9R nyergében, mi pedig S4R Monsterrel mentünk, én azt hiszem ugyanazzal a futómű beállítással, amivel korábban a Hungaroringen is voltam.

Erdély, ahol a jókedv garantált
Erdély, ahol a jókedv garantált

Ezzel oszlatnám el a kételyeket afelől, hogy neki merjünk-e vágni Erdélynek sportmotorral. A Békés megyei utak után felüdülés volt rátérni a “hírhedt” román aszfaltra… A forgalom nagyobb, de kátyúk terén itthon sokkal rosszabb a helyzet. A Transalpinán még mindig találni úgy egy kilométer földutat, de szerintem 2016-ban már az is pótolva lesz.

A videón is látni a végtelen kanyarokkal tarkított utat, helyenként pompás kilátással. Ha valaki eddig eljut, mindenképpen érdemes Transalpinát és Transfogarast is végigjárni, ahogy mi is tettük… volna… Ha nincs lezárva a Fogaras déli irányból már egészen a hegy tövétől egy teljes napra a kerékpárverseny miatt. Pech, mondhatom, de nem csak nekünk: vagy száz motoros próbálta idejét tölteni a környező vendéglátóhelyeken.

Az aszfaltutak kiváló minőségűek kint, csupán a legapróbb falvakban van kátyús vagy burkolat nélküli út
Az aszfaltutak kiváló minőségűek kint, csupán a legapróbb falvakban van kátyús vagy burkolat nélküli út

Dél volt, mire Ráncáról odaértünk, sietnünk kellett, hogy estére befussunk a kedvenc szálláshelyünkre, a Piposz tanyára Istvánhoz. Csíkszeredától Keletre esik, elég messze, így sok időt megspórolva az E574-es úton kerültünk Brassó felé. Bár nem tudtunk róla, de Tusnádfürdőn éppen a Tusványos fesztivál volt, ahova meglepettségünkre simán beinvitáltak, úgy ahogy voltunk, motorral. Ez nem az a fesztivál, amit itthon láthatunk – egy igazán családias és csodálatra méltó forgatag. Bár csak pár órát voltunk, a híres vendégszeretet és a hangulat meggyőzött minket, hogy ide mindenképpen vissza kell jönnünk több estére is.

Kint nem érdemes sietni, mert az ember csak elrohanna a szebbnél szebb látnivalók mellett
Kint nem érdemes sietni, mert az ember csak elrohanna a szebbnél szebb látnivalók mellett

Bükklókán a Piposz tanyán nagyon jól éreztük magunkat, a bőséges és ízletes csángó étkek, valamint a Csíki sör szinte újjáélesztette a fáradt motorosokat. Másnap az ezeréves határ környékére mentünk terepjáróval, Szellő csúcsra kaptattunk fel, majd a következő reggelen Marosvásárhelyen és Királyhágón át várt minket a hosszú, 550 kilométeres hazavezető utunk. A Gyimesi környéket télen-nyáron szívünkbe zártunk, karácsony előtti hétvégén hószánozni is voltunk, ami – a motorozáshoz hasonlóan – felejthetetlen élménynek bizonyult. Nem kérdés, hogy visszatérünk, Erdély 2016-ban is több alkalommal lesz úti célunk, ebben egészen biztos vagyok…

Continental 2019

Facebook Comments

1 Comment

  1. Minket épp a rossz utakról szóló mendemondák tartottak vissza eddig Erdélytől. Így már nem kérdés, hogy belevágunk! Zsolt, kösz az infót!

Válasz